"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™


balaton kerülés, avagy családi hacacáré és hebrencskedés - 4. nap

2011. augusztus 10. - korcs75

Halál etap, vagyis a leghosszabb táv a legnagyobb szintkülönbségekkel: Balatongyörök - Káptalanfüred (87,42km, ebből kb. ~6km az eltévedés).

Balatongyöröki utolsó éjszakánkon, a legkisebb mozdulatra is nyikorgó ágyak se tudtak megakadályozni, hogy kialudjam magam. 8 körül keltünk, nem úgy mint előző nap, amikor 7 órakor felébredve a többieknek 8 órát mondtam be poénból, amire szépen fel is kelt mindenki, nem kis lincshangulatot okozva ezzel, amikor kiderült a turpisság. Bőséges reggeli, a bringák kihurcolászása a folyosóról és már menet kész is volt a banda.

Balatongyörököt elhagyva a szigligeti vár mellett ment el az út, amit sajnos az előző napi eső miatt, kimaradt a pihenőnapra tervezett programok közül, de még így tisztes távolságból is impozáns látványt nyújtott.

Itt a bringaút minősége egész jónak mondható, bár itt-ott a fák gyökerei erősen kikezdték az aszfaltot.

Badacsonytomajt elérve már jöttek az emelkedő, néhol egész meredekek, de cserébe rövidek, ahol meglepően könnyedén tekert fel a banda. A Balaton kerülésben az a jó, hogy amennyit felfelé kell menni, annyit kell lefelé is, bár Tomajban nem árt vigyázni, hiszen szűk kis közutakon a helyi erők imádnak kocsival száguldozni, nem egyszer frászt hozva a bringásokra. Kristóf elé is kinyomta az orrát egy kis egyterű, majdnem telibe kaszálva őt.

Bevallom nem bírtam ki, hogy ha már Badacsonyba járok ne kóstoljam meg a helyi bort, így egy röpke pihenőre beugrottam az egyik kimérésbe és egy féllityis flakont megtöltettem egy kevéske badacsonyi édes nedűvel, amit aztán a mezem hátsó zsebébe süllyesztettem, betartalékolva az út végére.

Tomajból kifelé jövet aztán beütött a mennykő egy kereszteződés formájában, ahol két irányba is ki volt táblázva Tihany felé a Balatroni körút és mi persze a meggyőzőbb, de rossz irányba indultunk el, Káptalantóti felé. Ezt nem csak mi néztük be, így csak kb 2,5km után, Bélabá kezdett gyanút fogni, hogy lehet rossz irányba megyünk. Térkép egyeztetés, irány vissza a helyes irányba, mintegy 6km-rel megnövelve az aznapi távot.

Balatonrendest külön meg kell említenem, mivel annak határában hirtelen vége szakad a bringa út, ráterelve a 71-esre. Itt ismét kóvályogtunk egy sort lefelé Pálkövére, ahol dühünkben megálltunk az helyi ABC és kocsmánál egy citromos (sörre) izotóniás italra, hogy lenyugtassuk pattanásig feszült idegeinket.

Ezt a részt is több bringás benézte (szerintem az összes), így nagyjából sejthető volt merre kell továbbindulni. egy kis emelkedő után kivergődtünk a 71-es mellé, ahol folytatódott ismét a bringaút. (Egyébként itt kezdtem megérteni azokat, akik nem szaroznak és nagyrészt a 71-esen kerülik meg a Balatont, jó út, kisebb feszkó.)

Balatonszepezd és Zánka között is másztunk egy jót, igaz csak Kristóffal, mivel a többiek taktikusan a 71-es mellett kerülték ki ezt az emelkedőt. Egyébként erre a szakaszra jellemző, hogy egy-egy települést elérve a bringautat beterelik a település kisebb útjaira elkerülve ezzel a 71-est. Útközben kajás lett banda így megálltunk egy kis szeder dézsmálásra a bringaút mellett.

Balatonudvarinál volt megbeszélve Katival a találkozó és frissítő pontot is ide terveztük (zabálással egybekötve) és magam is meglepődtem, amikor célt elérve láttam, hogy az órám 62 megtett kilométert mutat. Többeiknek ez rögtön egyéni rekord volt és én jobbnak láttam hallgatni arról, hogy itt bizony valami el lett csúszva és nem 70km lesz a táv, hanem körülbelül 90. Itt bekajáltunk a helyi gyros tálnak nevezett fűszeres 'perkelthúsból és sültkrumpliból, majd lekísértük egy kis (sörrel) izotóniás üdítővel, majd rápihentünk, de megbeszéltük, hogy Füredre beérve tuti eszünk egy fagyit.

Balatonfüredben az "jó", hogy a bazársor a bringaút egyik, míg a gyalogos sétány a bringaút másik oldalán van. Persze a gyalogosok és a bazártulajdonosok konkrétan leszarják a bringautat, így simán ráparkolnak, rakodnak, sétálnak rajta.

Azért azt el kell mondani, hogy isteni fagyit ettünk itt és külön öröm volt, hogy nagy fahéj imádó révén volt szilvás-fahéjas is. A helyi ivókútnál felfrissítettük magunkat és robogtunk is tovább Káptalanfüred felé.

Káptalanfüredig volt egy-két izmosabb emelkedő, amit már nem mindenki bírt kitekerni, de a településre beérve tudatosult mindenkiben, hogy a szállásra vezető út is egészen comboska. Ezt már csak (mint utólag kiderült, hehehe) Csabi és én vállaltam be, jól megtépve az amúgy is kinyúlt láncomat és érkeztünk meg a Slalom ifjúsági táborba, ahol a szállásunk volt (igen ez az egyik calicivírúsról elhíresült tábor).

Ekkor közel 87km-t mutatott az órám, amit magam is nehezen hittem el és bár annyira nem adtam hangot neki, iszonyat büszke voltam mindenkire. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a táv kényszerből jött össze, mivel közelebb nem sikerült Györökhöz szállást találni és pluszban rátett a fentebb említett eltévedés.

Maga a tábor egyébként ifjúsági táborokhoz képest nagyon pöpec volt és olcsó, nyoma se volt a vírusnak. Az elrendelt fertőtlenítésnek köszönhetően, csillogott-villogott minden, úgyhogy rögtön nekiálltunk csokit falatozni, sőt egy kis pihenő és lemosakodás után még arra is maradt energiája a bandának, hogy lesétáljunk a parti kajáldába, ahol életem egyik legjobb hekkjét sikerült elfogyasztanom és külön örömömre sikerült pár csocsójátszmára is rábeszélnem a társaságot.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

 


balaton kerülés, avagy családi hacacáré és hebrencskedés - 2.nap, 3.nap

A második napon elég álmosan ébredt a banda köszönhetően a kölyökbanda éjszakai randalírozásának. Megreggeliztünk, majd egy kis pihenő után újult erővel vágtunk neki a Balatonlelle - Balatongyörök távnak (53,5km).

Fonyódon természetesen megálltunk léghokizni, ami már, mondhatni szokásunkká vált, ha arra járunk. Mindig megmosolygom, hogy, amíg Rittyel el nem kezdünk játszani, addig a kutyát nem érdekli a léghoki, aztán ahogy nekikezdünk, annyira "jóízűen" nyomjuk, hogy rögtön kedvet kap más is.

Balatonmáriafürdő után ismét egész korrekt bringaút következik és előre csorgattuk a nyálunkat, hiszen frissítő pontnak a tavaly felfedezett 400 éves vámházat jelöltük ki. Egyébként ezt a helyet egész könnyű elkerülni, még akkor is, ha bringaútra is fel van festve, hiszen egy rövid, ámde meredek emelkedő után kell balra fordulni a fenékpusztai vasútállomás előtt. A lékanyarodónál bevártuk a leszakadt embereket (előtte egy picit elhúztunk), ami jó ötletnek bizonyult, mert simán továbbmentek volna.

A 400 éves vámházban olcsó a kőbambi izotóniás ital! Kapsz virslit párban, finomat, roppanósat és a helyi specialitás a McFenék burger, vagyis egy zsemlében rántotthús vagy húspogácsa. Leparkoltuk a gépeket, ahol Kati már várt ránk (szervízkocsi az isten), így nem volt más dolgunk, mint nekiesni a kajának.

Én, kombinálva a helyi specialitásokat, betúrtam egy McFeneket, majd egy pár virslit is utánaküldtem, hogy enyhítsem a McFenék magányát, miközben bőszen kortyolgattam egy kőbambit izotóniás italt, hogy nehogy megakadjanak félúton.

A pocakok megtömése után ejtőztünk egy kicsit, majd irány Keszthely. Ezen a szakaszon nem árt az óvatosság, mivel elég sok a beláthatatlan kanyar és ha az ember nem akar egy örökre szóló élményt szerezni a szemből belepukkanó bringástól, a csengetés is megfontolandó ötlet (mi így csináltuk).

Keszthelyre érkezve megint szembesültünk a "fantasztikus" kitáblázással, viszont a várost elhagyva ismét istenkirály bringaút fogadott minket, elfeledtetve a városban kóválygást.

Balatongyörökig szinte suhantunk, ahol is a püspökladányi önkormányzat nyaralójában szálltunk meg (ez saját szervezés volt, " jó, óccó" kategória, eltekintve a legkisebb moccanásra nyikorgó ágyak okozta éjszakai sokkoktól).

Itt kell megemlítenem, hogy mi 2 nap tekerés után beiktattunk egy pihenőnapot, amit minden családdal tekerőnek ajánlok, hiszen nem árt egy kis regenerálódás két nap tekerés után. (Halkan megjegyzem, hogy egy pihenő nap után a fenékfájás is el szokott múlni, ami tapasztalatom szerint a 2 napon tetőzik, én ezt úgy is hívom, hogy a seggfájós nap).

Nekünk iszonyat szerencsénk volt, mivel az idő annyira kegyes volt hozzánk, hogy ezen a pihenőnapon gondolták úgy az égiek, hogy egész nap esni fog, így nem kellett szakadó esőben tekernünk. De, hogy kihasználjuk a pihenőnapot, a banda nagy részével átautókáztunk Kehidára, ahol a fedett termál- és élményfürdőben áztattuk ki megkínzott sejhajunkat és kényeztettük a megfáradt lábizmainkat.

Meg kell említenem, hogy ezt a kis kiruccanást is csak úgy tehettük, meg, hogy volt egy kísérő autónk, ami iszonyat megkönnyítette a dolgunkat az egész úton. Hiszen egy-egy táv letekerése után, nem kellett fáradtan szállást, kaját intézni, mert mire odaértünk minden el volt rendezve. A csomagok szállításában is iszonyat könnyebbség, hiszen aki már tekert hosszabb távokon, az tudja csak igazán, hogy egy hátizsák is mennyire kényelmetlen tud lenni X kilométer után, nem is beszélve a csomagok plusz kilóiról, amivel egy emelkedőn feltekerni nem éppen leányálom.  Akik megtehetik, azoknak mindenképpen ajánlom a kísérőkocsis felállást! Itt szeretném megköszönni Katinak, hogy nálunk bevállalta ezt a néha hálátlan szerepet, hiszen sok élményből, látnivalóból kimaradt és sok gondot, intézni valót a nyakába vett ezzel a szereppel.

Bár az előző post-nál a részszakaszonál található link rámutat, a GPS-szel nyomon követett részletes track-re (ami android platformos, runtastic nevű programmal készült), de sokan jelezték, hogy ez nem egyértelmű, ezért ezentúl, mindig kirakom az aktuális szakasz track-jének linkjét a post végére.  Tehát:

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

 

 

 

süti beállítások módosítása