Beköszöntött végre ideát, skandináviában is a tavasz. Aki még nem járt a hideg és szeles északon, az nem is tudja milyen az, amikor valaki egyszercsak bekapcsolja a napot, ami egy csapásra oszlatja el a szürke téli mélydepressziót, és a nappali 2-3 fokok ellenére is mindenki vigyorog az utcán.
Én eddig a hétvégéig halogattam az erdőbe menést, mert egy éve szép kis megfázás lett a vége, de most hogy 10 fölé kúszott a digitális hőmérőn a celsiusok száma, simán ki kellett takarodnom a természetbe.
Idekint nincs montim (illetve van egy retro Schwinn MOAB egy dobozban Istvan#2 felirattal) de szerencsére a céges istállóban áll pár tesztbicó, ami csak arra vár hogy kivigyék az erdőbe tönkreverni.
Első választásnak tökéletesnek tűnt egy az eddig megszokott bicóimtól a lehető leginkább különböző darab.
Az mtb mint olyan elég széles fogalomkör lett az utóbbi években. Eladó/szerelő szempontból sem egyszerű a helyzet, ugyanis kellő hozzáértés nélkül simán kaphat (ahogy kap is) bárki olyan mtb-t, amit talán még útálni is fog. A rengeteg opció miatt sok embernek a bemelegítő kérdések során elmegy a kedve az egésztől, nem egy visszatérő, 20 évvel ezelőtt montizó ismerős-ismeretlentől hallom (akik szerint egy ROOX cucc, vagy egy hidrós felnifék menő, meg még ismerik az Azonic nevű brandet, és 130 rugóút felett minden villa duplavállas) hogy nemes egyszerűséggel amiatt nem vettek még montit, mert hülyének érzik magukat ahhoz, hogy meghozzák a döntést, mit szeressenek. Menjetek el ma mosógépet venni a keverőtárcsás hajdu helyett, és mindjárt átérzitek a dilemmát. Igazából oda jutunk lassan hogy országútin sem sokkal egyszerűbb a helyzet de én főleg montis vagyok, szóval most csak ezt említhettem meg.
Aki ismer az tudja hogy én nem brandeket preferálok, hanem paramétereket. Imádom a saját 26 os Giantemet de nem azért mert 26os, vagy mert Giant, hanem mert az enyém, össze vagyunk nőve. Szar a féke, lassabb mint egy merev 29, nehezebb mint lehetne, de családtagom. Ettől még nem ajánlanám a mai viszonyokat figyelembe véve senkinek, hogy megvegye. Egy bicikli nem egy Scott, egy Speci, vagy egy Trek felirattól lesz jó vagy rossz, hanem attól, hogy megfelel-e annak az igénynek, amit támasztunk vele szemben. Középtávos maratonersenyt akarunk nyerni magyarországon? eszünk ágába ne jusson egy 27.5 fully. Elmennénk ökörködni a haverokkal valahová? Legalább cseréljük már le a 350 grammos gumikat, meg a -35 fokos stucnit...
Persze annak aki nem ért hozzá, vagy nem ismeri az igényeit, könnyen el lehet adni ugyanazt az alkatrészkupacot 2xannyiért egy "JÓ" feliratú matricával ellátott tök ugyanolyan vázon. De hagyjuk a politikát.
Én többnyire pár jól irányzott kérdéssel igyekszem belőni az igényeket, ez alapján azt mondanám a Geniusra: Fun.
Lássuk, mit tud. A manapság divatos 1 tányér elöl mellé a manapság menő 12 jut hátul, természetesen mivel nem országútiról beszélünk, itt csak Sram jöhet szóba, abból is egy Gx. Az elől-hátul 150 et mozgó, hátul remek karakterisztikával igen takarékosan dolgozó váz/rugóstag, elöl 34mm-s becsúszókat és boost szabványt hordozó villa egyaránt Fox termék, a Scott saját, TwinLoc névre keresztelt távbirizgálójával összekötve. Ez utóbbi 3 alap funkcióra redukálja a kompresszióállítást, így átlag fogyasztónak is értelmet adva eme funkció számára a lejtő/trail/mászás beállítások jól elkülöníthető lehetőségeit kínálva. Jól belőtt bowdenekkel remek darab, ha elállítódik, akkor szerezhet kellemetlen perceket annak, aki szeretne energiát spórolni sima aszfalton.
A Kerekek terén 27.5+ ban (2.8"ig) VAGY 29" 2.6 ig gondolkodóknak készült a váz,esetünkben 27.5+ 2.8" as Maxxis Rekon külsőkkel lavírozhatunk a 30mm széles felniken. Sárférőhely persze van bőven, ami még egy bütyisebb külsővel is megküzdene, ez azért ki-kiforgott sáros mászókán.
A bónusz meglepi számomra a syncros dropper postja volt, melynek egyetlen hátránya hogy a távpiszkálóját a markolat bilincse hordozza. Ez ugye orvosolható is, ahogy egy kliensünknek már összehoztam némi vagdosással az ergon markolattal a független bilincset. A legfinomabban, akár fél centiméternyi állítást is lehetővé tevő, felfelé nem katapultáló, és felfelé húzásra (pl emelés) nem mozduló cső mindig csak azt, és annyira csinálta, amit épp kértem tőle, és mindezt anélkül, hogy nekem kellett volna megszoknom a viselkedését. Egy picit rákoppintva a távkapcskarra eresztett fél centit, vagy röviden rányomva épp amennyit kellett, nem kellett ránehézkednem, stb.
Na de végül is ez nem egy fizetett cikk, ismertetőnek ez is túl sok infót tartalmazott már. A bicó 14 kiló, ami mondhatni nem kevés. Közlekedve eléggé lomha, de terepre érve nem lassul tovább, mondhatni hazaér. A 2 barból az első 100 méteren eresztettem szélnek 0.8 at, és nyomban felvette a gyökerek alakját a kerék, kisimítva mindent. szándékosan csináltam ostobaságokat, pl mentem rá a kerékkel kövekre félig, hogy megtudjam, milyen pukkanás jön amikor lepattanok róla, mit csinál a (számomra) hosszú tengelytávú, lapos fejcsövű bicó ha egy northshoreon 20 szal gurulva elengedem a kormányt, stb. Egykerekezni nehéz volt vele kicsit eleinte, az elsőkerék nem kis perdülete előszeretettel húzta az első megdőlés irányába a bicót véglegesen. Némi erőbedobással aztán terelhető lett a gép. Az 500%os eagle mindenhol felvitt ahol anno a többi bicaj, amik közzül volt ami 8.5 kilós volt. Az összehasonlítási alapnak vett ösvényen ahová kijárok van pár kunszt, amit jól elő kell készíteni és kiismerni hogy lábletétel nélkül meglegyen, ezek többnyire hirtelen meredek sziklás, rézsüs rövid kaptatók, néhol már a nekifutásnál gyökeres, máshol pont kapod őket keresztbe, ott ahol elvész a lendületed, Ezeken többször nem megyek fel mint de, és hirhedt spotok bevárni másokat a körön és buzdítani (vagy magunkban kiröhögni) a próbálkozókat.
A saját, jól kiismert bicómmal adtam be egyedül eddig a számomra legnehezebbet. Meg tegnap ezzel, igaz csak a 2. körben.
Meredek mászásban sem volt hiány, ahol a kőmerev karbon 29" et nem toltam, vagy álltam meg vele eddig csak. De persze azzal is megálltam meghalni a tetején. Egy megálló beiktatásával megvolt ez is. Itt tűnt fel, hogy nem kell ráugranom a dropperre ha épp felülnék úgy, hogy 45fokban keresztbe állok egy emelkedőn. Írjam le azt még, hogy lefelé átfolyik mindenen a széles kerekeknek köszönhetően, szuper stabil a tengelytáv meg az önmagukban brutális giroszkópként üzemelő kerekek miatt? Apropó, remek döntés volt a 2.8. Pogózik ez is mint a nyavaja, közel értelmetlenné téve a szuperintelligens csillapítást, de korántsem annyira, mint a tavalyi óriási fánkok.
Majdnem kifelejtettem a sorból a shimano MT 500 fékeit az SM RT 54 180as tárcsákkal.
Azért írok típusokat, hogy mindenkinek meglegyen, hogy ezek gyakorlatilag belépő szintű cuccok.
Amik kiválóan működtek, oda-vissza verik kenterbe a saját bicóm formuláit, néhány általam kipróbált egyéb bicó egyéb fékeit. Nem xt, slx, xtr. Persze el lehet szórni kurvasok pénzt azokra is hogy lehessen felrakni az apróra fél év múlva mert kell a lé kenyérre vagy krumplira, csak teljesítmény szempontból halálosan felesleges, és megmagyarázhatatlan.
Összegezve: nem csillagászati összegért mindent tud a bicó ami a "fun" alá tartozik, kellő tartalékokkal bír egy kis bénázáshoz is. Nem fogsz vele csúcs időt menni (bár van az az időjárás/terep páros, amiben rommáveri bármelyik "raace class" bicajt) és szerintem ez a kategória tipikusan nem lesz kiemelkedően jobb ha megtömöd karbonnal, maximum cipeléskor jelentkeznének a ledobott grammok, menet közben nem annyira. Örülök hogy megtekerhettem, és bár valószínűleg nem értik ha olvassák is, köszönet a kollégáknak!
Ez a cikk nyomokban alkatrész és kerékpárleírást tartalmazhat. Kérjük magáncélú használaton kívül mellőzzék a benne foglaltakat.
Pussz!
