Leszögezem előre, hogy a kedvenc pályám a mátrai, a maga szopatós emelkedőkkel és utálható egy nyomsávos útvonalaival. A szervezés most is fasza volt, le a kalappal, ezzel nem is ragozom, az ezzel kapcsolatos mondandóm tovább.
Szóval és tettel, szombaton összecuccoltunk aztán irány a Mátra. A binyót eléggé szét kellett kapni, hogy beférjen a fiat csomagterébe és később sajnos ez, az én hülyeségem miatt, okozott egy kis technikai malőrt. Az éjszakát Gy.halászon abszolváltuk, aztán reggel irány a pálya. Bringa szerelés... és itt volt az első gond! Az első telót sikerült olyan hülyén berakni, hogy lötyögött, amit akkor még nem érzékeltem az aszfaltos sík terepes próbán. A rajt a szokásos tülekedés volt. Tudom ez mindenki számára verseny, de sosem fogom megérteni, hogy, akik 'bulifutamoznak, mi a tökért állnak be jó előre, mintha az számítana valami is?! Na mindegy.
Alábecsültem az erőmet, így nem kezdtem bele nagy vehemenciával, amit később már bántam. Igaz, az első köves lejtőn kiütközött a szarul berakott teló problémája, mert úgy elkezdett szitálni az eleje, hogy rendesen izzadtam az erőlködéstől, hogy nagyjából egyenesbe tudjam tartani (jól jött az X év küzdősportban felszedett erő - csak szerényen -, mert különben lazán kicsavarta volna ki a kezemből), így a pattogósabb lejtőkön se hoztam, amit kellett volna (az összteló itt lett volna ütőképes). Ójéé, az én hülyeségem volt, megérdemeltem.
Történtek azért vicces dolgok is. Az első izzasztó emelkedőn, amikor megpróbáltunk páran feltekerni - a felfelé toló kígyózó sor ellenére - gondolván, hogy elengednek minket, mert legalább a szándékot, hogy "mi legalább megpróbáljuk" értékelik történt, hogy egy kisjány, olyat beszólt az "elengednél?"-re, miközben megpróbáltam a tüdőm a visszanyelni, nehogy kiköpjem, hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek (nagyjából idézem):
- Toljad te is, mert, akik eredményt akarnak elérni, azok már rég elmentek itt...
Kész voltam... megsemmisülve szálltam le tolni... legközelebb ilyen erővel, ne induljál el, mert úgyse végzel az első 10-ben lesz?! Wehehehehehehe! Röhej! Igen, ez egy verseny, de a gyorsabbakat engedjük már el, ha erre módunk van. Na mindegy ezen, azért később jót kacagtam, még, ha akkor bosszantott is.
A másik vicces eset a kis fahíd után volt. Próbáltam leküzdeni az emelkedőt tekerve, amikor is elkezdett elemelkedni a bringa eleje (igen az új kormánycsapágy után valahogy magasabbra került a kormány)... szóval emelkedik a bringa eleje, én már nem tudok jobban előre dőlni és akkor átfutott az agyamon az a gondolat, hogy vagy oldalra kidőljek e vagy háttal a mögöttem jövőre essek. Oldalra dőltem, de az spd-t nem volt időm kioldani, ezzel egy olyan esést produkáltam, hogy kb. úgy nézhettem ki, mint a sivatagban, a karavánból a szomjhalál küszöbén kidőlő teve.
Száz szónak is egy a vége (R. kedvéért azért leírom, hogy majdnem úgy írtam, hogy egy szónak is száz a vége), sok maradt bennem, de nagyon élveztem az egészet. Van olyan, amikor az embernek nem jön minden össze.
