Ennek a cikknek a folytatása következik, ott hagytuk abba, hogy:

A (picit finomhangolt) gyári összeállításhoz képest azóta sokat változott a kép, kezdem az első nagyobb átalakítással:

Mióta kijött 2013-ban a RockShox Pike új verziója, folyamatosan furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy tényleg annyira jó-e mint ahogy a tesztekben leírják, így sejthető volt, hogy előbb-utóbb muszáj leszek én is kipróbálni. Az új ára sajnos horror, használtan itthon pedig még elég ritka, így végül a Pinkbike apróról sikerült egy Wolverhampton-beli angol úriembernek köszönhetően hozzájutni egy 2016-os RCT3-as 160 mm-t mozgó Solo Air verzióhoz:

Gondolkodtam rajta, hogy még beszerelés előtt a rúgóútját 140 vagy 150 mm-re vissza lehetne venni, ehhez ezt az alkatrészt  kell benne kicserélni- ez pl. 27,5-es kerékméretnél pont 150 mm rúgóutat biztosít. Végül oda döntöttem, hogy kipróbálom így, aztán ha mégsem lenne jó a geója, akkor is ráérek a cserével.

A másik lényegi változás hátterében már a harmadikra való felkészülés állt.

Nem virágnyelven: a gyári Fulcrum Red66 kerékszettet kicseréltem egy pár DT Swiss E1900 Spline-ra, mégpedig amiatt, mert akkoriban már javában cikkeztek a montis magazinok a SRAM GX elnevezésű „takarékos” 1x11-es rendszeréről, amihez a legkisebb 10-es fogaskerék miatt egy speciális XD átalakító kell, ami a Fulcrum-mal nem, de a DT-vel kompatibilis.

Szerencsére a Shimano sem akart lemaradni és pár héttel a SRAM bejelentése után ők is robbantottak: jön az új 8000-es szériájú 11 sebességes XT! Rengeteg cikket elolvastam, első benyomások, tesztek, na meg jó bringáshoz illően ment a matek ezerrel, és végül oda döntöttem, hogy mivel:

• az XT bármelyik standard 10-es sort elbíró kerékkel kompatibilis mindenféle adapter nélkül a 11-es legkisebb fogaskeréknek hála
• és az áttétel tartomány felső végén montiról lévén szó gyakorlatilag tökmindegy, hogy 10-es vagy 11-es kicsi fogaskereket használok,

az XT lesz a befutó. A gyári 3x10-es rendszer a 22-30-40-es hajtóművel és 11-36-os sorral 0,61-3,64 áttétel tartománnyal dolgozott, a 11-42-es új sorhoz végül egy 34-es első lánctányért választottam, ezzel 0,81-3,09-et sikerült kihozni- fent egy kicsit lassabb, de úgysem országúton akarok vele 50 km\órás átlaggal haladni.

Megjött szépen és át lett szerelve minden alkatrész, a belső elvezetésű hátsó váltó bowdennel elszórakoztam egy darabig, ill. a megfelelő lánchossz okozott még egy kis fejtörést, a Shimano útmutatása szerint a láncot a legnagyobb hátsó fogaskerékre és a legnagyobb- adott esetben egy- lánctányérra helyezve, feszesre összehúzva összteleszkópos bringa esetében 4 db láncszemet kell még rászámolni. Ehhez még egy patentszemet is hozzáadtam, így az eredeti 116 szemes csomagolású láncot gyakorlatilag csak 4 szemmel rövidítettem meg. A biztonság kedvéért a tagból leeresztettem a levegőt és megnéztem, hogy a rúgóút során változik-e a hátsó tengely-középrész távolság, egy nagyon minimális bólogatást produkált a váltó kanala, de van benne bőven tartalék, ill. a legkisebb fogaskerékre váltva a láncot sem túl laza, szóval úgy néz ki sikerült rendesen belőni:

Egy esős-ködös-saras novemberi tekerés tanulságait levonva kapott még egy Marshguard-ot a bringa, a hajtókarok egy kis védelmet, ill. a gyári 80-as stucnit kicseréltem egy 45-ösre, így a jelenlegi formájában ilyen az összeállítás:

Az első benyomások mind a Pike, mind a DT E1900 kerékszett, mind pedig az 1x11-es XT hajtás-váltás esetében nagyon pozitívak, sokkal merevebb, letisztultabb lett tőlük a masina. Sajnos a tavalyi szezonom nagyon gyengére sikerült, igyekszem idén minél több kilométert beletenni a bringába és a hosszabb távú tapasztalatokat pedig megosztani.