Mégsem leszek holnap szégyenszemre gyalogbéka! Tegnap ott állt meg a fixi "projekt", hogy a defekt után a pótbelső szelepmagassága nem stimmelt, így esélyem nem volt felpumpálni a hátsó kereket.

Ma megszállt a nyugalom és beletörődtem, hogy holnap bizony gyalog megyek be gályázni (újra zen ember lettem, igaz epyc?! hehehehe) és rögtön jött is megvilágosodás. Én hülye, hát montizáskor mindig van nálam presta-autó szelepátalakító, hátha felmegy a kilógó menetre, hosszabbító gyanánt! Láss csodát működött, a dolog! A pumpa ráfogott és már nyomtam is bele izomból a levegőt!

Igaz 4bar felett úgy nyomta ki a menet mellett a levegőt, hogy öröm volt hallgatni, de így is sikerült "kemény" 6bar-ig felnyomni a hátsót. Jipííííííííííí! Átalakítóval jó lesz ez pótbelsőnek és így holnap sem kell kutyagolnom a melóhelyre.

Ennek örömére Boszkó főfelügyelő kisasszony árgus tekintete mellett elkezdtem beállítani a láncvonalat. Persze megint jöttek a szokásos gondok, amik a monti hajtókarból, az aszimmetrikus vázból (ugye ez nem pályaváz) adódnak. Vagyis a felnit el kell tolni a középvonaltól, aztán centrírozni, hézagolni a láncvonal beállításnál (egész jó lett), ehhez reszelés, alátét keresés miegymás... és pikk-pakk kész lett. Boszkó meg is csodálta a művet, majd olyan lesajnálóan nézett rám, mint aki azt mondja: "Ezért volt ez a felhajtás, ez ugyanúgy néz ki, mint eddig?!"

"Áááááá nem ért hozzá!" - gondoltam magamban, szerintem fasza lett. Láncfeszítős fixi! Bevallom kölyökként volt már egy fixim, igaz akkor még nem tudtam, hogy ez a szakszerű megnevezése, sőt (!!!) kicsit utáltam is, mivel a dombról legurulva, mindig terpeszteni kellett a bringán.

Azért motoszkált bennem a kisördög és megpróbáltam egy szemet még kivenni a láncból, hogy ne lógjon annyira a láncfeszítő, de az már hosszban kevés volt a 48-15-as áttételnek, így persze rakhattam vissza... igen, jól olvassátok, a fix áttétel 48-15-ös, ellenben a 16-os racsnival, ami bár félig halott, fennhagytam tartaléknak (kontrafékes racsni, hehehehe). Meg is néztem gyorsan az áttétel kalkulátorban és megállapítottam, hogy a skid-pontok száma 5db. lett, a 48-16-os áttétel egy egészével szemben (nem mintha skiddelni akarnék) és nem mellékesen igazán combos 32,3 km/h-val lehet hasítani 80-as pedálfordulat mellett. Szerintem valahol itt unhatta meg Boszkó az egészet és hagyott ott, mert baromira nem értette, hogy mit bénázok annyit egy vasdarabbal.

Az udvarban ki is próbáltam a járgányt és rögtön megállapítottam, hogy nem lesz ezzel baj, csak a felszállásnál ne bénázzak, mert azt megszokásból még úgy tolom, mint a szabadonfutóval. Óóóó azok a boldog gyermekévek... csak a pótkerék fog hiányozni kicsit, mivel holnap éles bevetés, odafigyeléssel, hehehehehe! On the road again!

Canned Heat-ben is mekkora arcok játszottak (szerintem életük során tuti elszívtak együtt pár többhektáros "rétet", hehehehe)

Ma lemostam a montit, amiben ugyan semmi különös nincs, de lőttem róla pár képet, hogy egyrészt legyen, másrészt, ha netalántán a tolvajok megtalálják, legyen mit bemutatni a rend őreinek, közhírré tétetni. A Fox teló miatt, már régebben is ott motoszkált a Róka név az agyamban, de a Kisróka és a Róka mobil építése miatt valahogy szóba se került, nehogy kavarodás legyen belőle. Ma viszont, ahogy odaraktam a fa alá eszembe jutott La Fontain: A holló meg a Róka meséje és hoppá megvolt a név. Róka Úr! Sőt ez a vöröses barna szín is visszakacsint a a post címében szereplő animációs film róka szereplőin. Tehát Hölgyeim és Uraim a nyertes név a Róka Úr! (Jöhetnek a fanfárok, rózsaszirmok, szenteltvizek.)

Háttérben hű pajtásom Boszkó kutya fekete tömege látható, ahogy tevékenyen alszik. Hehehehehe.

2 mázsa kerítésnek szánt faanyag lazúrozása előtt, volt még időm kipróbálni, a vastagabb gumi miatt használhatatlan első sárvédőt hátsó sárfogónak. Felhasználtam a hátsó sárvédőre guberált SKS rögzítőket és elég pofás lett a végeredmény. A célnak meg fog felelni, vagyis hogy a hátam ne csapja fel sárral, bár lehet toldani kell még a végére. Boszkót persze most se tudtam levakarni. Mióta kenelben van, amíg haza nem ér valaki, levakarhatatlanabb, mint valaha.

Mivel a Lugano gummám olyan állapotba került, hogy hosszabb távra már nem nagyon merészkednék vele és az idei tervekben egy-két hosszabb túra van betervezve Krumplival, így kénytelen voltam lecserélni. El is zarándokoltam a Chilit érintve (itt egy 48-as lánctányért markoltam fel) a Velvártba Kálmánhoz, hogy felmarkoljam az occó, de remélhetőleg jó, piros kendákat. Odaérve szembesített a ténnyel, hogy ezek a kendák bizony 28-asok. Fakk! Néztem, hozzámértem, de pusztuljak meg, a 28-as piros Kenda nem tűnt nagynak. Nem mertem megvenni és mivel már nagyon kellett a gumma mondtam neki, hogy elviszem a 25-ös fehéret bárhogy fog kinézni... minimum divatbringásnak néznek (hozzáteszem leszarom, hogy ki, miért bringázik, a lényeg, hogy tekerjen). Hazaérve felpakoltam a cuccokat és brutális lett a végeredmény.

Boszkónak is tetszhetett, mivel rögtön be is feküdt elé, hogy fényképezzem le Őt is. Egyébként is imádja bámulni, ahogy szöszmötölök, így ideje volt már egy közös kép Krumplival.

Ja igen... azért tisztázzuk, hogy a fehér addig fog jól kinézni, amíg össze nem koszolódik!