Statisztikailag is könnyebb, kb 40 kilométeres biciklizés, ezer alatti szinttel jutott mára. El is döntöttük hogy nem loholunk, megnézünk mindent ami utunkba kerül, ez főleg Marosvásárhelyre vonatkozott. Erősebb mászással kezdtünk, ahol mivel az utóbbi napok során érezni kezdtem a térdemet esténként, egy jó kis kímélős fokozatot tettem oda. A retro 3x9 ből erre is futja.:D

A legelőről egy akácerdőbe vitt a nyomvonal, sorban gázoltunk át kisebb kitört akácfákon, letört gallyakon, így már szinte láttam lelki szemeim előtt, hogy a délutánonként/reggelente már csak poénból is 11-szer foltozott első belsőmből azonnal telefröcskölöm az egész erdőt defektgátló löttyel... de hihetetlen módon semmi ilyesmi nem történt. Oldalba kaptuk az aszfaltosok elejét, egy pacsira lassítottunk, majd robogtunk az erdőben tovább lefelé. A következő kaptató egy kis falu után, egy mokány juhászkutya őriző tekintete mellett kezdődött, szerencsére a gazdája is a közelben volt.

"Marosvásárhelyen egy jó kis városnézés sosem árt!"- nemlétező ismeretlen költő . Szép állapotú klasszikus homlokzatok, virágos terek, nyüzsgés jellemezte a várost. A vár parkjában kajáltunk egyet, eltüntettem az utolsó házi csokit is. :S. Kerestünk és feladtunk Waltnak egy képeslapot, megnéztük a Rákóczi lépcsőt, majd elindultunk tovább. Még feltűnt egy kastélyt jelző tábla a város szélén, így bár a Máriaffi kastélyt nem láttuk zárva tartása okán, belefutottunk egy 713 éves tölgyfába. Persze képletesen. Értelmes kép nem született róla, de korához képest amúgy jól tartja magát, és a dereka csak egy 29er mtb teljes hosszát kitevő átmérővel bír, mondhatni egy nádszál.

Később dózeren ugrottunk neki ismét a kilométereknek, ami idővel füves talajra váltott, innen irány az erdő egy rövid de jókora kapaszkodás erejéig a fák között. Jobbágyfalva előtt azért még elvitt egy körre az útvonal, hiába voltunk már eléggé fent, egy völgy csak megoldotta hogy újra másszuk azt a százasforma szintet. Végül egy, amúgy eléggé élvezetes lejtőn becsorogtunk Jobbágyfalvára, ahonnan egy rövidke sprint volt már csak Nyárádszeredáig.

Érkezés után bár megvolt a fáradtság, Hannával és Tibivel, akik szereztek Setitől meg még valakitől egy-egy montit és épp indulni készültek, megtoltuk a következő napi etapunk elejét, ezzel letudva egy mászást a holnapiból. Holnap. Az utolsó előtti menet. Várom is, meg nem is.

Napi táv/szint: 45.24km/712m, meg egy kicsi.