Másnap volt vasárnap iszonyat módon, így egy fejfájáscsillapító után elkísértem Rittyet a boltba, hátha egy kis bringázástól kitisztul a fejem. Odaúton az egyébként is zajérzékeny fülemnek (kizárólag Krumpli irányából érkező zajokra) ismét feltűnt a kis fémes "cincegés", ami mindig akkor jött elő, amikor kicsit jobban odaléptem.

Magamban anyáztam egy sor, mert eszembe jutott, hogy az előző napon, Tisza-tó kerülés közben is ezt hallgattam, nem kicsit tolva fel az agyamat a csillagos égig, de a tegnapi sörözés olyan rutinosan nyomta el ezt az emléket, mint a láncdohányos a csikket. Krumplival már annyira össze vagyunk nőve, hogy kapásból tudtam mi a baj. Az új szélesebb lánc (KMC K710), feszítésre hozzáütődik láncvédőnek. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az ideghúrjaimon játsszon egy könnyed "cincegő" melódiát.

Valamit tenni kell! Már sejtettem, sőt tudtam mi okozza a problémát, ugyanis az isoflow hajtókarom kialakítása olyan, hogy vagy láncvédővel rakod fel a lánctányért, vagy sehogy. Miért? Mert a szabvány lánctányér anya magassága túlnyúlik a láncvédő rögzítése miatt, így ha azt kihagyod, bizony nem kicsi fog lötyögni a lánctányérod, ami ugye nem egy életbiztosítás. Megoldás: alátét és/vagy a lánctányér anyákból le kell reszelni pár mm-t. Nekem a kettő kombinációja hozta a sikert (a lánctányér csavarok kialakítása miatt kellett az alátét, ugyanis az anyában nincs végig menet, hozzávaló menetvágóm meg nem volt). A probléma már előre sejthető volt, így a rozsdamentes alátéteket már pénteken beszereztem. Egy kis köszörülés, tisztogatás és enyhe hányingerrel küszködés (másnap) után összeállt a hajtás, ami így olyan halk lett, hogy öröm volt végre nem hallgatni, hehehehe.

A délutánig az időt két fejfájás közötti hányingerrel és ezek számtalan, lehetséges variációjával töltöttem, egészen fél négyig, amikor is erőt vettem magamon és elindultam a Nitr-O által rendezett alleycat-re (Cirellicat).

Most eltekintek a hosszabb beszámolótól, egyrészt mivel a húzós verseny 2. feladatlapjától kezdett normálisan működni az agyam, másrészt, egészen az elején összeálltunk Durcival és Csipisszel vonatozni, úgyhogy onnantól lefedi Csipisz beszámolója. Dani beszámolóját is ajánlom mindenki figyelmébe.

Egy-két érdekesebb momentumot, azért megemlítenék.  Az egyik CP (checkpoint) a Hidas presszóban volt, mégpedig az a feladat, hogy állítsuk abc sorrendben az ott található, falra kitett utcanévtáblákon szereplő utcaneveket. A helyes sorrendbe pakoltak közül a 18. név kiadta egy másik CP helyét. Agyalás, első körben írjuk fel az összes utcanevet... hát elárulom jócskán több mint 18 volt, mert szinte az egész presszó ki volt tapétázva táblákkal, a pulttól kezdve a falakig, mindkét helységben. Aztán az egyik törzsvendég félhangon benyögte, hogy Ő bizony úgy csinálná, hogy elkezdené az abc elejétől, először az A betűseket és így tovább... Osztottam-szoroztam és megállapítottam, hogy mire összeírom az összeset és elkezdeném rendezgetni több idő menne el, mint a törzstag taktikájával. Meg is lett a Hatvan utca.

Ami még szívatós volt, de nagyon tetszett, hogy az utolsó feladatlap, aminek a neve egyszerűen csak Geográfiailag Egyszerűsített Checkpoint Itiner (röviden: G.E.C.I.) volt, hemzsegett az olyan feladatoktól, hogy ha megcsináltad a 2. feladatlapon szereplő CP-t, akkor biztos emlékszel, hogy a közelben/mellett/alatt/felett mi volt kiírva/odaplakátolva stb... , ha mégse emlékeznél, menj és nézd meg újra. Kééééééééééész, szerintem ekkor már Nitr-O összes vér, sőt oldalági rokona is csuklógörcsben fetrengett.

Összességében nagyon élveztem az egészet, még akkor is, ha távra az egyik leghúzósabb alleycat volt, amin eddig részt vettem. A végén a 2. repülőtéri kiruccanásunknál sikerült genyó módon elszökni a Durcitól és Csipisztől, akikkel addig együtt toltuk, így meglovagolva egy szinte célig kitartó zöldhullámot (a végére a tüdőm kiköptem). Nitr-O a végére beszervezett egy bowling házibajnokságot, amiért külön köszönet neki (ez nem számított bele az összetettbe). Csipisz nyerte az egész hacacárét, én pedig az eddigi legjobbammal, egy 4. hellyel térhettem haza.  Hát mit ne mondjak, este nem kellett álomba ringatni.

Tessék csak tessék! Izgalmas hacacáré, látványos hebrencskedés! Mi más, ha nem alleycat?!

via skidmark

Szokásos kellék: lakat, térkép (gy.k.:debreceni meglepő módon), toll és egy palack citronyos lónyál Korcsnak (gy.k.:sör).

Pyxi hazatér, avagy egy lopott bringa kalandos élete és visszatérése a szerető gazdihoz

Pyxike (Leánykori nevén Magellan Pyxis Team) egy 2002-es selymes narancssárga-fehér- fekete szőrű, 18”-as marmagasságú monti vázra épített városi bringa. Még 2007-ben vettem használtan egy Ceglédi sráctól adásvételi szerződés nélkül (Első hiba, erre figyeljetek!). Közel egy évig hajtottam hegyen és versenyeken, majd miután felfedeztem egy repedést a vázon, egy évre a garázs falára került. 2009 őszén az akkori városim váza eltört, gyorsan új rohangálós gépre volt szükségem, ezért az otthon fekvő alkatrészekből összedobtam a Pyxist.

Ezt követően újabb egy évig állta a kátyúk ostromát, majd a sors külföldre szólított, úgyhogy ismét parkoló pályára állt. 2010 januárjában jöttem haza látogatóba, amikor is Zoli barátom beköltözött Debrecenbe és kölcsön adtam a kerót, hogy ne álljon feleslegesen a garázsban és ő is tudjon mivel mászkálni a városban.

A krach 2010 március 31-én ütött be, amikor Zoli fáradtan elfelejtette lelakatolni a gépet és szimplán beállította a Jégcsarnok előtti tárolóba. Épp egy szervizelt bringát tolt ki próbakörre, amikor látta, hogy szart vág az eke, a Pyxis nem volt a helyén. Rögtön rohant a biztonsági őrhöz és visszanézve a kamerák felvételeit látszott, hogy egy familiárisan túlpigmentált srác alig 5 perccel korábban csapott le a szabad prédára.

Elég faramuci helyzet volt, mert a vázszámot nem tudtam (Második hibám.), ráadásul a kölcsönadást sem papíroztuk le, igaz, a rendőrség ezen nem problémázott. A lopást követően Zoli rögtön feljelentést tett a rendőrségen. Ha hasonló helyzetbe kerülnétek, a rendőröknek minél több pontos információval szolgáljatok! A következő dolgokat egy papírra mindenképp írjátok fel: bringa márkája, típusa, színe, lehetőleg fénykép a legutóbbi konfigurációról, valamint a teljes vázszám.

Eközben Toni a kamerán profilból látható enyves kezű füstifecskét próbálta azonosítani a környékbeliekkel. Pár srác biztosra mondta, hogy felismertek egy közelben lakó suhancot a fotón, Zoli ezen a nyomon próbált elindulni, hogy a bringát forró nyomon megtalálja, míg szét nem kapják alkatrészeire, vagy igényesen át nem festik gumistól a bringát leértékelt diszperzittel. Ez nem járt sikerrel, úgyhogy temettük a bringát. Hazatérésem után Zolival összedobtunk egy másik városi gépet, amit ezúton is köszönök.

Az ezt követő egy évben nem volt semmi fejlemény, majd a lopás évfordulója előtt közel 2 héttel nagyobb csoda történt, mint a Neveletlen hercegnő 2 részében együtt sem.

2011.március 22-én Zoli kicsit késve érkezett a Jégcsarnokhoz, ahol az előtérben már egy ismerős bringa várta. Azt gondolta, hogy a rendőrök hozták vissza, de mint kiderült, egy srác szerette volna beállíttatni a fékeket és a váltót (8-as karhoz 7-es sort raktak a barbárok…). Zoli elkezdett szöszmötölni a bringán, miközben próbált engem elérni telefonon. Ha már az nem lenne a világ szerencséje, hogy a bringát abba a boltba viszik szervizeltetni, ahonnan ellopták, ezt tetézte az a két járőr, akik a keró után nem sokkal érkeztek a boltba. Nem Zoli hívta őket, a szokásos gyalogkörüket teljesítették a Tócóskertben, akik már máskor is gyakran betértek a Jégcsarnokba.

A két fakabáttól, - akikre mellesleg egy rossz szavunk nem lehet, maximálisan korrektek voltak- megkérdezte, hogy mi a teendő akkor, hogy ha épp egy lopott biciklit szervizel és azt történetesen tőle lovasították meg. Mivel egy éve már megtette a feljelentést, így rögtön intézkedtek, felvették Zoli és Zsolt (a tulaj) adatait, hívták a nyomozókat, valamint közben Zoli engem is utolért telefonon és 10 percen belül a boltban voltam.

A felsőcsövön megcsillanó fényben láttam a bringára jellemző két horpadást, rögtön felismertem, hogy az én bringám az. Vagyis a váz biztosan, de jó pár alkatrész kicserélődött az elmúlt egy évben. Vázszám, számla, adásvételi és egyéb bizonyítékok híján hazarohantam a netbookomért és a papírokért, amit Zoli kapott anno miután megtette a feljelentést.

A jegyzőkönyv és egyéb papírok alapján nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy EZ a bicikli AZ a bicikli, ezért is vittem a netbookom, amin egy halom fénykép volt a Pyxisről, köztük egy sáros vázszám-töredékkel, amit még az előző tulaj küldött miután felvettem vele a kapcsolatot a lopás után. Ezzel és 1-2 közeli fényképpel szálltam harcba az igazamért, ahol egyértelműen látszottak a festékleverődések és karcolások. Ezt követően Zsolt megmutatta a netes hirdetést, ahol a bringát árulták, így érthető volt a nyugodtsága és az, ahogy a helyzetet kezelte.

12 óra előtt megérkeztek az ügyben kompetens nyomozók, akik egy közel 140 bringát érintő lopássorozaton dolgoznak épp. Pár szóban összegeztük az eddig történteket, majd Zsolttal átmentek a sráchoz, akitől két napja elhozta a kerómat. Engem beküldtek a Buda Ézsaiás utcai kapitányságra, majd ott felvették a vallomásom. A rendszerük lassúsága miatt közel három órát töltöttem a rendőrség impozáns épületében, ami elég volt arra, hogy találkozzak Zsolttal és a másik két tulajjal, akiknél a Pyxis az elmúlt esztendőben megfordult.

Az első tulaj meglepő módon egy, a kamera felvételein lévőre kísértetiesen hasonlító sráctól szerezte a kétkerekűt, akit a nyomozók már névről hangos nevetéssel fogadtak régi ismerősként. Még gyorsan megírták a hivatalos papírt a lefoglalásról és az visszaszolgáltatásról, majd mi mehettünk haza, ők pedig a gyanúsítotthoz.

Röviden a tapasztalataim az esetből:

• Dokumentáljátok a bringátok állapotát (fénykép, vázszám, szín, márka, típus, lehetőleg számla, vagy adásvételi)

• Mindig lakatoljatok! (Lehetőleg U-lakattal a vázat és legalább egy kereket valami masszív oszlophoz.

• Ha mégis megtörténne az,amit senki sem szeretne, rögtön tegyetek feljelentést a rendőrségen.

• Reménykedjetek. :-D