Hazaértünk. Nem mondom, hogy végre, mert nagyon jó volt a Balatonnál, pontosabban Balatonmáriafürdőn és rögtön elnézést, ha nem vegytiszta bringás poszt jön, hiszen kavarodnak az élmények.
Az első, amit meg kell említenem, hogy a Balatonon egyre nagyobb biznisz a kerékpáros turizmus. Bármerre jártunk, mindenhol volt kedvezményes szállás bringásoknak, kerékpárszerviz, bringás menü az éttermekben, mindenhol lehet kerékpárt kölcsönözni. Ugyan mi a balatoni körút egy részét jártuk be (az 5 napból 2-őn bringáztunk), de rögtön el is határoztuk, hogy jövőre egy többnapos, laza túra keretein belül körbebringázzuk a magyar tengert.
Az első betervezett laza kis bringázásnak a Balatonmáriafürdő - Balatonszentgyörgy útvonalat néztük ki, célállomásként a Csillagvárral. A szálláson béreltünk cangát, egy kosaras női bringát kaptam ki (nem volt választék, viszont egy napra csak 600HuFt volt a bérleti díj). A kosárnak külön örültem, mert így a hátizsák alá nem cápult be a hátam viszont cserébe kattogott, mint az állat. Nekiindultunk és végig sík bicikliúton tekertünk, mellette telepített fákkal, magas bokrokkal, kellemes árnyékban Balatonszentgyörgyig.
A Csillagvárig nincs kiépített út, viszont egy nem túl forgalmas, elég szar minőségű úton jut el az ember. Befizettük az 500Ft belépőt, de a plusz 400Ft-ot nem perkáltuk ki a fényképezési lehetőségért (lehúzás szaga volt), akkor még nem tudtuk, milyen jól tettük. Figyelem egyéni vélemény következik!!! Volt már olyan érzésed, hogy befizettél valamire és a végén azt mondtad, hogy az egy fillért nem ér meg?! Na nekem ilyen volt a Csillagvár. Rittyel röhögőgörcsben törtünk ki, amikor a pincébe leérve a várt kínzóeszközöket helyett megpillantottunk a kiscsillió játékmackót (időszaki kiállításként). Kb. fél óra alatt letudtuk az egészet és ha már beszoptuk, elhatároztuk eltekerünk Keszthelyig. Útközben tettünk egy kis kitérőt a 400 éves vámházban üzemelő vendéglőbe, amit mindenkinek melegen ajánlok, ugyanis a viszonylag olcsó kőbambi mellett olyan finomságok várnak rátok, mint McFenék szendvics, virsli, vagy a debreceni páros.
Betúrtunk egy-egy kőbambit és már tekertünk is Keszthely felé.
Hozzáteszem le a kalappal a német nyelvterületen élő emberek zömének, ugyanis, amíg nálunk széles körben, leszámítva a fixis lázat, általában montikat vesznek, addig ott a túrázásra igencsak használhatóbb, minőségi, treking cangákat részesítik előnyben, eleve lámpával csomagtartóval, sárvédővel felszerelve. Persze más világ, más keresetek, de akkor is tele volt ilyen cangákkal (főleg KTM-ekkel) a környék. Keszthelyre beérkezvén a szokásos turista nézelődés, majd irány vissza Balatonmáriafürdőre, útba ejtve a vámházat egy virslis kombóra (nagyon bejött az a hely). Kényelmes tempóban is nagyon jól haladtunk és bele se mertem gondolni, milyen állat lett volna Krumpli hátán letekerni az egészet.
Másnap a borult idő miatt, ismét bringát béreltünk (kis kosaras megint) és irány Fonyód. Hát eltérően az előzőkkel itt Bélatelepig alsóbbrendű utakon van kijelölve a kerékpárút. Mivel főszezonban voltunk, állandó volt a gépjármű forgalom, ami nem lett volna gáz, de a közlekedési morál... (30-as táblánál száguldozók, 2cm-re kikerülők)... és megint "sajnos" a németeket és az osztrákokat kell dicsérnem (pedig nem tartoznak a kedvenceim közé), ugyanis, ellentétben a magyar gépjármű tulajdonosokkal (tisztelet a kevés kivételnek), udvariasan megvárták a bringásokat, ha kellett lementek félig az útról, hogy a kerékpárok el tudjanak menni mellettük a keskenyebb részeken. Égett a pofám, hogy a negatív példa, mind magyar volt... (igen, az a bizonyos közlekedési morál!).
Figyelem outisok!!! Balatonfenyves belterületén egy vízátvezető burkolása vasráccsal van megoldva keresztben az úton és mivel a rácsok iránya a menetiránnyal megegyező, igaz nem túl nagy a rés közöttük, de egy 23-as gummás outisnak igazi kerékcsapda lehet. Bélatelep után kerékpárút vezet Fonyódra. Fonyódon lenyomtunk egy-két airhockey meccset (régóta terveztük, hogy, ha találunk valahol, rögtön lecsapunk rá), séta a parton, majd irány vissza. Visszafelé nyakon csípett egy méhecske menet közben két helyen, úgyhogy visszaütött a karma (lsd. A nevem Earl), amiért magamban anyáztam a Nissan sportkocsiban ülő szőke, magyar Peggy Bandy-t, amiért előzés közben majdnem szemből eltarolt a saját sávomban.
