Szombaton vágtunk neki az utolsó szakasznak, vagyis a Káptalanfüred - Balatonvilágos (29,02 km) távnak. Bőven volt időnk, mivel a vonatunk 15:45-kor indult és erre a napra csak ~30km-t terveztünk be.

Reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a előző nap kiöblített mezem még mindig vizes (okosan 2 mezzel meg lehet úszni, ha az idő is kegyes) én hülye ugyanis egy árnyékos részre terítettem ki. Persze ahogy átraktam a napra rögtön száradni kezdett, így csak félig vizesen vettem fel, ami rajtam kb 5 perc után csontszáraz lett a tűző napsütésben.

Eléggé lazulós szakasszal kezdett, néhány csiki-csukis résszel és rögtön az elején Csabit elkapta a versenyszellem és ráállt egy mellettünk elhúzó montis/trekking párnak a hátsó kerekére. Négyen elkezdtünk vonatozni, majd Kristóf is felzárkózott, így 5-en nyomtuk egész jó tempóban, a többieket messze lehagyva. Úccsó nap volt belefért egy kis állatkodás. A lánctalapazást (váltott vezetést) sikerült kissé megpukkantanom, mivel előreállva kicsit meghúztam a sort. Gondoltam felpörgetem a tempót, de nem igazán jöttek velem az emberek, így visszafogtam magam, sőt ki is álltunk, hogy bevárjuk a többieket.

Balatonkenesén nem árt vigyázni, mert egy zúzós lefelé után egy vasúti felüljáró alatt kell elmenni, ami alatt elég szűkös hely, amire egy 20-as tábla is figyelmeztet. konkrétan, ha itt szembe jön egy kocsi és zúzod lefelé, akkor nincs az az isten, hogy ne a rohanj bele. Volt nálunk is kontrás satufék, amit Bélabá olyan könnyedséggel fogott meg, hogy nekem volt halálfélelmem helyette.

Az egész út során, Kristóf kónusz kilazulását eltekintve, műszaki probléma nélkül sikerült megúszni, de itt, a végétől 10km-re, beütött a krach! Verának is sikerült egy combosabbat fékezni az előbb emlegetett lefelén, ami akkorkára sikerült, hogy régi, széles felnin megcsúszott a külső, magával rántva a belsőt és ezzel szétnyírva a szelepet.

Pótbelső a kocsiban, de sebaj, mert van nálam folt! Rekord sebességgel álltam neki a javításnak... potyára, mert lendület ide vagy oda, ez az az eset, amikor a folt semmit nem ér. Telefon Katinak, egy találkozópont kijelölése, Bélabá odagurult és már jöttek is vissza műhelypumpával, pótbelsővel. Innentől kezdve már könnyű dolgom volt a cserével.

Kis nasit is beiktattunk Kati jóvoltából, majd újult lendülettel indultunk tovább. Akarattyán egy egész komoly kis emelkedő nehezítette az utat, a végén egy igencsak szívatós résszel. Ahogy megmászod az emelkedőt rögtön a tetején jobbra egy tábla mutatja a Balatoni körutat, ami bevisz a felüljáró alá.  Ez egy visszafordító Tihanyba, szóval, ha erre mész nem kicsit szívsz. Itt tovább kell menni és egy minimális felfelé kaptatás után már látni is fogod a helyes irányt... amin már nem is csodálkoztam. Taktikusan itt bevártunk mindenkit, hiszen az emelkedő eléggé combgyilkos volt, így mindenki keményen megküzdött vele. Egy idő után vissza is mentem megnézni hol járnak a többiek és Bélabát még sikerült a helyes útra terelnem, de Veráék már lefordultak a Tihanyi visszafordítóra. Kis telefonálás és újra együtt volt a banda.

Balatonvilágosnál sikerült megmászatnom a banda felével egy újabb emelkedőt, mert elnéztem a találkozási pontot (bocs Ritty, Kristóf), így kénytelenek voltunk visszagurulni a Hársfa vendéglőig, ahol Kati már várt minket. Itt megkajáltunk (iszonyat finom halászlevet toltunk), majd kis ejtőzés után irány a vasútállomás. Megmásztuk még egyszer az előbb emlegetett emelkedőt, majd az egyik legszebb Balatoni panoráma tárult elénk.

Ezután már csak egy laza gurulás várt ránk és meg is érkeztünk a kiindulópontra. Szétszedtük a bringákat, bepakoltuk a kocsiba, majd a csomagokkal és maradék kerókkal becuccoltunk a vasútállomásra.

Bevallom, olyan érzésem volt, mintha az egészet csak álmodnám, baromi sok élménnyel gazdagodtunk (én legalábbis tuti, hehehe). Köszönet Bélabának, hogy megszervezte ezt az egészet, mert bevallom nem az én művem volt... én tuti elbénáztam volna, mindenfajta hülye bringás szempontot fölöslegesen belekeverve. Ez pont így volt jó, jutott idő pihenésre, strandolásra, bámészkodásra, kikapcsolódásra!

A vonatút visszafelé egy rettenet volt. Világosnál ugyan a bringákat nyögve-nyelve fel tudtok tenni, de már nem volt ülőhely. Ráadásul beszorultunk a csomagokkal két WC közé, ahol nem volt lehúzható ablak.... Ahogy Kristóf fogalmazta: " A MÁV igazgatójának az orrá alá is nyomatni kéne ezt a szagot, de ne folyamatosan, hanem szakaszosan, éppen annyira, hogy ne tudja megszokni...", azt hiszem ezzel nem csak a mi kívánságunkat fogalmazta meg...

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Halál etap, vagyis a leghosszabb táv a legnagyobb szintkülönbségekkel: Balatongyörök - Káptalanfüred (87,42km, ebből kb. ~6km az eltévedés).

Balatongyöröki utolsó éjszakánkon, a legkisebb mozdulatra is nyikorgó ágyak se tudtak megakadályozni, hogy kialudjam magam. 8 körül keltünk, nem úgy mint előző nap, amikor 7 órakor felébredve a többieknek 8 órát mondtam be poénból, amire szépen fel is kelt mindenki, nem kis lincshangulatot okozva ezzel, amikor kiderült a turpisság. Bőséges reggeli, a bringák kihurcolászása a folyosóról és már menet kész is volt a banda.

Balatongyörököt elhagyva a szigligeti vár mellett ment el az út, amit sajnos az előző napi eső miatt, kimaradt a pihenőnapra tervezett programok közül, de még így tisztes távolságból is impozáns látványt nyújtott.

Itt a bringaút minősége egész jónak mondható, bár itt-ott a fák gyökerei erősen kikezdték az aszfaltot.

Badacsonytomajt elérve már jöttek az emelkedő, néhol egész meredekek, de cserébe rövidek, ahol meglepően könnyedén tekert fel a banda. A Balaton kerülésben az a jó, hogy amennyit felfelé kell menni, annyit kell lefelé is, bár Tomajban nem árt vigyázni, hiszen szűk kis közutakon a helyi erők imádnak kocsival száguldozni, nem egyszer frászt hozva a bringásokra. Kristóf elé is kinyomta az orrát egy kis egyterű, majdnem telibe kaszálva őt.

Bevallom nem bírtam ki, hogy ha már Badacsonyba járok ne kóstoljam meg a helyi bort, így egy röpke pihenőre beugrottam az egyik kimérésbe és egy féllityis flakont megtöltettem egy kevéske badacsonyi édes nedűvel, amit aztán a mezem hátsó zsebébe süllyesztettem, betartalékolva az út végére.

Tomajból kifelé jövet aztán beütött a mennykő egy kereszteződés formájában, ahol két irányba is ki volt táblázva Tihany felé a Balatroni körút és mi persze a meggyőzőbb, de rossz irányba indultunk el, Káptalantóti felé. Ezt nem csak mi néztük be, így csak kb 2,5km után, Bélabá kezdett gyanút fogni, hogy lehet rossz irányba megyünk. Térkép egyeztetés, irány vissza a helyes irányba, mintegy 6km-rel megnövelve az aznapi távot.

Balatonrendest külön meg kell említenem, mivel annak határában hirtelen vége szakad a bringa út, ráterelve a 71-esre. Itt ismét kóvályogtunk egy sort lefelé Pálkövére, ahol dühünkben megálltunk az helyi ABC és kocsmánál egy citromos (sörre) izotóniás italra, hogy lenyugtassuk pattanásig feszült idegeinket.

Ezt a részt is több bringás benézte (szerintem az összes), így nagyjából sejthető volt merre kell továbbindulni. egy kis emelkedő után kivergődtünk a 71-es mellé, ahol folytatódott ismét a bringaút. (Egyébként itt kezdtem megérteni azokat, akik nem szaroznak és nagyrészt a 71-esen kerülik meg a Balatont, jó út, kisebb feszkó.)

Balatonszepezd és Zánka között is másztunk egy jót, igaz csak Kristóffal, mivel a többiek taktikusan a 71-es mellett kerülték ki ezt az emelkedőt. Egyébként erre a szakaszra jellemző, hogy egy-egy települést elérve a bringautat beterelik a település kisebb útjaira elkerülve ezzel a 71-est. Útközben kajás lett banda így megálltunk egy kis szeder dézsmálásra a bringaút mellett.

Balatonudvarinál volt megbeszélve Katival a találkozó és frissítő pontot is ide terveztük (zabálással egybekötve) és magam is meglepődtem, amikor célt elérve láttam, hogy az órám 62 megtett kilométert mutat. Többeiknek ez rögtön egyéni rekord volt és én jobbnak láttam hallgatni arról, hogy itt bizony valami el lett csúszva és nem 70km lesz a táv, hanem körülbelül 90. Itt bekajáltunk a helyi gyros tálnak nevezett fűszeres 'perkelthúsból és sültkrumpliból, majd lekísértük egy kis (sörrel) izotóniás üdítővel, majd rápihentünk, de megbeszéltük, hogy Füredre beérve tuti eszünk egy fagyit.

Balatonfüredben az "jó", hogy a bazársor a bringaút egyik, míg a gyalogos sétány a bringaút másik oldalán van. Persze a gyalogosok és a bazártulajdonosok konkrétan leszarják a bringautat, így simán ráparkolnak, rakodnak, sétálnak rajta.

Azért azt el kell mondani, hogy isteni fagyit ettünk itt és külön öröm volt, hogy nagy fahéj imádó révén volt szilvás-fahéjas is. A helyi ivókútnál felfrissítettük magunkat és robogtunk is tovább Káptalanfüred felé.

Káptalanfüredig volt egy-két izmosabb emelkedő, amit már nem mindenki bírt kitekerni, de a településre beérve tudatosult mindenkiben, hogy a szállásra vezető út is egészen comboska. Ezt már csak (mint utólag kiderült, hehehe) Csabi és én vállaltam be, jól megtépve az amúgy is kinyúlt láncomat és érkeztünk meg a Slalom ifjúsági táborba, ahol a szállásunk volt (igen ez az egyik calicivírúsról elhíresült tábor).

Ekkor közel 87km-t mutatott az órám, amit magam is nehezen hittem el és bár annyira nem adtam hangot neki, iszonyat büszke voltam mindenkire. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a táv kényszerből jött össze, mivel közelebb nem sikerült Györökhöz szállást találni és pluszban rátett a fentebb említett eltévedés.

Maga a tábor egyébként ifjúsági táborokhoz képest nagyon pöpec volt és olcsó, nyoma se volt a vírusnak. Az elrendelt fertőtlenítésnek köszönhetően, csillogott-villogott minden, úgyhogy rögtön nekiálltunk csokit falatozni, sőt egy kis pihenő és lemosakodás után még arra is maradt energiája a bandának, hogy lesétáljunk a parti kajáldába, ahol életem egyik legjobb hekkjét sikerült elfogyasztanom és külön örömömre sikerült pár csocsójátszmára is rábeszélnem a társaságot.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

A második napon elég álmosan ébredt a banda köszönhetően a kölyökbanda éjszakai randalírozásának. Megreggeliztünk, majd egy kis pihenő után újult erővel vágtunk neki a Balatonlelle - Balatongyörök távnak (53,5km).

Fonyódon természetesen megálltunk léghokizni, ami már, mondhatni szokásunkká vált, ha arra járunk. Mindig megmosolygom, hogy, amíg Rittyel el nem kezdünk játszani, addig a kutyát nem érdekli a léghoki, aztán ahogy nekikezdünk, annyira "jóízűen" nyomjuk, hogy rögtön kedvet kap más is.

Balatonmáriafürdő után ismét egész korrekt bringaút következik és előre csorgattuk a nyálunkat, hiszen frissítő pontnak a tavaly felfedezett 400 éves vámházat jelöltük ki. Egyébként ezt a helyet egész könnyű elkerülni, még akkor is, ha bringaútra is fel van festve, hiszen egy rövid, ámde meredek emelkedő után kell balra fordulni a fenékpusztai vasútállomás előtt. A lékanyarodónál bevártuk a leszakadt embereket (előtte egy picit elhúztunk), ami jó ötletnek bizonyult, mert simán továbbmentek volna.

A 400 éves vámházban olcsó a kőbambi izotóniás ital! Kapsz virslit párban, finomat, roppanósat és a helyi specialitás a McFenék burger, vagyis egy zsemlében rántotthús vagy húspogácsa. Leparkoltuk a gépeket, ahol Kati már várt ránk (szervízkocsi az isten), így nem volt más dolgunk, mint nekiesni a kajának.

Én, kombinálva a helyi specialitásokat, betúrtam egy McFeneket, majd egy pár virslit is utánaküldtem, hogy enyhítsem a McFenék magányát, miközben bőszen kortyolgattam egy kőbambit izotóniás italt, hogy nehogy megakadjanak félúton.

A pocakok megtömése után ejtőztünk egy kicsit, majd irány Keszthely. Ezen a szakaszon nem árt az óvatosság, mivel elég sok a beláthatatlan kanyar és ha az ember nem akar egy örökre szóló élményt szerezni a szemből belepukkanó bringástól, a csengetés is megfontolandó ötlet (mi így csináltuk).

Keszthelyre érkezve megint szembesültünk a "fantasztikus" kitáblázással, viszont a várost elhagyva ismét istenkirály bringaút fogadott minket, elfeledtetve a városban kóválygást.

Balatongyörökig szinte suhantunk, ahol is a püspökladányi önkormányzat nyaralójában szálltunk meg (ez saját szervezés volt, " jó, óccó" kategória, eltekintve a legkisebb moccanásra nyikorgó ágyak okozta éjszakai sokkoktól).

Itt kell megemlítenem, hogy mi 2 nap tekerés után beiktattunk egy pihenőnapot, amit minden családdal tekerőnek ajánlok, hiszen nem árt egy kis regenerálódás két nap tekerés után. (Halkan megjegyzem, hogy egy pihenő nap után a fenékfájás is el szokott múlni, ami tapasztalatom szerint a 2 napon tetőzik, én ezt úgy is hívom, hogy a seggfájós nap).

Nekünk iszonyat szerencsénk volt, mivel az idő annyira kegyes volt hozzánk, hogy ezen a pihenőnapon gondolták úgy az égiek, hogy egész nap esni fog, így nem kellett szakadó esőben tekernünk. De, hogy kihasználjuk a pihenőnapot, a banda nagy részével átautókáztunk Kehidára, ahol a fedett termál- és élményfürdőben áztattuk ki megkínzott sejhajunkat és kényeztettük a megfáradt lábizmainkat.

Meg kell említenem, hogy ezt a kis kiruccanást is csak úgy tehettük, meg, hogy volt egy kísérő autónk, ami iszonyat megkönnyítette a dolgunkat az egész úton. Hiszen egy-egy táv letekerése után, nem kellett fáradtan szállást, kaját intézni, mert mire odaértünk minden el volt rendezve. A csomagok szállításában is iszonyat könnyebbség, hiszen aki már tekert hosszabb távokon, az tudja csak igazán, hogy egy hátizsák is mennyire kényelmetlen tud lenni X kilométer után, nem is beszélve a csomagok plusz kilóiról, amivel egy emelkedőn feltekerni nem éppen leányálom.  Akik megtehetik, azoknak mindenképpen ajánlom a kísérőkocsis felállást! Itt szeretném megköszönni Katinak, hogy nálunk bevállalta ezt a néha hálátlan szerepet, hiszen sok élményből, látnivalóból kimaradt és sok gondot, intézni valót a nyakába vett ezzel a szereppel.

Bár az előző post-nál a részszakaszonál található link rámutat, a GPS-szel nyomon követett részletes track-re (ami android platformos, runtastic nevű programmal készült), de sokan jelezték, hogy ez nem egyértelmű, ezért ezentúl, mindig kirakom az aktuális szakasz track-jének linkjét a post végére.  Tehát:

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Augusztus 2-án vágtunk neki az útnak, hogy megkerüljük a Balatont bringával. A csapat 7 főből állt, 6 bringás (ezek közül egyedül én voltam "vérbringás", a többiek mondhatni "eseti felhasználók") és egy plusz kísérő (személygépjárművel). Meglepő módon, az indulás előtt egy nappal, a Fiatba sikerült beszuszakolni 4 kerékpárt, így a maradék 2 bringával megkockáztattuk, hogy mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül fogunk bepróbálkozni a MÁV-nál. A terv szerint 3 ember és 4 bringa kocsival,  a maradék (csomagok nagy része, 4 ember és 2 bringa) vonaton utazik. Hát mit mondjak, a Fiat dugig lett és olyan szép látványt nyújtott megpakolva a sok géppel, hogy majdnem elmorzsoltam egy kövér könnycseppet induláskor (a csomagtartóba a 4 váz, pedált, kormányt nyergeket, ki/leszerelve, az anyósülés mögé a 8 kerék került).

A vonatozó csoportba osztott az élet és az 50%-os MÁV kedvezményem, amiről egy egész szóval összefoglalhatnám a véleményem: szívás. Bővebben: egy darab többcélú, kerékpárszállításra is alkalmas vagon, amire Debrecenben még vígan felfértünk, sőt egy 3 kerekű szörnyet is sikeresen felkínlódtunk. A tulaj hölgynek azért üzenném, hogy ezt, azért már én is túlzásnak tartottam... egyrészt, mert a triciklije minimum 3 bringa helyét foglalta el, másrészt, ha mi nem vagyunk ott, akkor kétlem, hogy egyedül felrakja azt borzalmat a vonatra (nem kis késést összehozva ezzel). Persze, Budapestet elhagyva már minden talpalatnyi hely tömve volt bringákkal, nem kicsit súlyosbítva a helyzetet, hogy a triciklis hölgy és két pulyája, a bringatárolóban ültek le a kihajtható székekre (bár simán volt hely a normál utas részben is, amikor felszálltak) nem kevés kerékpártól elfoglalva a helyet. Egyébként vicces volt, hogy az északi parton  tekerve egy német szerelvény ment el mellettünk, amihez egy teljes vagon kerékpárszállító volt csatolva... hát igen, ott azért sejtik, amit itthon még nem, a Balaton egyre jobban rácuppan a kerékpáros turizmusra.

Ami még érdekes volt a MÁV-val kapcsolatban, hogy mivel én MK tag vagyok, így az egyik bringát kedvezményes kerékpárjeggyel vihettük, de (!!!) és most kapaszkodj meg: nem létezik menettérti (oda-vissza, 3 hónapig érvényes) kedvezményes kerékpárjegy! Persze elővételben meg tudod venni a visszaútra a kerékpárjegyet, ha meg tudod mondani, hogy pontosan mikor jössz vissza, de lássuk be sok túra esetén ez változhat, így szarakodhat az ember a visszaútnál is a pénztárnál. Röhej!

Visszatérve a túrára, Balatonvilágosnál cuccoltunk le a vonatról, mivel a tervezett útvonalunknak ez a település volt a kiindulópontja és végcélja is egyben. Bringák ki a kocsiból, csomagok be, egy kis szerelés és már menetkészek is voltunk.

Az első szakasz Balatonvilágos - Balatonlelle (44,95km) volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy a kitáblázás és az utak minősége a kiváló és az iszonyat pocsék között váltakozik az egész balatoni körúton. Nem egyszer tévedtünk el nem egyértelmű, vagy egyszerűen, hiányzó tábla miatt. Persze térképpel és a helyi erők segítségével simán lehet korrigálni.  De hogy ne csak papoljak, íme egy kép, ami jól példázza az egészet:

Igen, itt a helyes irányt a feketével odafirkált nyíl mutatta. Volt olyan szituáció, ami 6km-rel dobta meg az aznapi távot, mivel nem egyértelmű volt a táblázás (konkrétan két irányba is mutatta a balatoni körutat Tihany felé) és jó munkásemberként, Murphy törvényét betartva, persze, hogy a rossz irányba mentünk tovább. Szóval nagy-nagy tanulság, hogy a biztonság kedvéért, azért legyen nálad térkép (nálunk volt, Bélabának hála)!

Az első szakasz főleg autóúton sicc! normál (gépjárműforgalmat is lebonyolító) úton megy, de a szántódi rév után valami csodálatos bringaút következik. Kétsávos, sima, mint a babapopsi, sehol egy repedés.

Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a táblázás ezen a szakaszon is pocsék, bár nehezebb eltévedni, mint az északi rész bizonyos szakaszain, hiszen a legtöbb úton, ami párhuzamos a Balatonnal előbb utóbb észreveszel egy zöld táblát, sárga felirattal, ami visszaterel a balatoni körútra.

Útközben itt-ott megálltunk egy-két izotóniás ital (sör) elfogyasztására és némi technikai segítség igénybevételével (GPS) érkeztünk a balatonlellei Nana motelhez, a szállásunkhoz (ezt a balatonbringa.hu segítségével sikerült leszervezni, sőt ők kompletten megszervezik neked az egész balatoni hacacárét, ha időben felveszed velük a kapcsolatot).

Maga szállás egy valamikori szockó üdülő, közös vizesblokkokkal, lepukkant szobákkal, viszont olcsó és közvetlenül a Balaton partján fekszik (ami strandolás szempontjából nem mellékes). Sőt Lidl is elég közel van, úgyhogy simán fel lehet tankolni az estleges kimerülő izotóniás készletet (sör). A kerékpárokat zárható helységben tudják elhelyezni, ami azért nem rossz. Egyedül az éppen ott nyaraló iskolás csapat volt, ami kissé idegesítő volt az éjfélig tartó rohangászásukkal és folyosón üvöltésükkel. Igaz, pár izotóniás ital (sör) után igazán már ez se érdekelt és úgy aludtam, mint a bunda.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Egy hétig leállok most a bloggal, ugyanis irány a magyar tenger, természetesen binyiglivel, ha a MÁV is úgy akarja. 5 nap alatt, túra tempóban tekerjük végig a családdal a Balatont. Nem sietünk sehova, megnézünk mindent és remélem az idő is kegyes lesz, hogy pancsolhassunk egy kicsit. Próbálom a teljes útvonalat GPS-vel rögzíteni, hátha a "nemvérbringások" is kedvet kapnak egy ilyen túrához.

(Aki nem tudná miről van szó, azoknak előzmények itt és itt)

Felvettem a kapcsolatot a az illetékes csoportos utazásszervezővel mail-en és megírtam, mikor, melyik vonattal szeretnénk leutazni a Balatonra és ehhez szeretnék igényelni kerékpárszállító vagont. Ismét nem csalódtam az ügyintézőkben (és ezt tényleg tök pozitívan értem), hiszen egy nagyon korrekt válasz levelet kaptam, feltüntetve az árakat, lehetőségeket.

Itt fordulatot vett az ügy, ugyanis megakadt a szemem 2 új, be nem tervezett tételen... Záhony-Debrecen és Keszthely-Balatonvilágos közötti üresfutási díj (4600Ft + 3400Ft = 10Eft 8Eft). Tehát a trükközés miatt ki kell fizetni pluszban 4 pótjegyet (, hogy meglegyen a 10 fő és lehessen igényelni vagont), ami 10160Ft és pluszban még 8Eft üresfutási díj (elvileg ezzel biztosítják, hogy ténylegesen legyen helyed a te általad lefoglalt kerékpárszállítóban). Ez összesen 18160Ft pluszban!!!

Ez így együtt kiverte a biztosítékot és a korrekt tájékoztatást megköszönve visszaírtam, hogy a MÁV, hű de kerékpárbarát kampányát valahogy nem érzem korrektnek ezek tükrében és egyébként meg viccnek tartom az üresfutási díjat is?! Hiszen ki fogja azt a vagont lezárni?! A MÁV-ot ismerve senki! Ezek szerint , ha valaki jóhiszeműen Debrecenig oda rakja fel a kerékpárját, mert ugye oda kell, akkor leszállíthattatom Debrecenben, vagy beszedhetem tőle a plusz pénzt, ami helyette is én fizettem ki?!

Ezek után hívott fel at ügyintéző (nem névtelenül háborodtam fel, sőt a telefonszámomat is megadtam, mert szerintem ez így korrekt). Elmondta mi helyzet és azt is, hogy sajnos nem ez az egyetlen hasonló gixer a szabályozásukban, de próbál tenni valamit és egyébként rosszul van jelölve a kerékpárszállítás, mert az adott vonalon, egy többfunkciós kocsi végig közlekedik.

Másodszori hívásnál közölte, hogy beszélt a főnökével és a Záhony-Debrecen szakaszon elengedik az üresfutási díjat, de a Keszthely-Balatonvilágos szakaszra jobb lenne kifizetni, mivel lefelé ugyan nagy valószínűséggel nem fog megtelni a kerékpárszállító Debrecenig, de visszafelé közel se biztos és csak így tudják biztosítani a hazajutásunkat kerékpárral.

Hozzáteszem, hogy az ügyintéző végig korrekt, kedves és segítőkész volt, próbált megoldást találni a legkedvezőbb árakkal, de ekkor már valahogy elment kedvem az egészt MÁV-tól.

Szállás le van foglalva, mit tehet ilyenkor az ember?! Agyaltunk és végül arra jutottunk, hogy 2-3 bringa csutkára szétszedve megy a Fiatba (ezt még le kell tesztelni mennyi fér be) 3 emberrel, a maradék meg vonattal. Nem foglalunk semmit, néha úgyse számít és ráadásul megmarad 18Eft. Legrosszabb esetben 4 bringát viszünk, meg egy 15-ös villáskulcsot... és ha más nem, kikapom a kerekeket és pikk-pakk csomag lesz a bringából.  Igaz, a kallert erről meggyőzni már más tészta!

Igeeeeeeeen! Megint! Adott a helyzet, a családdal meg akarjuk kerülni a Balatont, kapaszkodj meg, kerékpárral, hehehehe. Úgy terveztük, hogy lesz egy kísérő kocsi, egy fő sofőrrel és a csomagokkal, hatan pedig tekerünk. Mivel a kísérő kocsi korlátozottan képes kerékpár szállításra (se vonóhorog se csomagtartó), így azt találtuk ki, hogy a 6db. bringát inkább vonattal visszük le a Balcsihoz, 2 kísérővel,  a többiek, meg a csomag, mennek kocsival.

Gyorsan le is töltöttem a MÁV ide vonatkozó pdf-jét A kerékpárszállítási szabályozás címmel és örömmel láttam, hogy semminemű szabályozás nincs arra, hogy egy fő, hány kerékpárt vihet vonaton. Azért motoszkált bennem a kisördög és rákérdeztem a MÁVDIREKT-nél, pontosan hogyan is van ez.  Azt a választ kaptam, hogy egy fő csak egy kerékpárt szállíthat vonaton, amin kicsit megdöbbentem és jeleztem, hogy ez sehol sincs benne a fentebb említett pdf-ben. Erre jöt a válasz, hogy az adott szabályozás nem is abban, hanem egy másik pdf-ben találom, aminek a címe: DÍJSZABÁS ÉS A JOGSZABÁLYOKBAN MEGÁLLAPÍTOTT UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEK. Egyébként saját bénaságom, hogy itt nem néztem meg, mivel itt is megtalálható. De most őszintén, ha már van egy bringásoknak szóló dokumentum, akkor nem lehetne, az összes rájuk vonatkozó szabályozást abban összegyűjteni?! Nem értem, én ezt, de a logikát már nem is keresem.

Egyébként, ami még kicsit vicces, hogy egy vonaton, ahol nincs kerékpárszállító vagon jelölve, összesen 4 db. kerékpár szállítható (2db az elején és 2db. a végén), viszont csak 10 fő felett igényelhető kerékpárszállító. Magyarul, ha 3-tól 10 főig vagytok kerékpárral, akkor bizony a jelenlegi szabályozás mellett, felejtős a vonat ilyen szerelvényeknél!  Hát ennyit a kerékpárbarát MÁV-ról. Bár azért vannak pozitív dolgok is, pl.: az IC-s kerékpárszállítást nagyban sikerült ésszerűsíteni.

Amin viszont kínomban nagyot röhögtem az az, hogy mivel a Balatonra közvetlen vonattal akarunk menni és ilyen csak egy van, mégpedig a Záhony-Keszthely sebesvonat.  Most nézd csak meg az alsó kerékpárszállításra vonatkozó kiegészítést: Kerékpár a vonaton a jelölt helyen szállítható (korlátozott férőhely): Szolnok - Székesfehérvár! Egy Balatonra tartó vonaton csak(!!!) Szolnok - Székesfehérvár szakaszon biztosítanak normális kerékpárszállítást! Egyébként Szolnokon majd szedjem le a bringát és toljam át a hozzácsatolt szállítóba, vagy mif@szom, arról nem is beszélve, ha lesz 4db bringa a vonaton, akkor fel se fogunk rá szabályosan férni Debrecenben.  Az külön vicc, hogy közben meg hirdetik a Balaton körüli  Balaton Mix jegyet, amivel ingyen lehet kerékpárt szállítani. De vazze, előbb oda le is kéne valahogy jutni a bringával!

Hazaértünk. Nem mondom, hogy végre, mert nagyon jó volt a Balatonnál, pontosabban Balatonmáriafürdőn és rögtön elnézést, ha nem vegytiszta bringás poszt jön, hiszen kavarodnak az élmények.

Az első, amit meg kell említenem, hogy a Balatonon egyre nagyobb biznisz a kerékpáros turizmus. Bármerre jártunk, mindenhol volt kedvezményes szállás bringásoknak, kerékpárszerviz, bringás menü az éttermekben, mindenhol lehet kerékpárt kölcsönözni. Ugyan mi a balatoni körút egy részét jártuk be (az 5 napból 2-őn bringáztunk), de rögtön el is határoztuk, hogy jövőre egy többnapos, laza túra keretein belül körbebringázzuk a magyar tengert.

Az első betervezett laza kis bringázásnak a Balatonmáriafürdő - Balatonszentgyörgy útvonalat néztük ki, célállomásként a Csillagvárral. A szálláson béreltünk cangát, egy kosaras női bringát kaptam ki (nem volt választék, viszont egy napra csak 600HuFt volt a bérleti díj). A kosárnak külön örültem, mert így a hátizsák alá nem cápult be a hátam viszont cserébe kattogott, mint az állat. Nekiindultunk és végig sík bicikliúton tekertünk, mellette telepített fákkal,  magas bokrokkal, kellemes árnyékban Balatonszentgyörgyig.

A Csillagvárig nincs kiépített út, viszont egy nem túl forgalmas, elég szar minőségű úton jut el az ember. Befizettük az 500Ft belépőt, de a plusz 400Ft-ot nem perkáltuk ki a fényképezési lehetőségért (lehúzás szaga volt), akkor még nem tudtuk, milyen jól tettük. Figyelem egyéni vélemény következik!!! Volt már olyan érzésed, hogy befizettél valamire és a végén azt mondtad, hogy az egy fillért nem ér meg?! Na nekem ilyen volt a Csillagvár. Rittyel röhögőgörcsben törtünk ki, amikor a pincébe leérve a várt kínzóeszközöket helyett megpillantottunk a kiscsillió játékmackót (időszaki kiállításként). Kb. fél óra alatt letudtuk az egészet és ha már beszoptuk, elhatároztuk eltekerünk Keszthelyig. Útközben tettünk egy kis kitérőt a 400 éves vámházban üzemelő vendéglőbe, amit mindenkinek melegen ajánlok, ugyanis a viszonylag olcsó kőbambi mellett olyan finomságok várnak rátok, mint McFenék szendvics, virsli, vagy a debreceni páros.

Betúrtunk egy-egy kőbambit és már tekertünk is Keszthely felé.

Hozzáteszem le a kalappal a német nyelvterületen élő emberek zömének, ugyanis, amíg nálunk széles körben, leszámítva a fixis lázat, általában montikat vesznek, addig ott a túrázásra igencsak használhatóbb, minőségi, treking cangákat részesítik előnyben, eleve lámpával csomagtartóval, sárvédővel felszerelve. Persze más világ, más keresetek, de akkor is tele volt ilyen cangákkal (főleg KTM-ekkel) a környék. Keszthelyre beérkezvén a szokásos turista nézelődés, majd irány vissza Balatonmáriafürdőre, útba ejtve a vámházat egy virslis kombóra (nagyon bejött az a hely). Kényelmes tempóban is nagyon jól haladtunk és bele se mertem gondolni, milyen állat lett volna Krumpli hátán letekerni az egészet.

Másnap a borult idő miatt, ismét bringát béreltünk (kis kosaras megint) és irány Fonyód. Hát eltérően az előzőkkel itt Bélatelepig alsóbbrendű utakon van kijelölve a kerékpárút. Mivel főszezonban voltunk, állandó volt a gépjármű forgalom, ami nem lett volna gáz, de a közlekedési morál... (30-as táblánál száguldozók, 2cm-re kikerülők)... és megint "sajnos" a németeket és az osztrákokat kell dicsérnem (pedig nem tartoznak a kedvenceim közé), ugyanis, ellentétben a magyar gépjármű tulajdonosokkal (tisztelet a kevés kivételnek), udvariasan megvárták a bringásokat, ha kellett lementek félig az útról, hogy a kerékpárok el tudjanak menni mellettük a keskenyebb részeken. Égett a pofám, hogy a negatív példa, mind magyar volt... (igen, az a bizonyos közlekedési morál!).

Figyelem outisok!!! Balatonfenyves belterületén egy vízátvezető burkolása vasráccsal van megoldva keresztben az úton és mivel a rácsok iránya a menetiránnyal megegyező, igaz nem túl nagy a rés közöttük, de egy 23-as gummás outisnak igazi kerékcsapda lehet. Bélatelep után kerékpárút vezet Fonyódra. Fonyódon lenyomtunk egy-két airhockey meccset (régóta terveztük, hogy, ha találunk valahol, rögtön lecsapunk rá), séta a parton, majd irány vissza. Visszafelé nyakon csípett egy méhecske menet közben két helyen, úgyhogy visszaütött a karma (lsd. A nevem Earl), amiért magamban anyáztam a Nissan sportkocsiban ülő szőke, magyar Peggy Bandy-t, amiért előzés közben majdnem szemből eltarolt a saját sávomban.