"Buruczki Szilárd és Simon Emese felnõtt gyõzelmével ért véget a 7. Mátra Maraton hegyikerékpár-verseny. A T-Mobile TOP Maraton sorozat negyedik, egyben záró állomására augusztus 31-én került sor. A versenyre 1493-an neveztek..." by www.vuelta.hu
A győztes Buruczki Szilárd (kép by brynga):
Bővebb leírást találtok a versenyről itt: http://www.vuelta.hu/index.php?id=297
A hivatalos erdeménylista pedig itt olvasható: http://www.vuelta.hu/index.php?id=538
Egyéni vélemény:
Hát kérem szépen ezen is túl vagyunk. Sajnos a felkészülésem nem úgy alakult , ahogy szerettem volna, így egy hobbi szint teljesítése, valamint egy 'örömbringázás' lett a cél. A szervezők gondoskodtak róla, hogy mindkettő meglegyen. Rövid táv sokaknak nem táv, de nekünk "spintereknek" az. Ezért utálom, hogy manapság divat lett lenézni a rövidtávon indulókat és flegmán odaszólni, hogy "Az is táv?". Minden elismerésem, azoknak, akik végignyomják a hosszútávot, vagy a közepet, de egy 100m-es síkfutót se fikázzák a 10000m-en indulók, hogy a 100m az nem táv. Szóval tessék már kicsit elgondolkodni ezen.
Na, de visszatérve a pályára, sokaknak nem tetszett, hogy a beton-, murvaút aránya kicsit magasra sikeredett. Szerintem nem volt vele semmi gond, volt elég izgalmas tereprész. Az a kérdés meg, hogy mi a technikás?! Hát szerintem 50-nel repesztve egy betonút kanyarjában megcsúszni a ráhordott zúzottkőtől és ezt megfogni, ugyanolyan technikás megoldás, mint egy fahíd utáni fél méteres letörést megoldani.
Mivel 'örömbringáztam', vagyis nem hajtottam szét magam, így szinte végig tudtam a tájra figyelni, ami a Mátráról lévén szó csodaszép. Ráadásul elfogult is vagyok, mivel itt nőttem fel, így a terep se volt ismeretlen számomra, sok helyen előre tudtam, hol fogják nagy számban tolni az emberek (köztük én is) a bringát. De hát, minél többet tolod a pályán, annál jobban hajt a vágy, hogy jövőre erőből megoldd.
A rajt új helye is szerintem nagyon jól ki volt találva, bár kicsit zavaró volt, hogy nem a Scooter elhíresült Fire-jére indult a mezőny (megszoktam már) és az új speaker se igazán tudta mivel töltse ki az időt. Viszont örömteli volt, hogy végre a büfé nem horror áron volt. A vendéglátóipari hiénák most az egyszer nem 4-5X-ös áron árultak... mint pl. Visegrádon.
Összességében mindent elmond az, hogy, amikor beérkeztem a vigyor alig akart lehervadni a pofázmányomról, ráadásul Apának (master 3 kategória) sikerült igencsak jó időt mennie. Az meg megint más kérdés, hogy a célnál, amikor el akartam engedni, nem hagyta, így rontott legalább fél percet.
Ja és Gerinek üzenem, hogy előre megmondtam, hogy 4:12-vel jön be a középről:-D
