Esküszöm lamer vagyok, mivel szinte még nem volt még olyan alleycat, amikor ne hagytam volna otthon valami fontos cuccot. Ez a mostani sem különbözött a többitől, sikerült ugyanis a lakat kulcsomat (ez együtt van a lakáskulccsal) frappánsan átpasszolni anyós pajtiékhoz, hogy legalább azt ne kelljen cipelnem (én hülye). Viszont ezen kívül olyan szerszám és tartalék alkatrész skálát vonultattam fel, amire egy szervizcsapat is büszke lehetett volna (később ez ugyan baromi jól jött Goldsprinten (GS), de alley-n csak plusz teher volt).
Baltazár Dezsőn gyűlt össze a jónép, ami szinte már szokásos, alap kiindulóhellyé avanzsált. Új arcok és előre beharangozott pesti úri népek is jelen voltak, szóval, minden adott volt, egy jó kis, úri mókához.
Megérkezés után, meg is kapott minden résztvevő egy kb. A4-es méretű csomagot. Mivel előre szóltak, hogy hurcolászás lesz, ezért a minipakkom mellé becsomagoltam egy tesco-s szatyort (környezettudatos vásárlós fajtából, azé figyeled...) és 2 guriga szigetelő szalagot, amivel már olyan rutinnal rögzítek a tatyómhoz, hogy öröm nézni. A szatyor nem is kellett, mivel a szi[k/g]szalaggal (pusztuljak, meg de a helyesírás ellenőrző javította ki az általam favorizált "g"-t, "k"-ra) pikk-pakk egybeolvasztottam a csomagot a tatyómmal.
Rendhagyóan lelakatolással kezdtünk (belép az első drámai fordulat, kiderül, nincs lakatkulcsom), majd felállt a banda egy vonalba és rajt után, rapid kilakatolás és irány az első állomás, a Békás tónál található ivókút, ugyanis ott kaptuk meg a jól megérdemelt feladatlapokat. Buchúnak köszönhetően, nekem se kellett 1 perc késleltetéssel indulnom (ez járt volna az otthon hagyott kulcsért), mivel volt olyan cuncimókus, hogy egybelakatolta a bringáját Krumplival (még egyszer kösz haversrác), így egyszerre indulhattunk.
Kilőttünk és meglepődve láttam, hogy csak Csipisszel ketten választottuk az Egyetem sugárutat, amin bevárva őt, váltott vezetéssel mentünk, de a cél közeledtével kivágtam a szembe kanyarodó sávba, ezzel ráverve Csippóra pár métert, így sikerült előtte beérnem és ezzel elcsíptem az uccsó, még számító helyet (az első 6 befutónak ugyanis időjóváírás járt, ójeee).
Átolvastam a feladatlapot és tűztem is az egyetemi szökőkúthoz, azon belül az első, jobboldali férfi fekvő alakhoz, ahol azt a házszámot kellett keresni, ahova a csomagot kell kézbesíteni. Szeretem az ilyen feladatokat, mert ilyenkor felmerül a kérdés, honnan az első? Az egyetem felől, vagy pont a másik oldalról nézve?! Erről rögtön eszembe jutott egy vicc, amit élménybeszámolókor el is pukkantottam, vagyis: Melyik a kakukktojás? Jókai, Arany, Ezüst. Hát nézőpont kérdése... én persze egyetem felől érkeztem meg a szökőkúthoz és Murphy törvényeit pontosan betartva, pont a másik oldalon lévő szobornál volt a házszám. Sebaj, egy kis terepezés és meg is volt a szám.
Ezután kilőttem a Hatvan utca és a Pásti utca sarkára (ez, a pöstieken kívül szerintem csak nekem nem volt tiszta, hogy merre van). Így addig baszakodtam menet közben, hogy Purda lehagyott... na ne mááár, így kilőttem és némi szabálytalanság árán előtte érkeztem a megadott kereszteződésbe, ahol leolvastam a házszámhoz tartozó utcanevet. Térkép elő, megvan a csomagkézbesítés célállomása, majd tőlem függetlenül a fedélzeti számítógépembe bekapcsolt a jobb-bal tévesztés (orvosi szaknyelven szerzett diszlexia). Első körben szar helyen fordultam le... kitalálod ugye?! Jobb oldal helyett, bal oldalra. Korrekció, útvonal újratervezés és már ott is voltam némi padkázással a csomag leadó ponton. Itt kaptam egy gyönyörű matricát az adatlapomra és tűztem is a Böszörményi út felé, ahol a következő CP (check point) volt.
Itt már kicsit feltorlódott a tömeg és elég sokan mentünk együtt Nitr-O-val az élen, szinte egy egész sávot lefoglalva. Célba beérkezés, újabb matrica az adatlapra, majd kilőttem a Nagyállomás (debreceni vasútállomás) irányába, a szóban elmondott plusz CP-hez, ahol a feladat a menetrend tábla lefotózása volt (aki ezt kihagyta se szívta meg, mert a végére ez valahogy elfelejtődött, így potyára csináltam meg én is). A Nagyállomásnál lőttem egy képet a tábláról, miközben Sanyi bőszen fotózott és biztatott egyszerre (kösz), aztán irány a felüljáró és elkezdtem tempózni a Szeged utcára, ami szlengesen fogalmazva valahol kint van a picsába, de lehet azon is túl vagy, ahogy egyik haverom fogalmazott: "onnan még a buszok se jönnek vissza". Előtte persze a térkép vizslatás közben kiszúrtam, hogy ez bizony a Kaskötő utca folytatása, ami kevés utcák egyike, aminek lassan 11 év debreceni életem során megtanultam a nevét és a helyét. Jipííííííííí! Sikerélmény! Fenéket, Murphy megint résen volt! A Kaskötőn végiglószolva és tűző nap miatti agyvízforrás határán, örömmel konstatáltam, hogy a térképemen enyhén szólva is el vannak b@szva a külterületi utca nevek. Elmorzsoltam magamban egy áldást a Kisokos szerkesztőinek címezve (abból volt a térkép) és megpróbáltam kiokoskodni merre is van az a nyomorult utca. Szerencsémre megláttam Kutyékat, így általuk meg is lett a Szeged utca. Ők éppen a házszámokkal küszködtek pedig majd kiszúrta a szemüket a 11, ami mellett a cél volt, így előttük értem be (na nem mintha ennek jelentősége lett volna).
Beérkezve meghallgattunk egy Star Wars-os melódiát és kitöltöttünk egy tesztet, megittam 4dl vizet húzóra, majd a maradékot a fejemre öntöttem. Már csak a befutó következett vissza a Békás tóhoz. Visszafelé útba ejtettem anyósékat a lakat kulcsért, akik természetesen már nem voltak otthon, mint utólag kiderült elmentek moziba, de legalább az egy napra jutó sz*pások számát sikerült növelni egyel.
Bevallom a célba érkezést nem siettem el, mert annyira forrt az agyvizem a melegtől, hogy tudatosan a kisebb, árnyékos utcákat választottam visszafelé, de így is sikerült megcsípni a 8. megosztott helyet Katával. Szégyenszemre az első helyet Vitéz vitte el a helyi erők előtt, de ezen szerintem senki se csodálkozott.
Nagyerdőn meglátogattam Rittyet, ott árul fagyit ugyanis, így megvendégeltem a társaság nagy részét egy kis nyalni valóra, hehehe (Krőzus azért én sem vagyok, így csak 10 darab egygombócosra futotta a keretből). Hát igen... még mindig dübörög a jóember projekt. Kis pihi után átrobogott a banda az Aranykoronába. Ritty később azt mondta, úgy néztünk ki, amikor elhúztunk előtte, mintha ott forgattá volna a Kings and Queens klippjét, hehehehe. Belegondolva, tényleg megvan a hangulata így együtt átszelni a várost... és itt nem a CM-es tömegbe belebirkásodás hangulatára gondoljatok. Az Aranykoronában egy iszonyat hangulatos Goldsprint vette kezdetét a kezdeti szégyenlősködés után (még én is tekertem egyet, pedig iszonyat szar vagyok benne), amit sajnos ideje korán félbeszakították a rend őrei csendháborítás miatt... de erről olvashattok a skidmarkon, höhöhöhö!
Csipisz beszámolója a skidmarkon és erdmények itten e!
