Reggeli közben még reménykedtünk abban hogy eláll az eső, de nem jött be a dolog. A tegnap esti szép kilátást felváltotta odakint a köd, és kinézett, hogy a tegnap keservesen bemászott aszfalton lefelé a májunk is átázik a felcsapott víztől.

Szóval maradt a szatyor a cipőre, petpalack ass saver, esőkabát. Seti és a staff odakint már fellőtték a sátrat, valaki pedig komolyan gondolta a zenés reggeli tornát is, ami szintén napirendi pont volt (bár én inkább hanyagoltam, többnyire sikerült annyit mozognom már a nap elején hogy ne kelljen ilyesmire hagyatkoznom.:D) Erre a napra aránylag kevés terep jutott, és szerencsére nem volt tapadós a sár sem. Aspangban vettünk némi pékárut reggelire, itt már kicsit alábbhagyott az eső. Aztán menet közben egy jó kis aszfalt szerpentinen vagy lehagytuk a felhőt, vagy elállt végül, szóval remény éledt egy szép bicajozásra.

Beértük lassan a futókat az autópálya feletti híd után Kulma magasságában, majd egy tehenészetnél a többieket is. Kis aszfaltos lejtőzés után jöhetett némi terep, ahol már azért volt mire nézni, de főleg technikás volt, nem erőskődős. Beértük a többieket egy spar parkolóban Krumbach városkában, ahol vettem folpakkot a befogott száraz zoknit befedni a vizes cipőben. Még ettünk ittunk mulattunk, kipróbáltam két rekut de nem akartam egyiket sem összetörni így inkább még mindig nem tudok velük menni,aztán mentünk is tovább, jött egy combos mászóka, kb ördögoldal, de szép volt az idő, sütött a nap, szóval annyira nem érdekelt. Jó magasról érkezhettünk aszfalton a következő találkára az ezeréves határhoz, sajna a várat nem láttuk..... De a kőszegiek hoztak elénk kaját, barackot meg cseresznyét. :-)
Innentől aszfalt bicajút, unalomig. Azért néha még sokkot kaptunk, annyira lenyűgöző volt a körítés. :D

Láttuk hogy fogynak el a hegyek mellőlünk, előlünk. Sehol nem volt nyitva úgy kb semmi, pedig hiányzott egy kávé a fejfájásomra. Végül az is lett, Mégpedig Lékán, majd a tér túloldalán lementünk egy templom alatti kriptába ahol a kisebb személyautó méretű sírboltok között Szilvi meg András énekeltek egy sort, fel is állt a hátamon a szőr, olyan jó volt a hangzás odalent.
Kicsivel arrébb leváltunk a főcsapatról megint mert a hegytetőn volt egy várban kialakított szálloda, oda is felmásztunk. Menet közben pattogásra figyeltem fel, de nem a fákról lepotyogó termések ropogtak a gumi alatt, hanem borsónyi kicsike békák. . Millónyian voltak, és nem lehetett őket kikerülni...

A végére azért jutott egy adag frankó erdei ösvény egészen Kőszegig, ahol csekkoltuk a szállást, meg az óvárost egy kicsit, majd vissazmentünk a többiek elé akiket a helyi erők vezettek be a városba. Szép a város, sok a klasszikus épület, és egészen barátságosnak tűnnek az emberek is.
A szállás két nagyobb terem, emeletes ágyakkal, a szállásadóink kedvesek. sikerült bicajt mosni, és kézzel ruhát is. Ráfért a szettre.
Napi-táv/szint: 57.66km/931m