Úgy kezdődött, hogy esett egy jó nagy adagot hajnalban. Ettől még tikkasztó meleg volt a szálláson a tetőtérben, hiába voltak nyitva a lőrések ablakok egész éjjel. Megjött a hidegfront, kicsit nyomott volt a hangulat megint.
Az előző délutáni egyeztetés után suttyomban kilopóztunk, és jöhetett egy kis urbex!

Katyussal és Staff Balázzsal a templom hátsó bejáratánál vártuk hogy nyíljon az ajtó. Kisvártatva bejutottunk, és szétnéztünk először a főhajóban, majd a tárgyra térve becéloztuk az egyik harangtornyot.

Kint újra eleredt az eső, így sajna a kupola alatti nyílt részre nem tudtunk kijutni, ellenben megjártuk mindkét tornyot, az egyik össze is szedett egy villámot amíg a másikban jártunk. A boltozat feletti padlásrészt is alaposan megvizsgálhattuk. Belegondolva, hogy ezek a belső kupolák téglákból vannak összeforgatva, kicsit kirázott a hideg, pláne hogy ez nem a hobbibeton meg az epoxi korában lett bevett szokás.

Amíg reggeliztünk, elállt az eső is, még majdnem a nap is kisütött, de maradt inkább a lesben álló felhős ég. Katyus végül tekerve indult vissza Debrecenbe, és kinézett neki egy jó kis ázás is. Búcsúpuszi, rajt.
A határ fokozott ellenőrzése miatt és a "nemzetvédelmi buzgóságból agyonlőtt zarándok" státusz elkerülése végett nem követtük a tracket, ami a zöldhatáron vitt volna át, hanem nekiindultunk az aszfaltos csapat útvonalának. Ők rendőri felvezetést kaptak egy szakaszon, mi már a falu határában elhúztunk, mentünk a saját tempónkban mondván hogy terepre érvén lassulunk, így legyen egy kis előnyünk.
Úgy 5-6 kilométer után tűnt fel, hogy nagyon ér befelé minket a rendőrautó. Eddigre megbeszéltük Walterral, hogy valószínűleg a fronthatás miatt vagyunk nyűgösek, nem beszélünk sokat, zsibbad a csuklóm, a seggünk, sehogy se jó érzésünk van a bicajon. De ennek ellenére 30 körül mentünk végig, nem létezik hogy beértek minket a többiek.... Végül kiderült hogy nem is, a rendőr hitt minket eltévedt báránynak. Ezt a kis intermezzót tisztázva húztuk tovább, Vállajban tartottunk egy nagyobb pihenőt a helyi pékségnél, ahol vasárnap ellenére is tudtunk némi tartalékot felszedni a nap további részére. Zökkenőmentes határátkelés után Nagykároly következett, ahol a kastélykertben szépen elővette magát az időjárás sírósabbik arca.

Még kerestünk egy pénzváltót Wallynak, ahol találkoztam egy újabb régebbi ismerőssel még a Chilis korszakból, meg is lepett hogy felismert. Kis csevej után mars ki a városból, egy töredezett aszfaltúton Terem felé. Még kereszteztük a semmiben lebegő zsír új aszfaltcsíkot, ami egyszer majd Nagykároly elkerülő lesz.

ezután folytatódott a kukoricás mellett a füves út, kevésbé vad formában mint amire számítottunk első ránézésre. Itt jutott minden, dózer, földutak, éppen ragadós sár, ebbe beleágyazódó apró kavics ami csattogva verte a bicajt távozáskor, jó kis egymásra (főleg Walterre) farolható pocsolyák, elökörködtünk a dágványban egy kicsit, aztán beértünk Terembe! (nem lehetett kihagyni....)
A kis településről elég bizarr útvonalon léptünk ki terepre, finoman szólva egy cigánysor mellett, ahol utánunk bámultak, stb. Ezt a magyar szokásokhoz hasonlítva óvatosan kezelendőnek tartottam, de úgy általában az egész trip alatt, nem volt semmi gáz a cigányokkal, sőt.

Na szóval az lett hogy kb ötven méter után belefulladtunk a sárba bicajostul.
 Vissza a cigánysor felé a fatbikera visszaesztergált kerekekkel, hogy legalább elforogjon. Villák, rugóstagom lock, csak nagytányér, épp tudtunk tekerni. A helyiek közül egy cigó srác kiabált utánunk hogy merre menjünk, utánunk is szaladt, mutatta az utat az aszfalt felé, szóval a helyzet szokatlansága ellenére meg kellett jegyezni, hogy jó fej volt.

Lassan eljutottunk Gencsre, ahol egy kénes gyógyvizet eregető kút előtti vályúnál mostuk le a bicajokat hogy valamennyire használhatóak legyenek. Ezt a vizet konkrétan kanna számra hordják a környező városok lakói állítólagos jótékony hatása miatt. Büdös volt mint a trágya, szóval akár még hasznos is lehet.
Gencs után mikor kiszáradt a lánc még megálltunk kenni egyet, de innentől aszfalton tettük meg a maradék utat, mert az látványosan kiderült, hogy ahol termőföldek vannak, ott többnyire eléggé ragadós a sár, így eső után ezzel is számolnunk kell a továbbiakban. Az aszfalton hamar bekavartunk a szél ellenére is Tasnádra, ahol jól esett a vendégváró pálinka, és a marasztalást megcélzó szándékú többi is. A vendéglátás pazar volt, nem tudtunk annyit enni inni amennyit elénk tudtak rakni.
Ropi, lila kocsi, filctoll, emeletes ágy. Többet nem mondok.

napi táv/szint: 80.72km/265m