Vannak olyan napok egy többnapos/hetes túra során, amikre évek múlva is visszaemlékszik az ember, ezek többnyire nagy szívás miatt maradnak emlékezetesek. Még akkor is, ha olyan szita a memóriája, mint nekem. Na, a hetedik nap, az valami ilyesmi.

A hetedik napon az úr megpihent, na, mi nem. Az elején járható út kb 2km vasút mellett. Azután le az útról, át a vasúti sínek alatt egy kis alagúton, de egyből megjött az ihlet egy kis útvonal módosításra, mert bár láttuk a jelzést, durván nőtt az egykori út mellett az aljnövényzet, mert egy patak folyt rajta... Került egy másik alagút kicsit arrébb, így rá is próbáltunk rögtön.

A kerülő sem volt egy leányálom, persze utólag tudom hogy hol kellett volna visszafordulni, de azon az alapon, hogy itt is jelzett valamiféle huszadrangú utat a térkép ami csatlakozott az eredeti útvonalhoz, előbb a bicajjal kaszáltam a 2méteres csalánt, utána nem éppen bicajosra méretezett vadcsapásokon hol bokrok között, hol fűben követtük a belőtt irányt, mindez megfejelve nem csekély szinttel, és a nap sem volt éppen takarékon.

Egy mezőhöz érve kicsit lazulhattunk, de egyből megszakadt újra a track követhetősége egy frissen lerakott kerítés miatt. Szépen lassan, így a hetedik nap táján csak megjött az eszem annyira, hogy inkább tájékoztató jellegű információforrásnak használjam a továbbiakban a tracket.
Szerencsére közel volt az aszfalt,az út is oda vitt volna, mentettük a dolgot. Sajnos a következő zsákutcánk már jóval szenvedősebb lett, nulltempóval, fej fölötti magasságokba törő gazzal végül meghoztam a döntést a szökésre. Vissza az aszfaltra. Az elpazarolt idő és energia kissé feszültté tett, igyekeztem kigépészkedni egy járható utat terepen, mert bár a trackről jócskán lementünk, nagy kitérő lett volna bármilyen aszfaltos opció-meg aztán volt már durvább is a helyzet. Az OKT útvonalán és egyéb turistautakon haladva végül elértük Bakonyoszlopot, és a temetőben végre lett vizünk meg kajáltunk is. Fura örömmel töltött el, amikor két kapun is úgy jutottunk át, hogy ki kellett nyitnom a rájuk tett olcsó számzárat. A művelet rongálás nélkül 1perc ha volt. És van aki ilyennel zár biciklit..... Röpke 3 órát vett igénybe ez a 16km. Nosza, irány Csatka! Frankó út, aztán kicsit kevésbé, majd leginkább teljesen rossz de főleg azért, mert csak vadak járnak rajta.... De legalább nem volt csalán. Itt még. Volt ellenben egy két és félméteres meredek falú árok, melyen túl a gps szerint járható út várt minket, tehát menni kellett. Gyalog felderítettem, aztán egy "majd jó lesz valamire" alapon nálam lévő szárítókötél darabbal feljutottak a bicajok is.
Az út jó volt, csak nem tartott sokáig. Jött megint egy patak, egy csalános csapás, amit csak úgy ingerület feloldás végett is egy remek bottal kaszaboltam el az útból. (később a gyalogosan mögöttünk jövők meg is köszönték.) a csalánosból egy lovaknak elkerített lekaszált sávba menekültünk, a két jószág előttünk bandukolt épp. Remélve hogy nincsenek fejenrúgkapálós kedvükben, átóvakodtunk a területen majd beértünk Csatka-Koromlára, később maga Csatka következett aszfalton.

Itt meglátogattuk a szent kutat, ahonnan a jéghideg vízzel feltankolva a piroson haladósban folytattuk. Egy mezőn végre gurultunk egyet, és beértünk Súrra.

Katyus itt levált a viszontagságok hatására, így a készletek feltöltése után szólóban folytattam.
Súr után mély homok, de az út közepén fűben tekerhető. A kijárt utat a járatlanra kellett váltanom, füvek, bokrok, pocséták, letört faágak.Szerencsére mind tiporható. Leltem pocsolyát ami afféle erdei itató lehetett, legalábbis őz, meg talán róka járt ott a nyomok alapján.

A kemény gazból masszívan beálcázva egy búzásba érkeztem, és végre ereszthettem lefelé mezőn majd erdőn át! Basszus, jól esett. -Írom ezt most itt nagyveleg első kereszteződésében, az árnyékban.- A falu utáni etap még tartogatott némi füvet, de már korántsem eleget ahhoz hogy gond legyen. Se egy jóféle redneck kokaültetvény, se egy khalasaar elrejtésére nem volt alkalmas. Volt még egy tuti erdei szakasz, aminek a végén (most az előbb) megugrasztottam valamit ami a lombok szintjén menekült mint valami majom, majd a fasor végén a földön landolt..... Egy sas! Méghozzá bazi nagy, szerintem másfél méteres fesztávja megvolt.

Kicsivel odébb (de egy mókuskerekes mászástól visszább) sikerült bokáig lépnem egy iszapos pocsolyába. A mászás végén jöhetett némi ereszd el a hajam lefelé! Azért még megvolt a várt szokatlan nyomvonal egy kis elhagyott vasúti sín hídján tekeréssel meg pár villanypásztoron bujkálással, de a Gaja patak völgyben tekerés kárpótolt azért a nem kevés mai napra jutó szopásért. A végére azért még befért egy mászóka, de az már megvolt lendületből.

Jól esett a fagyi a végén. Mór helyett Bodajkon, a Bányász lakótelep közelében, ahol amúgy a szállásunk is volt. Eléggé szenvedős nap volt a mai, csakúgy mint a tegnapi, és az azelőtti is. Látványosan járatlan a Mária út azon része ami csak Mária út, nem OKT, vagy piros, vagy egyéb turistajelzés, vagy gazdasági út társaságában van kijelölve. Némi korrekcióval amúgy megoldható lenne, így utólag már máshogyan mennék neki ezeknek a szakaszoknak.

Táv/szint: 46.83km/634m