A tegnap esti kis bónusz bicajozásnak hála ma együtt mentünk a többiekkel kb 10 kilométeren át. Van abban valami flash, hogy felvezetéssel, néhányad magaddal mész egy főúton. Nem critical mass andalgás,-topogás, hanem közlekedés céljából. 10km aszfalt után kimanővereztünk egy balos leszakadásra, és irány a jól bevált kavicsos dózer.

Egy völgyben haladtunk, már nézegettük merre lesz a nagy mászás, a helyi nagy hegy, a  Bekecs melletti kisebb pukli Olyan hétszáz méterre fel négyszázról, négy kilométer alatt, ebből az első háromba a szint nyolcvan százaléka belefért. Nehéz, de nem tekerhetetlen mászás volt.
Átbuktunk a gerincen, "toronyiránt" becéloztunk egy tv tornyot, először amíg út volt mentünk azon, majd légvonalban kicsit tovább egy füves dombon át. Legurultunk a toronyhoz, utána pihengetős, aszfaltos lejtő egy darabig. Innen letértünk terepre követve a tracket, de ez így utólag a nap baromsága volt. Egyrészt az aszfalt is ugyanoda vitt, másrészt megtaláltuk a környék legszarabb, szinteséséhez mérten hihetetlen,  de kb járhatatlan lejtőjét.

Egy tehénlépcső volt, amit képlékeny időszakában rendesen megformázott a gulya, amely egyedeinek lépéshossza fura módon egy mtb tengelytávjával milliméterre egyezik, így kb esélytelen a 30 centis puklikon annyi lendületet venni, hogy átgurulhasson az ember rajtuk. Sóváradig toltuk is lefelé egy kicsit, majd itt-ott azért akadt némi egynyomos, kicsit kevésbé szétjárt rész, szóval a végén lehetett haladni is.

A kihalt állomás szemrevételezése után át egy kisebb búzatáblán, majd egy folyón (hídon át persze) és újra fel a hegyre. Bögölyök járta vidék volt ez, és pihenős áttételek használatára késztető kilátásé.

Egyszer csak feltűnt az út mellett két sír a semmiben. Értsd, a remeteségen kívül öt kilométeres körzetben sehol semmi. Remeteség után elválás a lila Máriától, a piroson következtek a kisebb, hirtelen kaptatók és szopatós lefelék felváltva. Nem volt túl haladós a következő pár kilométer, de legalább szép volt. Vadregényes szakaszok jöttek, távoli, juhnyáj mellett ugató kutyák hangját sodorta felénk a szél, elhagyott tanya bújt meg az erdőben, patakok csörgedeztek össze-vissza, melyeknek köves medrein néha eléggé izgalmas volt az átgurulás.

Siklódig határában már fentről a domboldalról kiabált felénk egy félpucér fazon, épp kaszált vagy valami ilyesmi, kérdezte hogy honnan s merre. Válaszolgattunk neki, jó utat kívánt, nagyjából sem tartott komplettnek minket amiatt hogy áttekertünk a Hargitán. Lent a faluban kinyitották a kocsmát, vízkészlet feltöltés, egy jó székely sör, és kajálás következett. Egy helyi erő mondja az utat tovább, a kackiás bajszú kocsmáros nénivel meg arról csevegek, hogy kevés a gyümölcs az erdőben, ezért a medvék malacokat ragadnak el. Embert eddig még nem támadtak. Ez tökre biztató amúgy.
Innentől jó hosszan, Etédig dózer, Énlakáig aszfalt, ami emelkedett rendesen, de a talaj miatt szuperül haladtunk. Énlaka temetőjében geoláda szünet.

Egy néni, mint helyi erő megmutatta a kis templomukat és beszéltünk mindenféléről, világháború, értelmiségi magyar bankár fiatalok akik azt hitték pár hete itt járva valami céges kiruccanáson, errefelé mindenki román, (hát, gratulálok) a templom építőiről, és a külön, csak bentről nyíló női templombejárati ajtóról, meg az egy darabból kifaragott lépcsőről. Jó fej volt a mamika.

Dózeren libikókáztunk innen a cél előtti Székelypálfalváig. Volt az út mellett egy jó kis forrás köré épített itatóvályú, lábaztattam egyet amíg Walter defektet szerelt. Szembe találkoztunk még Staff Petivel, aki kijött futni egyet.

Még megnéztük a holnapi nap kezdő emelkedőjét, amitől kicsit kivert a víz, de nem feszültünk nagyon rá. (ott kanyarog a két fa között felfelé.) Farkaslaka szép kis falu, szuper volt a panzió, és remek a vendégfogadó pálinka. Az összes. Este vetélkedő, kicsit ivós, de főleg csapat és táborépítős koncepcióban. Bár szétverte az eső, tetemes fölényességgel megnyertük!
(Igazából esélyük sem volt, az összes #kemenyek tag egy csapatba került. :D)

Napi táv/szint: 56.77km /1275m