Pénteken megjött az S2 (köszönet az ebike-nak, a gyors és pontos szállításért), bevallom már nagyon vártam, mivel nem kicsit, cserébe nagyon kíváncsi voltam rá élőben. Aki nem ismerné ez egy kétfokozatú agyváltó és az érdekessége az, hogy a váltáshoz nincs szükség váltókarra, ugyanis a hajtókar hátra tekerésével oldod meg a váltást.
Amikor először kézbe vettem, egyvalami rögtön feltűnt: nem egy súlybajnok, viszont a közel 1kg-os tömeghez képest elég filigrán, nem az a szokásos bumfordi agyváltó (azért félreértés ne essék, egy normál hátsó agynál azért testesebb).
A csomag egyébként teljesen korrekt, tartalmazza a tengelyanyákat, elfordulásgátló alátétet, a szorítógyűrűt és egy 22-es körmös lánckereket, na és persze az angol nyelvű manual-t.
Na itt álljunk meg egy kicsit, ugyanis én lámer, nem néztem meg pontosan a leírást és az apró agyamban az a kényszerképzet élt, hogy a BTS-ről leszerelt, mentes lánckerekem lazán átrakom az S2-re. Hát nem! Úgyhogy elsőnek elzarándokoltam egy 16-os körmös lánckerékért a 'bótba, ugyanis terveim szerint meghagyom egyenlőre a 48-16-os áttétel. Mákom volt viszont a küllőimmel, hiszen méretben tökéletesen passzoltak, így nem kellett újakra beruházni, amivel már átléptem volna a büdzsé kereteit, höhöhöhö.
Hétvégén nem sok időm volt, így a befűzés után úgy voltam vele, hogy a centrírozást profira hagyom (állvány hiányában), így kb-ra belőttem, hogy saját lábán el tudjon gurulni hétfőn a Gyöngybe (kösz Tamás).
Felraktam a lánctányért, majd kicsit megszenvedtem a szorítógyűrűvel (sose volt még ilyenem). Rögtön látszott, hogy a BTS HC Pro agy után, a láncvonal végre tökéletes lesz, ami nem meglepő, hisz ez előbbit igazán freeride vázakba találták ki.
Külső szemszögből vizslatva, nemigen látszott, hogy egy agyváltó dolgozik a gépben és hangja is szép.
Na de lássuk azt, amire szerintem a legtöbben kíváncsiak, hogyan is viselkedik menet közben. Elsőre nagyon furcsa, ugyanis egyáltalán nem mindegy mennyit tekerünk hátrafelé a váltáshoz, el kell találni a megfelelő szöget. Sőt, eddig nem voltam tisztában vele, hogy amikor nem pedálozok, milyen sokat tekergetem visszafelé a hajtókart, ami ugye ezzel a váltóval igencsak rossz szokás, főleg amikor egy kereszteződésbe begurulva lazán visszaváltasz izmosabb fokozatba. Viszont amikor eltaláltad a fokozatot és megindulsz, akkor teszi a dolgát, terhelésre nem ugrál, nagyon megbízható.
2 nap használat után azt mondom, hogy hozzá kell szokni, de ha hozzászoktál, akkor igencsak zsivány a cucc és tényleg használható városi gépet lehet belőle építeni.
Magam részéről egyáltalán nem bántam meg a beruházást, igencsak kedvemre való a szerkentyű, bár köztudott, hogy mániákusan imádom az agyváltókat.
kép: 
