Kutya ma lepasszolta a sapkákat, meg haverkodott Boszkóval (aki köztudottan a környék legcukibb, ámbátor bátorságban nem túl jeleskedő óriássnacija), így három eb is jelen volt, plusz Ritty (aki sétáltatott bennünket, hehehehhe). Íme a sapi, a modell meg híres atomfizikus Karl Boomberg:

Hazaértünk. Nem mondom, hogy végre, mert nagyon jó volt a Balatonnál, pontosabban Balatonmáriafürdőn és rögtön elnézést, ha nem vegytiszta bringás poszt jön, hiszen kavarodnak az élmények.

Az első, amit meg kell említenem, hogy a Balatonon egyre nagyobb biznisz a kerékpáros turizmus. Bármerre jártunk, mindenhol volt kedvezményes szállás bringásoknak, kerékpárszerviz, bringás menü az éttermekben, mindenhol lehet kerékpárt kölcsönözni. Ugyan mi a balatoni körút egy részét jártuk be (az 5 napból 2-őn bringáztunk), de rögtön el is határoztuk, hogy jövőre egy többnapos, laza túra keretein belül körbebringázzuk a magyar tengert.

Az első betervezett laza kis bringázásnak a Balatonmáriafürdő - Balatonszentgyörgy útvonalat néztük ki, célállomásként a Csillagvárral. A szálláson béreltünk cangát, egy kosaras női bringát kaptam ki (nem volt választék, viszont egy napra csak 600HuFt volt a bérleti díj). A kosárnak külön örültem, mert így a hátizsák alá nem cápult be a hátam viszont cserébe kattogott, mint az állat. Nekiindultunk és végig sík bicikliúton tekertünk, mellette telepített fákkal,  magas bokrokkal, kellemes árnyékban Balatonszentgyörgyig.

A Csillagvárig nincs kiépített út, viszont egy nem túl forgalmas, elég szar minőségű úton jut el az ember. Befizettük az 500Ft belépőt, de a plusz 400Ft-ot nem perkáltuk ki a fényképezési lehetőségért (lehúzás szaga volt), akkor még nem tudtuk, milyen jól tettük. Figyelem egyéni vélemény következik!!! Volt már olyan érzésed, hogy befizettél valamire és a végén azt mondtad, hogy az egy fillért nem ér meg?! Na nekem ilyen volt a Csillagvár. Rittyel röhögőgörcsben törtünk ki, amikor a pincébe leérve a várt kínzóeszközöket helyett megpillantottunk a kiscsillió játékmackót (időszaki kiállításként). Kb. fél óra alatt letudtuk az egészet és ha már beszoptuk, elhatároztuk eltekerünk Keszthelyig. Útközben tettünk egy kis kitérőt a 400 éves vámházban üzemelő vendéglőbe, amit mindenkinek melegen ajánlok, ugyanis a viszonylag olcsó kőbambi mellett olyan finomságok várnak rátok, mint McFenék szendvics, virsli, vagy a debreceni páros.

Betúrtunk egy-egy kőbambit és már tekertünk is Keszthely felé.

Hozzáteszem le a kalappal a német nyelvterületen élő emberek zömének, ugyanis, amíg nálunk széles körben, leszámítva a fixis lázat, általában montikat vesznek, addig ott a túrázásra igencsak használhatóbb, minőségi, treking cangákat részesítik előnyben, eleve lámpával csomagtartóval, sárvédővel felszerelve. Persze más világ, más keresetek, de akkor is tele volt ilyen cangákkal (főleg KTM-ekkel) a környék. Keszthelyre beérkezvén a szokásos turista nézelődés, majd irány vissza Balatonmáriafürdőre, útba ejtve a vámházat egy virslis kombóra (nagyon bejött az a hely). Kényelmes tempóban is nagyon jól haladtunk és bele se mertem gondolni, milyen állat lett volna Krumpli hátán letekerni az egészet.

Másnap a borult idő miatt, ismét bringát béreltünk (kis kosaras megint) és irány Fonyód. Hát eltérően az előzőkkel itt Bélatelepig alsóbbrendű utakon van kijelölve a kerékpárút. Mivel főszezonban voltunk, állandó volt a gépjármű forgalom, ami nem lett volna gáz, de a közlekedési morál... (30-as táblánál száguldozók, 2cm-re kikerülők)... és megint "sajnos" a németeket és az osztrákokat kell dicsérnem (pedig nem tartoznak a kedvenceim közé), ugyanis, ellentétben a magyar gépjármű tulajdonosokkal (tisztelet a kevés kivételnek), udvariasan megvárták a bringásokat, ha kellett lementek félig az útról, hogy a kerékpárok el tudjanak menni mellettük a keskenyebb részeken. Égett a pofám, hogy a negatív példa, mind magyar volt... (igen, az a bizonyos közlekedési morál!).

Figyelem outisok!!! Balatonfenyves belterületén egy vízátvezető burkolása vasráccsal van megoldva keresztben az úton és mivel a rácsok iránya a menetiránnyal megegyező, igaz nem túl nagy a rés közöttük, de egy 23-as gummás outisnak igazi kerékcsapda lehet. Bélatelep után kerékpárút vezet Fonyódra. Fonyódon lenyomtunk egy-két airhockey meccset (régóta terveztük, hogy, ha találunk valahol, rögtön lecsapunk rá), séta a parton, majd irány vissza. Visszafelé nyakon csípett egy méhecske menet közben két helyen, úgyhogy visszaütött a karma (lsd. A nevem Earl), amiért magamban anyáztam a Nissan sportkocsiban ülő szőke, magyar Peggy Bandy-t, amiért előzés közben majdnem szemből eltarolt a saját sávomban.

Mivel csak sikerült megcsinálni a laffantyú demo verzióját, ezért tényleg uccsó postként íme a megvágott változat. Kicsit "pimpeltem" is.

Az aljából lehet, hogy kéne még vágni és a felfogatáshoz lesz majd mindkét oldalon egy-egy plusz gyorskötöző... szerintem nem is lett olyan szar.

Vagyis elhúzok a Balcsi irányába egy hétig. Konzerv postokat se készítettem be, egyrészt mert lusta vagyok, másrészt meg az egész héten azt vártam már, hogy legyen hétvége. Szóval nem lesz post min. egy hétig.

Na de azért, hogy a mai nap is legyen valami jóság, nesztek egy új szleng. A MILF kifejezést gondolom nem nagyon kell magyaráznom, akinek mégse menne az talál itt egy magyarázatot. Ennek a bringás verziója pedig:

Hát igen, újabbat szippanthattunk az internet humorszelencéjéből. Bevallom röhögtem, nem kicsit. Stílusosan a képhez: nesztek egy aláfestő zene!

A laffantyúról jutott még tegnap eszembe, hogy fel kéne dobni a matt fekete sárvédőt. Kigondoltam, munka után kimaszkoltam, harmatosan megszórtam 3 réteg fehér festékkel, ma leszedtem a maszkot és tadaáááám... képekben mindez:

Tudom lehetett volna jobb is, de mivel nagyrészt kézzel rajzoltam a görbület miatt (néha próbáltam egy 10cm-es vonalzóval ívelgetni), így nem egy atomprecíz minta, viszont szerintem baromi jól néz ki.

Aki nem tudná mi az a laffantyú, az nézze meg itt. Szóval kerestem már a megfelelő anyagot egy egyszerű megoldáshoz és rádöbbentem, hogy a jól ismert műanyag mappát az isten is laffantyúnak teremtette.

A feldrótozás ugyan praktikus lenne (lsd. fentebbi link), hiszen könnyebben fel és leszerelhető, de az én verziómat gyorskötözővel fogom megcsinálni, oldalanként kettővel (mondjuk így nehezebben lekapható és mindig új gyorskötözők kellenek a felrakáshoz).

Az elsőt közvetlenül a sárhányó mellé, így kétoldalt közrefogva a sárhányót megakadályozza az elcsúszást, a másodikat a végére , hogy ne billegjen. Valahogy így:

A laffantyú mértre vágása egyedi ízlés és praktikusság szerint. Színskála meg a szivárvány minden színében, hehehehe!

Persze Bende cikke, hát mi más késztetne, hogy kommenteljek egy autós blogba. Hozzáteszem semmi bajom az autósokkal hűséges olvasója vagyok a totalcarnak is. Igazán a kommentemre a válasz, hogy bár létezik kerékpárosoknak felelősségbiztosítás, sőt lopáskárra biztosítás, az agyon van hallgatva, nem reklámozzák volt az amiért megszületett ez a post. Remélem valakinek hasznos lesz következzék hát egy kis reklám, biztosítás ügyben:

Az igaz , hogy kerékpárosokra vonatkozó biztosításokból nincs túlkínálat a piacon, hiszen egyedül a Uniqa-nál van ilyen. De, van!!! Vannak benne érdekes dolgok pl.: lopásnál max. 40Eft-ig térítenek, ami egy nagyértékű gép esetében lópikula, de az is több, mint a semmi.

Ami még a témához tartozik MK tagoknak:

2007. január 1-től minden tagunk (aki az esedékes tagdíjat befizette) automatikusan (a tagsági díj befizetésének dátumát követő hónap 1. napjától) biztosítva van kerékpáros balesetek esetére, valamint rendelkezik károkozói felelősségi biztosítással is. Partnerünk az Uniqa biztosító. A részletek megismeréséhez érdemes elolvasni az ismertetőt.

Nekem van, mert MK tag vagyok és bevallom, ez volt az egyik meghatározó motiváció, amiért beléptem!

Tegnap lekerült az utolsó alkatrész is Sanyiról, ami valahogy túlélve mindent, még a régi dirt-ös Mongoose Fireball-omból maradt rá. Egy kormány zárókupak. Nosztalgikusan forgatom az ujjaim közt és közben eszembe jut, amikor a hódok legizmosabbika (Geri) kitalálta, hogy kezdjünk el maratonozni, én meg kapásból vágtam rá, hogy "Jó, de mi a picsa az?". Nem kis út volt onnan eljutni idáig. Na nem az eredményekről beszélek, mert azok nincsenek (majd master3-ban bizonyítok, hehehehe), hanem arról, hogyan nőtte ki magát a bringázás a többi hobbi közül. Időközben arra is rádöbbentem a nagy nosztalgiázásban, hogy az összes maraton vázam echte ungarische volt. Hát igen, magyar égre magyar csillagot, hehehehe!

fotó a'la Csipisz

Vagyis meg volt a Mc Donald's BringaMánia debreceni rendezvénye vasárnap, amire én is kinéztem. Mivel nem volt agyonreklámozva az esemény (én is a pólósoktól tudtam meg, hogy van ilyen), ezért igencsak csekély létszámú érdeklődőt vonzott  az egész. A legtöbb ezek közül is, azok a családosok voltak, akik egyébként is kijárnak hétvégén a Ötholdas Pagonyba lekötni a pulyájuk feles energiáit.

A pólósok kaptak egy kis nyúlfarknyi terület, bár később egy nagyobb, ámbár sokkal szarabb felületű pályára költözhettek át az igencsak szűkös idejű bemutatóra (jó pancser módjára, ekkor már a fényképezőm akkuja megadta magát).

Gizmóék is képviselték magukat és egész kis látványos bemutatót röffentettek össze. Bár a srácok nem voltak éppen toppon és produkáltak egy két látványos esést is.

Lehet csak nekem volt olyan érzésem, hogy kicsit langyos volt ez a rendezvény, bár a kicsik nagyon élvezték az ügyességi versenyt (mondjuk a rolleres kislányt nem értem miért engedték, hiszen minden lábletételért büntetőpont járt, hehehehe). A nap két leglátványosabb pontja így Levi buzoid pózerkedése volt gyerekpólóban

és Röfi oltári fogása a cirka 60Eft-ért vett Langstere... a mákos mindenét neki... (erről szintén lemaradt a fotó az akku halála miatt, így íme egy netről vadászott):

Hát mit mondjak, voltam már jobb rendezvényen is, de megérte egyrészt minden pólós meccs továbbcsiszolja bringapóló-bírói karrieremet (már ha lesz ilyen) másrészt a speekeren lehetett röhögni, mert oltári nagy baromságokat mondott, hehehehehehe!