A lánccserének racsni csere lett a vége. Az új racsni kb. 15 percig bírta...nem kicsit anyáztam (eddig 2 hónap volt a negatív rekord). Furcsa volt, hogy néha lett kontrafékem, de sikerült a betervezett útvonalat végigtolni és még haza is értem vele. Irány a garázs hátsókerék le. Tűzoltásnak fogtam és megfordítottam a hátsó kereket, miközben gondolatban kinyírtam az összes racsnigyártót (nyugalom, mondogattam sűrűn magamban)... sohase használtam a fixis oldalt, de a kényszer nagy úr! Közben kiderült, hogy az egyik nipli (küllőanya) ketté van törve és a küllő sincs a helyzet magaslatán... bevallom fájt, kiszedni is, de a flex mindent megold (nyugi, nyugi, nyugi, nem vagy ideges), de erőt vettem magamon és cseréltem. Kerék vissza, láncvonal nagyjából jó, pumpa, durrdefekt (áááá, nyugi, nyugiiiii). Folt elő, pumpálás óvatosan, vajon bírja e a folt?! Durr! Nem bírta a 7 bar-t... (anyááááááááááád, nem vagy nyugodt, hiába mondod, dögöljön meg az összes bicikli, a foltgyártó, a pupmagyártó, a racsnigyártó stb., ha van gyerekük, akkor annak a kiskutyája, nyuszija, mókusa) na itt hagytam abba... és elmentem sörözni. Hétfőn első dolgom lesz belsőt venni (tartalékba is) és fixivel fogom tolni, láncfeszítővel , első és hátsófékkel. Leszarom, ha valaki beszól, ejtőpapucsos váz, azért láncfeszító jóóóóóóóó?! Tököm se akar skiddelni meg trükközni egyszerűen csak kényszefixis lettem. Na szerintem ilyen se volt még.