Ezen a vasárnapi etapon Tatabánya és a főváros között Walter lett az útitársam, mert Katyus egy pihenőnapként hazaút és melónap előtt csatlakozott a road szekcióhoz.

Már a szervezés elején felmerült hogy a második héttől másik útitárssal kell mennem, át is beszéltük korábban is a dolgot, most nyomtunk egy főpróbát. Mivel bicajosok is élnek a környéken, várható volt hogy tekerhetőbb lesz a nap, a meleg a szokásos 30 plusszos volt, így nem erőltettem neki a nyélen rakást, de azért meghúztam itt-ott. Az rögtön szembetűnt hogy haladósabbak vagyunk ketten, nincs nagy különbség a tempónk között, maximum lefelé, az meg annyira nem számít, mivel a mászás szokott tovább tartani. Pozitív volt még hogy mindkettőnknél volt gps, így megerősítettük, vagy megkérdőjelezhettük egyes részek fontosságát, és dupla sebességgel tudtunk improvizálni. Igazából ha elvétettük az utat, tíz méteren belül rájöttünk ezután.

Egy defektet sikerült összeszednem (vagyis amúgy ezzel a löttyfeltöltéssel az 4.et és az 5. et egyszerre) így ki is nulláztam az eddigi folyadékos felállást elöl. Mivel eddig amúgy bevált, igyekszem pótolni amint lehet.

Miután Tatabánya határában kicsit kiegészítettük az előző napi tracket, és felvettük a folytatást, Szárligeten csekkoltunk egy geoládát, Nagyegyházán még beértük a többieket, majd lendületet vettünk az út további részére. Belefutottunk megint egy-két olyan Mária szakaszba amit jobb lett volna kihagyni, az egyik egy geodéziai állomáshoz vitt amibe sajna nem tudtunk feljutni pedig megnéztem volna. Ezeket a mellékvágányokat sajnos nagyon nehéz szűrni, de rajta vagyok hogy kevesebbet kelljen szöszmötölni az erdőben.

Gyűjtöttük a szintet rendesen, minden utolsó után jött még egy mászás, vagy épp kettő, de lefeléből is akadt prémiumkategóriás. Zsámbék után az említett defekt jött, ami egy ráfújással majdnem elvitt a következő faluig, de egy kanyarban végül rohamosan elszállt az egész, így csak megvolt az isten háta mögötti pusztában árnyék nélkül szerelés-legalább a szél fújt.

Innentől felváltva másztuk az utolsókat és ereszkedtünk a jó képességű kis ösvényeken, kivéve amikor lefelé is tolni kellett. Itt megtudtuk azt is, hogy a gps en nagyon ritkán elöforduló sűrű 3 szintvonal amúgy lehet nem távfeszültség, hanem tényleg sűrűn 3 szintvonal.:D A város határában még összecsörögtünk a többiekkel merre vannak, aztán egy kis mászókával célba is értünk, persze csak marketing okok miatt még előttük. (épp celebkedtek egy sort.:D) A szállás budán volt, egy böszmeteg emelkedő tetején, de én inkább Nefraz cimborámnál szunyáltam a belvárosban, miután jól be is kutyáztam nála.

Napi táv/szint: 51.58km/1080m