A főtéren lebonyolított reggeli után kószáltam kicsit az óvárosban, rajt előtt pedig véletlenül belebotlottunk Kockába, egy régi debreceni bikemagos fórumtársba, akiről azt sem tudtuk, hogy egy jó ideje itt lakik.
Elrajtolás után én még kicsit leszakadtam, de utolértem a menetet, majd leválva róluk elkezdtük a saját útvonalunkat.

Jól tekerhető, turistabarát, bár a korábbi napokhoz viszonyítva kissé ingerszegény utunk volt, aztán az Őz-kútnál elkezdődött megint az út keresgélése. Magyarországon sajnos gyakran botlottunk nehezen járható részekbe, mondhatni, ez lehetett az első. Nem arról van szó, hogy nehezen járható az út mint korábban a sziklaperemeken, hanem arról, hogy kvázi járatlan, vagy nincs is. Jelen esetben maximum vadcsapásnak volt nevezhető, ami egy erdőirtásra vitt, ahol pedig a munkagépek (más néven a downhillesek...) nyoma tette lehetetlenné a haladást, meg a tájékozódást.

Szerencsére kiszúrtunk egy, a gps által láthatatlan utat az irtás szélétől indulva, ami fenyők között vezetett, és talán csak véletlenül, talán készakarva tartalmazott kisebb fákat/gallyakat kizárólag útlezáró jelleggel elhelyezve. Itt merült fel a magyar mentalitás ismeretében megfogalmazott "Jóska, mi ez az M betüs dolog a fákon?-Zarándokút. Ilyen keresztényes dolog.-Aha. hát, akkor zarándokoljanak csak keményen, b@sszameg." Tény, hogy léteznek ilyen emberek. Kijutva az őskáoszból még egy leszakadt betonlapos út jött ami nyilván nem bírta el a dózert, aztán újra lehetett biciklizni egy darabig.

Egy erdei tisztáson egy kápolnába futottunk bele, ahol több tucatnyi adományszobor is állt mindenféle szentekkel. Fotóztunk kicsit, majd az árnyékosban haladtunk tovább.

Egészen egy kis tóig a 22.kilinél, ahol is gaz nőtte be az utat így indult a kerülő-átjáró keresés, a 23. igen ragadós és marasztalóan sáros, majd búzatáblában áthaladó kilométertől szántások között a 34.km ig, utána erdő dózerrel vagy mély sáros-pocsolyás füves utak, ezek 50/50arányban. Később inkább cserjés-füves lőtérszerű, ragadós sár amúgy csak a legelején volt a szántásban, utána csak a mennyiség okozott gondokat.

Bögöt előtt 4kilivel értük be a futókat az autópálya felüljárónál. Bögötig kiváló minőségű dózer, ami a falun belül persze aszfalt, sajnos a bolt zárva volt, de kimentett minket a templomnál a többieket már megvendégelő helyi delegáció. Miután mindent elfogyasztottunk aminek íze volt és meg lehetett inni, továbbhaladtunk. Kisvártatva a szép nagyra nőtt füvet megturbózta némi vadrózsa, ami az utat teljesen benőve járhatatlanná tette azt számunkra. Az előttünk itt járók emiatt elkezdték kijárni a búzatáblában a szökési útvonalat, így csak ezt kellett csinálnunk nekünk is.

Nemsokára el is értük a vasúti átkelőt, ami után eléggé sáros és elhanyagolt erdei út várt ránk, hogy kicsit megszenvedjük a magunkét Csényéig. A gps en szerencsére látszott hogy egy aszfalt kerüli azt a kilométernyi őserdőt, szóval inkább maradtunk a rusztikus aszfaltúton. Itt kaptunk némi hűtött vizet a helyiek által biztosítva, majd a Sárvár előtti kereszteződésig aszfalton koptattuk a kilométereket meg a gumikat. Sárvár helyett Ikervár felé indult az út, de csak azért hogy felvigyen minket a magas fűvel benőtt és helyenként csalánt is vendégül látó, tehát remekül karbantartott gátútra.

Az utolsó pár kilométer már eléggé elcsigázott volna ha nem úgy vagyok vele hogy biciklizni jöttem:-) végül beértünk, Seti lemosta a bicajokról a felgyűlt sarat, ruhamosás mosdóban, ettünk egy jót a menzán, a helyi suli 2.a osztályában az általunk összeharácsolt tornatermi matracainkon pedig tök jót aludtunk. Volna, ha hárman nem horkolnak felváltva. Ekkortól igyekeztünk kiszűrni a hangoskodókat.:D

Napi-táv/szint: 55.03km/392m