Emlékszem az első Drótszamár Fesztiválomra, imádtam. Családias hangulat, izzasztó pálya, gyönyörű környezet. Nem is csodálom, hogy gyorsan híre ment és évről-évre egyre többen jöttek. Aztán történt az a mentőautós fiaskó, ami miatt a versenyt vissza kellett minősíteni túrává... az emberek meg elfelejtették, hogy mennyit is köszönhettünk eddig a szervezőknek és ment a fröcsögés. Nem is csodálom, hogy ezek után volt év, hogy elmaradt... Aztán jött 2015 és visszatértem a versenyvilágba, hogy a "futottak még" kategóriában korszakalkotót alkossak és ezt megneszelve újra megszervezték (nekem) a Drótszamár Fesztivált. Höhöhöhö.
Picit kialvatlanul, de legalább nem másnaposan vágtam neki az útnak Erdőbénye felé Katyusa és Csipisz társaságában, vagyis ismét összegyűlt a szokásos brancs. Közép távra neveztem, ami jelen esetben 42,5km-t és 1160m szintet jelentett. Odaérve szomorúan konstatáltam, hogy bizony nem leszünk túl sokan, de sebaj, legalább visszajött a családias hangulat, amit anno kezdett kinőni a Fesztivál.
Meg kell említenem a Rajtszám zseniális kialakítását, amit, ha a kormányon van a km órád lehetetlen jól felrakni, de ha a stucnin, akkor pöpecül rálátsz a hátoldali szinttérképre. Végül addig ügyeskedtem, hogy sikerült megoldanom, hogy a km órát se kelljen átrakni a kormányról és a szinttérkép is látható legyen.
A verseny lassú rajttal indult a Béres birtokról és a Erdőbényében lőtték el a mezőnyt. Bevallom az elején nem szoktam helyezkedni, mert az én szintemen minek, így szép kényelmes tempóban kezdtem előzgetni az embereket és beragadt profik engem.
