Hát ez is egy olyan esemény volt, amiről lesz mit mesélni az unokáknak, hiszen volt benne móka-kacagás, drámai fordulat, bor, búza, békesség...  Már az indulás is kalandos volt, hiszen szívem egyik csücskével, az öreg trottyossal terveztünk leutazni Erdőbényére. Fel is szereltem rá a Banditomról maradt oldaltatyókat, hogy ne kelljen hátizsákkal szarozni, a bringát meg Epyc bevállalta (kösz a felajánlást haversrác), hogy elhozza.

Pénteken csörgött Epyc, hogy ugrott a szállítás, mivel elhagyta a jogsiját (később hála az égnek meglett, vannak még rendes emberek). Pech! Elindult az agyalás, hogyan kéne Róka Urat levarázsolni a bényei placcra, de Bélabáék szinte rögtön kisegítettek minket és felajánlották, hogy vigyük el a Fiatot, így kényelmesebb beférünk, sőt közben még egy kollégám bringáját is bevállaltuk,  ugyanis Taki is kedvet kapott a Drótszamár Fesztiválra.

Szombaton sikeresen le is értünk időben, majd elfoglaltuk a szállást és robbantunk is le a Béres borászathoz, ahonnan a verseny indult. Egy laza rövidtávot terveztem a kollégákkal, mivel nem nagyon volt időm rákészülni az egészre. Beparkoltunk könnyedén, szerintem idén kevesebben voltak, mint tavaly, összeszereltük a bringákat és bevágtuk magunkat az árnyékos részre hűsölni a rajtig. Ekkor jött a gebasz, ugyanis elkezdték halasztgatni a rajtot. Mint később kiderült nem tudtak mentőt küldeni, így nem volt biztosítva az egészségügyi feltétele a versenynek. A szervezők próbáltak Úrrá lenni a kialakult helyzeten, rögtönöztek is egy bortúrát a Béres pincészetben a rajtra várakozóknak, de sajnos csak nem jött a mentő. Végül az a döntés született, hogy átminősítik a versenyt túrává és mindenki saját felelősségére indulhat. Úgy hallottam, hogy aki kérte, annak a nevezési díját is visszafizették, ami elég korrekt, de a szervezők nem nagyon tehettek az egészről. Ha már ott voltunk rábeszéltek, hogy nyomjuk le a hosszútávot laza, túra tempóban páran. Természetesen még mielőtt nekivágtunk volna a hátsókerék átok ismét lecsapott, egy hátsó defekt képében, így baráti jó tanácsokat hallgatva a szélrózsa minden irányából, kénytelen voltam kicserélni a belsőt.

Elindultunk hát, persze versenytempóban... néztem is, hogy mi lesz ebben a lazulás?! Sebaj! Rögtön az elején jött a következő gebasz, ugyanis valahogyan rátévedtünk páran a rövidtáv egy rész szakaszára, így cirka 8km-rel növelve meg a távot és sz*patva meg önmagunkat. Egyébként technikás kis pályát sikerült összehozni a hosszútávosoknak, ami az össztelósoknak kedvezett igazán.  Iszonyat sok köves rész volt, ahol rendesen pattogott Róka Úr sejhaja. A szokásos kis megvezetős keréknyomokra már előre számítottam, így nagyobb bukás nélkül sikerült végigtolni ezeket a részeket. Egy eldőlésem volt ugyan, amikor az erdei útról egy hirtelen jobbossal beküldtek minket a málnásba, ami rögtön egy bukkanóval kezdett és ezt, az alsó pedálállás nem nagyon tolerálta.

Bevallom az uccsó 3km-t már egyetlen porcikám se kívánta, így "öröm és bódottág" volt beesni a célba. Visszagondolva, nagyon kis fasza túra lett volna, ha picit rákészülök, bár így se volt rossz. A célban megkajáltunk, sőt a gulyás mellé egy túrós batyu is járt, majd kisorsoltak pár minőségi bort a túrázók között rajtszám alapján.

Ezek után felpattantam a cangámra és irány a szállás, zuhany, átöltözés (trophy csodálás... a tulajnak is dettó ugyanolyan mocija volt, mint nekem) és irány a pólópálya! A pólós részről bővebben is olvashattok a skidmarkon, én csak megragadnám az alkalmat, hogy itt is gratuláljak a debreceni csapatoknak, külön a bronzérmes csapatnak! Sőt azt is megemlíteném, hogy az éjszakai alleycatban a női első (Kata) és a fiúknál egy második és egy harmadik helyet is (Csipisz, Csocsó) debreceniek hozták el. Szép volt lányok, fiúk!

Természetesen party is volt táncikával a póló után, de mi inkább az Illés pincét részesítettük előnybe (finom fröccsöket toltunk iszonyat jó áron). Visszaérve a szállásra, nem kellett álomba ringatni, de a fröccs jótékony hatását másnap csak áldani tudtam, ugyanis majdnem teljesen másnapos mentes voltam (kicsit a fejemen éreztem, de nem volt vészes), ami 40 fokban igen csak jól esett, hazafelé. Elindulva még felmarkoltam Bendzsótól a megálmodott sisakhuzatot (kösz, hogy miattam lehoztad a készletet) és Tokajban persze mi sem hagyhattuk, ki a kötelező Lángos Mester programot. Sőt hazafelé bevásároltunk dinnyéből és "citronyos" Gösserből (még egy ajándék 0,33-ast is kaptunk), amit hazaérve be is toltam, hogy 100%-ban helyretegye a fejemet. A nap további részében lemostam a cangákat és ha már ott sertepertélt, Boszkó is megfürdettem.