PVJ alleycat. Bár skidmarkon megjelent egy jó kis leírás róla, azért én is prezentálok egyet, ha már ez volt az első debütálásom a debreceni alleycatek történetében. Maga a lebonyolítás kicsit különbözött a megszokottól, mivel párban kellett indulni a szokásos szingli felállás helyett. Mivel konkrétan nem volt párom, reménykedtem, hogy a helyszínen sikerül majd kifognom egy "nem a győzelem számít, hanem a sör" mentalitású csapattársat. A célom az uccsó hely stabil megtartása volt, mivel már vizionáltam is magamban a Kutya meg Csipisz, Dani és Levi párosok, a Power Rangers-ben megszokott módú összeolvadását, valami iszonytató Alleycat Megazord mutánssá, akik vérre menő küzdelemben megharcolnak egymással a Baltazár Dezső közepén az első helyért.
Az első meglepetés akkor ért, amikor közölték, hogy komolyan vették Röfi javaslatát, miszerint az egészségre és a morálra veszélyes mutációk elkerülése végett, a tabella első 6 helyezettje gondosan kerülje el egymást a páralkotás folyamatában. A második pedig akkor, amikor Levi (a dereceniek goldsprint titánja) közölte, hogy én vagyok a csapattársa. Elmorzsoltam egy kövér könnycseppet a megtiszteltetéstől, írtam pár búcsú sms-t a szeretteimnek, szüleimnek és a közelebbi hozzátartozóknak, mert ha Levivel kell lépést tartanom, abba úgyis beledöglök. Szerencsére nem így lett.
Az alleycat két részből állt és az első részben azt a feladatot kapta mindenki, hogy a párok röppenjenek szét és fotózzanak, minél több, S vagy SZ betűs közterületet jelző táblát. Nafaszom, "nekem való feladat", mivel köztudottan olyan hülye vagyok utcanevekből, hogy 15 évnyi itt élés után, csak azokat az utcákat ismerem, ahol már laktam és/vagy ahová bulizni/sörözni jár(t)unk. Sebaj térkép elő, diktáltam, Levi írta, majd felosztottuk, hogy mivel Ő az erőember a csapatban, így Ő fog a külterületekre koncentrálni, enyém pedig a belváros lesz. Előkotortam a telefonom, benyomtam Bon Józsitól a Dead Or Alive-ot (on a steeeeel horse I rideeee) és nekivágtam.
Első utcatáblánál eldobtam a telómat (azzal fényképeztem), ami darabjaira hullott a havasesőben. Jól kezdődik. Egy másik utcatáblánál számon kért egy csaj, hogy mit fotózom én az Ő házát. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy csak az utcatáblát fotózom egy bringás verseny keretein belül, ráadásul egy olyan versenyen, aminek a neve alleycat. Olyan nincs, nem is lesz, sohasem volt! Nehezen, de azért sikerült meggyőznöm, hogy talán mégis és e közben megvilágosodtam, hogy miért is van olyan nehéz dolga a google-nak a a google street view bevezetésénél. A Szegfű utcát kb. fél órán át kerestem, amikor bekapcsoltam a burzsuj telefonomon a GPS-t és a legnagyobb meglepetésemre egy járda mellett, a parkoló autók közé érve mondta, hogy forduljon balra, megérkezés a célhoz. Bazz, de hova balra?! Arra nincs út! Kiderült a Szegfű utca olyan utca, amihez nem tartozik közút, hanem csak egy, két háztömb között futó járda... Bevallom jó szar voltam ebben a feladatban, de elsőre nem volt annyira rossz, na meg persze ott volt nekem "dzsolidzsókernek" Levi, aki hozta is formáját és kb. 3-szor annyi utcanevet gyűjtött, mint én.
Az alleycat második része "menj eddig, majd fordulj ennél meg annál a pontnál balra/jobbra" típusú feladat volt, természetesen ez is két részre osztva. Egy hosszabb pörgetősebb szakasz, ahol 3 számot kellett megszerezni és egy rövidebb kanyargósabb szakasz, ahol 4 szám megtalálása volt a cél. Ezek összegezve kidobtak egy telefonszámot, amit ha felhívsz megtudod mi a köv. lépés. Levi rögtön bevállalta a hosszabb részt (kövér izzadságcsepp letöröl), így nekem maradt a kanyargós, rövid, GPS nevű feladat.
A feladat a KRESZ ismeretekre volt kiélezve, persze megannyi benézhető opcióval fűszerezve (vagy kétszer meg is álltam, hogy mi a tököm van, meg hogy érti és egyébként is!). Ez a rész is tartogatott számomra meglepetést, mivel átnevelt jobbkezes lévén (magyarul: eredetileg balkezes voltam, de az iskolában helytelenül átneveltek jobbkezesnek), úgynevezett szerzett diszlexiában szenvedek, ami abban csúcsosodik ki nálam, hogy fingom sincs melyik jobb és melyik a bal oldal (néha b és d betűket is keverem, bár ezeket már egyre ritkábban). Ennek eldöntésében számomra az egyetlen támpont a jobb kezemen található úgynevezett íróbütyök (bőrkeményedés, ami a túl erős tollfogás miatt szokott kialakulni). A technikám az, hogy egy időben, mindkét kezemen összedörzsölöm a nagy és mutatóujjamat és ahol érzem a huplit az ujjamon az a jobb oldal. Persze ez bringán kivitelezhetetlen, főleg kesztyűben, viszont a feladat szövege hemzsegett az "ott fordulj jobbra, majd fordulj balra" frázisoktól. A jogsi megszerzésénél bevált trükköt alkalmaztam, levettem a jobb kesztyűmet, hogy összekapcsoljam jobb oldalt egy külső ingerrel, vagyis a jobb oldal a fázós kéz lesz (a jogsinál befőttes gumit, raktam jó szorosan a jobb kisujjamra). Magam is meglepődtem, hogy ezek után milyen jól teljesítettem a pályát, az elsők között visszatérve a Blatazárra.
Levit kellett még bevárni, gondoltam beugrom a Modembe egy gyors fáradtolaj leengedésre, amikor is kaptam egy fülest, hogy Füredi. Bevallom nem értettem, így jó hangosan el is kurjantottam, magam, hogy most a Füredibe kell menni?! Bocsánat, így mindenkitől, igen én voltam az a paraszt! Ugyanis az összeálló telefonszámon ez az infó várt mindenkire: Irány a Füredi (igazán nem osztott-szorzott, mivel a párja nélkül az ember nem számított befutónak). Szóval olaj bentmaradt és igazán az se tudtam miért, csak izomból megküldtem a Füredi söröző felé (kell egy 48-as tányér). Levi azonban sehol se volt, így hiába érkeztem egész jó helyen! (Mint később kiderült Csontossal benéztek valamit, így uccsónak érkeztek meg). A várakozásomat felülmúló 7 helyet így sikerült megszerezni (lesz ez egyéniben rosszabb is). Jó móka volt meg kell hagyni, köszönet érte Buchunak és segítőinek.
Ja igen, akiben ezek után is felmerül a kérdés, miért nem kultiváltam eddig az alleycateken való részvételt összefoglalom: egy kerékpáros "tájékozódási" versenyt nem éppen azoknak találták ki, akik képtelenek utcaneveket megjegyezni és jobb-bal tévesztők, na ezért! Viszont, most rájöttem, hogy valamilyen szinten kiküszöbölhetőek ezek a problémák, így amennyiben időm Urai engedik, (nem rajtam múlik minden esetben) részt veszek még ilyen zsiványságokon.
