Halál etap, vagyis a leghosszabb táv a legnagyobb szintkülönbségekkel: Balatongyörök - Káptalanfüred (87,42km, ebből kb. ~6km az eltévedés).
Balatongyöröki utolsó éjszakánkon, a legkisebb mozdulatra is nyikorgó ágyak se tudtak megakadályozni, hogy kialudjam magam. 8 körül keltünk, nem úgy mint előző nap, amikor 7 órakor felébredve a többieknek 8 órát mondtam be poénból, amire szépen fel is kelt mindenki, nem kis lincshangulatot okozva ezzel, amikor kiderült a turpisság. Bőséges reggeli, a bringák kihurcolászása a folyosóról és már menet kész is volt a banda.
Balatongyörököt elhagyva a szigligeti vár mellett ment el az út, amit sajnos az előző napi eső miatt, kimaradt a pihenőnapra tervezett programok közül, de még így tisztes távolságból is impozáns látványt nyújtott.
Itt a bringaút minősége egész jónak mondható, bár itt-ott a fák gyökerei erősen kikezdték az aszfaltot.
Badacsonytomajt elérve már jöttek az emelkedő, néhol egész meredekek, de cserébe rövidek, ahol meglepően könnyedén tekert fel a banda. A Balaton kerülésben az a jó, hogy amennyit felfelé kell menni, annyit kell lefelé is, bár Tomajban nem árt vigyázni, hiszen szűk kis közutakon a helyi erők imádnak kocsival száguldozni, nem egyszer frászt hozva a bringásokra. Kristóf elé is kinyomta az orrát egy kis egyterű, majdnem telibe kaszálva őt.
Bevallom nem bírtam ki, hogy ha már Badacsonyba járok ne kóstoljam meg a helyi bort, így egy röpke pihenőre beugrottam az egyik kimérésbe és egy féllityis flakont megtöltettem egy kevéske badacsonyi édes nedűvel, amit aztán a mezem hátsó zsebébe süllyesztettem, betartalékolva az út végére.
Tomajból kifelé jövet aztán beütött a mennykő egy kereszteződés formájában, ahol két irányba is ki volt táblázva Tihany felé a Balatroni körút és mi persze a meggyőzőbb, de rossz irányba indultunk el, Káptalantóti felé. Ezt nem csak mi néztük be, így csak kb 2,5km után, Bélabá kezdett gyanút fogni, hogy lehet rossz irányba megyünk. Térkép egyeztetés, irány vissza a helyes irányba, mintegy 6km-rel megnövelve az aznapi távot.
Balatonrendest külön meg kell említenem, mivel annak határában hirtelen vége szakad a bringa út, ráterelve a 71-esre. Itt ismét kóvályogtunk egy sort lefelé Pálkövére, ahol dühünkben megálltunk az helyi ABC és kocsmánál egy citromos (sörre) izotóniás italra, hogy lenyugtassuk pattanásig feszült idegeinket.
Ezt a részt is több bringás benézte (szerintem az összes), így nagyjából sejthető volt merre kell továbbindulni. egy kis emelkedő után kivergődtünk a 71-es mellé, ahol folytatódott ismét a bringaút. (Egyébként itt kezdtem megérteni azokat, akik nem szaroznak és nagyrészt a 71-esen kerülik meg a Balatont, jó út, kisebb feszkó.)
Balatonszepezd és Zánka között is másztunk egy jót, igaz csak Kristóffal, mivel a többiek taktikusan a 71-es mellett kerülték ki ezt az emelkedőt. Egyébként erre a szakaszra jellemző, hogy egy-egy települést elérve a bringautat beterelik a település kisebb útjaira elkerülve ezzel a 71-est. Útközben kajás lett banda így megálltunk egy kis szeder dézsmálásra a bringaút mellett.
Balatonudvarinál volt megbeszélve Katival a találkozó és frissítő pontot is ide terveztük (zabálással egybekötve) és magam is meglepődtem, amikor célt elérve láttam, hogy az órám 62 megtett kilométert mutat. Többeiknek ez rögtön egyéni rekord volt és én jobbnak láttam hallgatni arról, hogy itt bizony valami el lett csúszva és nem 70km lesz a táv, hanem körülbelül 90. Itt bekajáltunk a helyi gyros tálnak nevezett fűszeres 'perkelthúsból és sültkrumpliból, majd lekísértük egy kis (sörrel) izotóniás üdítővel, majd rápihentünk, de megbeszéltük, hogy Füredre beérve tuti eszünk egy fagyit.
Balatonfüredben az "jó", hogy a bazársor a bringaút egyik, míg a gyalogos sétány a bringaút másik oldalán van. Persze a gyalogosok és a bazártulajdonosok konkrétan leszarják a bringautat, így simán ráparkolnak, rakodnak, sétálnak rajta.
Azért azt el kell mondani, hogy isteni fagyit ettünk itt és külön öröm volt, hogy nagy fahéj imádó révén volt szilvás-fahéjas is. A helyi ivókútnál felfrissítettük magunkat és robogtunk is tovább Káptalanfüred felé.
Káptalanfüredig volt egy-két izmosabb emelkedő, amit már nem mindenki bírt kitekerni, de a településre beérve tudatosult mindenkiben, hogy a szállásra vezető út is egészen comboska. Ezt már csak (mint utólag kiderült, hehehe) Csabi és én vállaltam be, jól megtépve az amúgy is kinyúlt láncomat és érkeztünk meg a Slalom ifjúsági táborba, ahol a szállásunk volt (igen ez az egyik calicivírúsról elhíresült tábor).
Ekkor közel 87km-t mutatott az órám, amit magam is nehezen hittem el és bár annyira nem adtam hangot neki, iszonyat büszke voltam mindenkire. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a táv kényszerből jött össze, mivel közelebb nem sikerült Györökhöz szállást találni és pluszban rátett a fentebb említett eltévedés.
Maga a tábor egyébként ifjúsági táborokhoz képest nagyon pöpec volt és olcsó, nyoma se volt a vírusnak. Az elrendelt fertőtlenítésnek köszönhetően, csillogott-villogott minden, úgyhogy rögtön nekiálltunk csokit falatozni, sőt egy kis pihenő és lemosakodás után még arra is maradt energiája a bandának, hogy lesétáljunk a parti kajáldába, ahol életem egyik legjobb hekkjét sikerült elfogyasztanom és külön örömömre sikerült pár csocsójátszmára is rábeszélnem a társaságot.
Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!
