Ez az etap már első ránézésre is mókásnak ígérkezett, aztán másodikra, majd első tekerésre is. Gyöngyösről fel 290méter 5kilométeren, ami úgy festett, hogy az első harmadban még tudtam tekerni felfelé, aztán jöttek a sziklás léptetők, aztán csak sziklás léptetőkkel volt tele az egész. Nincs mese, ez egy gyalogos ösvény, szóval talicskázás lesz a vége.

Fent amúgy példás látványvilágot varázsolt elénk a grafikus motor, lefelé pedig kicsit kaptak a bicajok, főleg a fékek, mert bár a vége felé betonra váltott az út, néhány kanyarban igen észnél kellett lenni fékügyileg, hogy kiadja. Sajna a szőlősorok között lemutató tracken keresztbe időközben szép új drótokat húztak a növénynek, így kénytelen-kelletlen aszfalton kellett leszlalomozni Abasárra. Itt elkaptuk az aszfaltos teamet frissítés közben, megvámoltuk őket banánnal, és robogtunk is tova Markaz irányába, ahol tankoltunk némi vizet is. A víztározó után a szokásos tó melletti útfajta, magas fű, pocsolyák, lapulevél, és mindenek felett árnyat adó fák. Ez utóbbi miatt amúgy néha napján kicsit sajnáltam az aszfaltbetyárjainkat, mert ha sütött a nap, az egész túra alatt nem sokszor volt 30 alatt a hőmérő higanyszála.
Domoszló előtt derült rá fény, hogy Walter elhagyta a km óráját. Visszamentünk úgy 1kilométert, de a kütyü megtartva a magas fűben való rejtőzésre való erőteljes hajlamát, sajnos nem lett meg.

Kisnánán beértük a csapat nagyobb felét, frissítettünk, kajáltunk és szusszantunk egyet a várban. Legutóbbi itt tett látogatásom óta építkeztek egy kicsit, igazából én jobb szeretem a romszerű várromokat, de persze nem mindenki van ezzel így.
Kisnána után nagy bátran belecsaptunk a lecsóba, és egy ártér minőségű erdei szakasz lett törekvésünk jutalma. A sár a kedvenc mindenre rátapadó, kerékzárat formáló típus volt, megfejelve némi fűvel és szinttel. Amikor lefelé mentünk, a garantált random nyomvályúkat csak a magas gaz feledtette el velünk, de sajna csak pillanatokra, mert azért még ott voltak... Sikerült kivergődni innen, aztán összejött a valahányadik defektem (jó társaságban ki számolja.) aminek a gyors javításához a napsütésből merítettem némi többletenergiát.
Akadt 3 geoláda is a környéken Walternak, így Egerszóláton nyomtunk egy kólát, után Egerszalókra külön úton érkeztünk.

Egy rövidke lejtőn megviccelt a szőlősorok közül kifolyt talaj, gyakorlatilag megállt alattam a bicaj és úgy maradt a sárban. Kicsit passzos volt az előző esti eső miatt. Kiráncigáltam, és az út mellett sikeresen el tudtam indulni, hogy szétszórja lefelé csorgás közben a kerék a rátapadt jóságot. A falu szélén a track kicsit megviccelt egy 45 fokos lejtésű kikövezett patakmederbe vezetve, ahol megnéztem volna magamat kívülről ahogy körmetlen macska módra egyensúlyozok felfelé a cipő mászófogait a betonfugába helyezve.

Megnéztük a barlanglakásokat, majd betempóztunk Eger irányába, ahol még tartogatott néhány elfeledett zugösvényt nekünk az út, pár elherdált törött kerítéselemmel és összelapult zománcos fazékkal színesített építési törmeléken gurultunk be végül a Szépasszony völgybe. Innen még ugyebár jött egy emelkedő, majd a főtérre érve becsekkoltunk a szervezőbrigádnak is, de előtte persze alap volt a kedvenc helyi fagyizóm.

táv/szint: 46.55km/1075m