Reggel kikecmeregve az ágyból egy kis villa nekromancia után bekezdtük egy friss köves dózeren, ahol még kicsit kereste az utat néha a 3 barra fújt kerék. A road mezőny útvonalán néztünk rá a terepre, az előző napi eső miatt óvakodva a termőterületekre jellemző ragasztótól.

Az utóbbi napokban dobott olyat néha nekik a gép, amire a monti már alkalmasabb a trekkingnél, pl ilyen volt ez a közös szakasz. Az aszfalthoz érve búcsút vettünk, majd otthagyva őket folytattuk az elkerülőnket, de volt esély arra, hogy a trackkel újból találkozva még kapunk egy kis rendes terepet mára, ugyanis a talajt szemlélve a tegnapi eső vagy nem járt erre, vagy nagyon hatékonyan felszáradt az erős szélben.

Magyarszovát határában egy tó mellett felvettük a tracket. Siratófal, ahol lehetett tekerősen, szóval nagyrészt gyalog. A tetején rengeteg bociból álló delegáció fogadott minket, méla tekintetüktől követve lassan feltekertünk a gerincre. itt egy roskatag kilátó alatt kajáltunk egyet, és megláttuk amúgy azt az utat is, amin nem kellett volna tolnunk-de utólag a legkönnyebb okosnak lenni.

Az út általános állaga ezután egyre javult, bár néha még befért pár ragadósabb saras rész, meg olyan amit szétkapáltak az állatok, de ezeket gyorsan kipörgettük. Naoiu-ban megálltunk banánt és (mint később kiderült addiktív) házi csokoládét venni, meg ásványvizet és kólát tankolni. Megvan az ilyen kis falvaknak a maga bája, és minden völgyre jutott belőlük egy.

Ezután jó darabig 100 szint fel, majd le. Jó utakon, hol dózer, hol nyomos de járható, birkapatával aprított traktorút. Kis falvak, néha magyar köszöntés ha hallották hogy beszélünk. Egy emelkedőn beért egy szekér rajta egy az egyben egy sztereotípialexikonból frissen manifesztálódott cigány vajda, meg a két lánya. A tag románul beszélt felénk valamit, Walt meg rászólt hogy magyarul beszeljél.

A két csaj tudott, velük beszéltük h merről merre stb, vidám csevej volt, mikor ott tartott a lassan már sablonizált mondókám hogy hozzá kellett fűznöm még egy random sort, miszerint azért tart sokáig mert fel kell tekerni mindenhová közben, már hangos vihogásban törtek ki. A kutyák szerencsére ma is a vicc kategóriát erősítették, kivéve egy helyen ahol mindkettőnkre kiugrott a traktor alól, de az meg jól nevelt volt, vagy csak simán lusta futni. Apropó, traktorok. Ki gondolná, hogy remek vályút lehet gyártani egy gémeskút alá egy traktor külsőből meg egy villanyoszlopból? Igazából hármat is. Azt hogy mi van ellensúlyként feltéve, gyakorlatilag nem lehet lelistázni, épp ami akad, a kuplungtárcsától kezdve a téglán át a hengerfejig mindent láttunk. Ave recycling!

Beértünk Mezőmadarasra a többiek előtt egy jó órával, ahol beszélgettünk a polgármesterrel és a párjával, meg persze hogy betoltunk pár feles helyi töményet, mert szesztilalom ide vagy oda, mégis csak illedelmes emberek vagyunk, akik tudják hogy bunkóság visszautasítani bármit amit ilyen szívesen adnak, pláne hogy enni is volt bőven mellé mit.

Itt a szuper vendéglátóinknak hála (szerintem best) a tegnapi ázott, sáros gúnyám is kapott egy masszív mosást, így bár az már esélytelen hogy ez a mez valaha is tiszta legyen, még fennáll a lehetősége, hogy a következő három napon nem fogok végig úgy kinézni, mint aki egy vaddisznóval hált.

Megnyitott a Setitours.

Napi táv/szint: 63.34km /975m