Múltkoriban belekóstoltam végre újra a svéd erdei bicózásba, és amíg tehetem, ez nem fog változni. Saját bicóm még mindig nincs (ha így folytatódik nem is lesz. :D ) de a méretemben akadt még egy hiánypótló darab, amit mindenképpen meg kellett kaparintanom egy karikára. A kollégám csak 3 dolgot mondott a bicóról: El kell vinned egy körre, közepes fokozaton végigvigyorogtam egy 2és fél órás bicózást, és többé nem veszek sima montit. Persze róla tudni kell hogy főleg országútis, meg bmx crossozik hébe-hóba, de komolyan furdallt a kíváncsiság hogy az én őrült pajtásom mit kapott az erdőben ettől a dögtől.

Beköszöntött végre ideát, skandináviában is a tavasz. Aki még nem járt a hideg és szeles északon, az nem is tudja milyen az, amikor valaki egyszercsak bekapcsolja a napot, ami egy csapásra oszlatja el a szürke téli mélydepressziót, és a nappali 2-3 fokok ellenére is mindenki vigyorog az utcán.
Én eddig a hétvégéig halogattam az erdőbe menést, mert egy éve szép kis megfázás lett a vége, de most hogy 10 fölé kúszott a digitális hőmérőn a celsiusok száma, simán ki kellett takarodnom a természetbe.