Másnap volt vasárnap iszonyat módon, így egy fejfájáscsillapító után elkísértem Rittyet a boltba, hátha egy kis bringázástól kitisztul a fejem. Odaúton az egyébként is zajérzékeny fülemnek (kizárólag Krumpli irányából érkező zajokra) ismét feltűnt a kis fémes "cincegés", ami mindig akkor jött elő, amikor kicsit jobban odaléptem.

Magamban anyáztam egy sor, mert eszembe jutott, hogy az előző napon, Tisza-tó kerülés közben is ezt hallgattam, nem kicsit tolva fel az agyamat a csillagos égig, de a tegnapi sörözés olyan rutinosan nyomta el ezt az emléket, mint a láncdohányos a csikket. Krumplival már annyira össze vagyunk nőve, hogy kapásból tudtam mi a baj. Az új szélesebb lánc (KMC K710), feszítésre hozzáütődik láncvédőnek. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az ideghúrjaimon játsszon egy könnyed "cincegő" melódiát.

Valamit tenni kell! Már sejtettem, sőt tudtam mi okozza a problémát, ugyanis az isoflow hajtókarom kialakítása olyan, hogy vagy láncvédővel rakod fel a lánctányért, vagy sehogy. Miért? Mert a szabvány lánctányér anya magassága túlnyúlik a láncvédő rögzítése miatt, így ha azt kihagyod, bizony nem kicsi fog lötyögni a lánctányérod, ami ugye nem egy életbiztosítás. Megoldás: alátét és/vagy a lánctányér anyákból le kell reszelni pár mm-t. Nekem a kettő kombinációja hozta a sikert (a lánctányér csavarok kialakítása miatt kellett az alátét, ugyanis az anyában nincs végig menet, hozzávaló menetvágóm meg nem volt). A probléma már előre sejthető volt, így a rozsdamentes alátéteket már pénteken beszereztem. Egy kis köszörülés, tisztogatás és enyhe hányingerrel küszködés (másnap) után összeállt a hajtás, ami így olyan halk lett, hogy öröm volt végre nem hallgatni, hehehehe.

A délutánig az időt két fejfájás közötti hányingerrel és ezek számtalan, lehetséges variációjával töltöttem, egészen fél négyig, amikor is erőt vettem magamon és elindultam a Nitr-O által rendezett alleycat-re (Cirellicat).

Most eltekintek a hosszabb beszámolótól, egyrészt mivel a húzós verseny 2. feladatlapjától kezdett normálisan működni az agyam, másrészt, egészen az elején összeálltunk Durcival és Csipisszel vonatozni, úgyhogy onnantól lefedi Csipisz beszámolója. Dani beszámolóját is ajánlom mindenki figyelmébe.

Egy-két érdekesebb momentumot, azért megemlítenék.  Az egyik CP (checkpoint) a Hidas presszóban volt, mégpedig az a feladat, hogy állítsuk abc sorrendben az ott található, falra kitett utcanévtáblákon szereplő utcaneveket. A helyes sorrendbe pakoltak közül a 18. név kiadta egy másik CP helyét. Agyalás, első körben írjuk fel az összes utcanevet... hát elárulom jócskán több mint 18 volt, mert szinte az egész presszó ki volt tapétázva táblákkal, a pulttól kezdve a falakig, mindkét helységben. Aztán az egyik törzsvendég félhangon benyögte, hogy Ő bizony úgy csinálná, hogy elkezdené az abc elejétől, először az A betűseket és így tovább... Osztottam-szoroztam és megállapítottam, hogy mire összeírom az összeset és elkezdeném rendezgetni több idő menne el, mint a törzstag taktikájával. Meg is lett a Hatvan utca.

Ami még szívatós volt, de nagyon tetszett, hogy az utolsó feladatlap, aminek a neve egyszerűen csak Geográfiailag Egyszerűsített Checkpoint Itiner (röviden: G.E.C.I.) volt, hemzsegett az olyan feladatoktól, hogy ha megcsináltad a 2. feladatlapon szereplő CP-t, akkor biztos emlékszel, hogy a közelben/mellett/alatt/felett mi volt kiírva/odaplakátolva stb... , ha mégse emlékeznél, menj és nézd meg újra. Kééééééééééész, szerintem ekkor már Nitr-O összes vér, sőt oldalági rokona is csuklógörcsben fetrengett.

Összességében nagyon élveztem az egészet, még akkor is, ha távra az egyik leghúzósabb alleycat volt, amin eddig részt vettem. A végén a 2. repülőtéri kiruccanásunknál sikerült genyó módon elszökni a Durcitól és Csipisztől, akikkel addig együtt toltuk, így meglovagolva egy szinte célig kitartó zöldhullámot (a végére a tüdőm kiköptem). Nitr-O a végére beszervezett egy bowling házibajnokságot, amiért külön köszönet neki (ez nem számított bele az összetettbe). Csipisz nyerte az egész hacacárét, én pedig az eddigi legjobbammal, egy 4. hellyel térhettem haza.  Hát mit ne mondjak, este nem kellett álomba ringatni.