Az éves "versenyszezon" utolsó nagyobb állomása már évek óta a Jahodna síközpontból induló Kassa maraton, vagy ahogy az utóbbi évek keresztsége szerint ismerjük, a Kassa singletrack maraton.

Az idei szerveződés olyasmi volt mint eddig, péntek este felmentünk Hejcére, szombaton reggel irány tovább Kassára. Egyéb elfoglaltságok miatt sajna a régi gárda három főre olvadt, és a Nyíregyiek sem voltak túl sokan, de remélem jövőre összekapjuk a dolgot egy kicsit. A regisztrációs részt nem olvastam el eléggé, így elsiklottam afelett hogy idén már magyar számlaszámra is lehetett volna előnevezést utalni viszont megszűnt a helyszíni kedvezményes, így maradt a 25 eur fizetése helyben, ami egy ilyen színvonalas pályáért még mindig a megéri kategória. Az továbbra is kicsit szívfájdalmam, hogy sem magyarul, sem angolul nem igazán tudunk kommunikálni a regisztráció, vagy épp a kajaosztás során, de még csak egy nem szlovák nyelvű cetlit sem láttam. Egy olyan mezőnnyel, ahol lépten-nyomon magyarokba botlok, ezt erős hiányosságnak érzem. Az már csak a személyes pancserségem, hogy a kajajegy beváltásakor kértem két kávét 2.6 euróért, a kiscsaj beütötte a kofolát meg a kaját is, lett volna a vége 13 valamennyi. Szóvá tettem angolul (amit nem igazán értett pedig elég egyszerű volt a mondóka: end vatabáut dö tikicc?) hogy volt ott egy páros kajajegy is, ki ne fizessem már azt is, erre "korrigálva" visszaad a százasból 86.4 et. Én meg ugye baszok ott helyben rendesen megszámolni, csak húznék már el, mert mögöttem kilométeres sor. Tanulság: legközelebb legyen nálam apró és ne bízzak senkiben aki előtt pénztárgép van.

Most előre vettem a negatív részét, de ezek (még a sajátom is, ami nem a szervezői stáb szerves feladata, de némileg lehetne ráhatásuk az étterem személyzetére is) szerintem eléggé sarkos dolgok, és tényleg kb olyanok amikre figyelve simán hibátlan lenne az egész.

Akkor a pozitívumok is: Fejes Miki!
Bár elbújt kicsit, és csak akkor tolmácsolt magyarra amikor magyar érintett is volt, de végre megértük, hogy van egy anyanyelvi speakerünk is! Régebben volt hogy végigszívtuk a tombolát is ennek hiánya miatt, mindig be kellett újítani valakit aki legalább számokat ismert magyarul a szlovákok közül hogy besegítsen.

És akkor a verseny:
Remek volt! Idén élménybicajosra fogtam a dolgot, vagyis a célok között volt hogy a magasabb helyekről kicsit szétnézzek, ha menet közben is, és ne rohadjak le frissítés nélkül a végére amiatt, hogy pár másodpercet behúzzak az amúgy teljesen hobbista időmből. Mivel többnyire egy órát minimum kapok a legalsó dobogóstól is, totál mindegy mennyire hajtok. Szóval megejtettem három frissítőt is, láttam Kassát felülről a ködbe veszve, és kiélveztem az összes csikicsuki kanyart amit a pályába szőttek.

Az első mászás a tömegben gyakran rejtegette a bukásveszélyt, egyrészt a lépésben sem haladó nagyon-nagyon hobbimezőny miatt, másrészt azok miatt, akik valami okból kifolyólag hátulról rajtolva tervezték megnyerni a versenyt. Elém is beléptek párszor, de a szélén maradva sikerült ezeket korrigálni. A síházig felvezető "meredek" mászás évről évre lankásabbnak hat, lehet lehordják titokban a hegyet? :D Hamar felértünk, volt egy pohár vízre is ingerenciám, majd jöhetett az első lejtő. Szerencsére nem kaptam magam elé safety felvezetőt, így gondtalanul eregettem lefelé a bicajt, elsuhanva a defekteket szerelgető kispajtások mellett. Az új Fat Albert elöl remekül tette a dolgát, újabban már nem adja a conti, bár könnyű, de tapadásban, útfekvésben valami katasztrófa egy rendes gumihoz képest, persze ez érthető az értelem szerűen kicsit szűkre szabott bütyökméret és a vékonyka oldalfal miatt. Szóval meghallgatva néhány ismerős tapasztalatát e téren, szépen visszaigazolok a 700gramm körüli ligába. Igazából az való nekem.:D

Azt gondoltam menet közben, hogy az én szegénységi bizonyítványom legyen, hogy pár szakasz nem ismerős, de utólag Zozóval kibeszéltük, hogy pár helyen változott a nyomvonal, és mindezt szerencsésen előnyére tette. Rövidebb lett pl a szétporladt, kráteres aszfaltos mászás, így az utána következő füves mászás nem pusztított le annyira, még előzgetni is tudtam rajta. Az egynyomosok undorítóan gatyába élvezősek voltak, bár akadt egy szlovák sporttárs idén is, aki egy darabig borzolta a kedélyemet a bunkó stílusával (sprintel, előz, lelassít, vissza kell előznöm mert lassabb-és ezt sorban vagy 3x eljátszottuk 500 méteren) de a végén csak elmaradt,  ahol a gyökerek és a kis bukkanók, meg kanyarok valószínűleg feladták neki a leckét. Lehet hogy ezt tanítják valahol, "mentális hadviselés versenyhelyzetben" címszó alatt? :D
Nagyon szépen megoldották az utolsó (vagy előtti?) frissítőpont előtti fahidas részt, egy egyszerű powerbaros filc molinóval, így vizesen sem csúszott, rendes tempóval is simán át lehetett rajta menni-az előző években itt rendre kaptam valakit, aki elesett vagy csúszkált, leszállt előttem-mögöttem. A Faluban a kölykök idén is osztották a pacsikat, A premium szakaszt ezúttal az egyharmadáig sikerült teljesítenem, nagyon köves volt, inkább kiforgott a kerék alólam minthogy haladjak. Az utolsó kilométeren még "beszóltam" az egyik mozgásvilágos sporinak, hogy ne lejtő előtt akarjon már előzgetni, ezzel megalapoztam azt hogy csak ne hagyjuk egymást békén, végül a cél előtti 10 méteren csak eloroztam előle az előkelő 59. helyet, 03:24 es időmmel. Asszem' amúgy nincs harag, a célban még pacskeroltunk is egyet.

Ez itt Molnár Zozó Aka MZ/X első bringabuziblogos szereplése, nézzétek már hogy örül!

Frankó futam volt, idén Molnár "mindenkikedvencfotósa" Tibi is ellátogatott Kassára egy kisebb ágyú méretű géppel, ezúton is köszönet neki!
Remélem jövőre marad ez a pálya. Nagyon szuper, és ezt menet közben is sokszor hallottam a már említett népes magyar mezőny szavait el-elkapva. Jövőre jó időben előnevezek, nem viszek 3 eurónál többet kávéra, és megtanulom szlovákul most már hogy "hová rohansz, a hatvanadik helyen vagyunk."