Már az elején fordítva kellett volna elrajtolnunk a többiekhez képest, de hogy néz az már ki... Szóval a látványrajt után szépen leváltunk, visszasunnyogtunk és elindultunk a magunk útján. Mivel megállapítható, hogy néhány szakasz Mária jelzéssel futó út nemhogy kifejezetten felesleges, de gyakorlatilag csak légi úton járható, nem ragaszkodtunk a trackhez, ami egy, konkrétan hosszában felszántott homokútra vitt.

Aszfalton kerültük a kényes szakaszt, ahonnan amint lehetett visszacsörtettünk a helyünkre, ami egy gazzal rég benőtt szakasz volt, és csak úgy találtuk meg, hogy szembe mentünk az autópálya lehajtóval. Néhány mászásocska után (kistányér/teteje) egy kis kitérő a méhek felé, majd be egy nem túl bizalomgerjesztő egynyomos csalánoson... Egy fenyvesig, ahol az ösvény enyhén hullámzó kanyargós, kidőlt fás egynyomosban folytatódott! Jöhetett némi teknikáli tréning, felidéztem a Kranked korai részeit Dangerous Dannel és bandájával, megkönnyeztem hogy ilyen öregen is ez jut eszembe, na meg a saját northshore projektjeinket is elővettem fejben.

Az ösvény végén átmentünk a főúton majd az autópálya melletti erdei úton haladtunk egy ideig. Itt egyszer csak egy szőrcsomó elevenedett meg az út közepén, ami bár elsőre egy nagyon nagy macskának tűnt, kiderült hogy egy nagyon kicsi vadmalac. Csendben szedte ugyan a sátorfáját, de inkább nem mentünk az eredetileg jelzett irányba, (bármennyire is csábító volt a rendszeresen használt disznódagonya) hogy bemutatkozzunk a kis családnak hanem átmásztunk egy mezőgazdasági telep kapuján. Mivel semki sem akart emiatt bosszúból legázolni minket egy kombájnnal, Aszód következett, majd Kartal, ahol a főtéren a helyi higanymozgású celeb, Kávés Csabi szemelt ki minket (pontosabban Waltert) "nem akarsz adni egy kávéra valót? " erejéig, így egy zsigeri "nem" után tempósan távoztunk. Heréd felé sikerült belökni a szopórollert és pár méter gazban gázolás után átkelve egy kiszáradt kanálison először átlósan átkelni egy krumpliföldön úgy 500 métert, majd visszafogottan tapadó fekete földbe vetett kukoricásban sormentén haladva elérni egy kétméteres nádashoz, ahonnan úgy 800méter után levéltetűvel ellepve kiértünk, csak hogy még összeszedjünk úgy másfél kilométert és fejenként 10 kilót a felázott fekete földből.

Innen Herédre, ott is az iskolához érve ahol a road szekció frissítőpontja volt, kicsit beszélgettünk majd bicajpucolás. Ha már itt voltunk bevártuk a többieket, aztán távoztunk csak sebesen. Lőrinci után lőttünk egy geoládát, Ecséden (a postás mondta meg hol járunk) átrobogtunk csak, jöhetett némi termőföldek közott tekerés kis szintekkel. Nagyrédén két geoláda várt, Gyöngyösig pár lejtő is belefért. Gyöngyös határában egy autó szervizben szereztem olajat a villa kenésének frissítéséhez, majd irány a főtér. Itt megint beelőztük a stábot, időtöltésként kerestünk lánctányércsavart Hanna bicajához, amit a helyi Pedál nevű kerékpárüzletben díjmentesen megkaptunk, meg vettem egy fogkefét telópucoláshoz. Ezt gyorsan le is tudtam a szállásunkként funkcionáló koli udvarán. Találtunk remek fagyit is, (úgy látszik, csak ott divat lehúzni a kanalat, ahová én járok) majd jöhettek a főtéri kis koncertek, utána kaja, majd egy esti gyógysör.

A tegnapi vetélkedő vesztes csapata holnap a színpadon ad elő össznépi táncikálós koreográfiát Dr Alban: Sing Hallelujah-ra. Kár lenne kihagyni.:D:D:D

Táv/szint: 56.4km/511m