A múlt hét vasárnapjára elérkezett a tirpák cross utolsó, sok mindent eldöntő fordulója!
A szokatlanul gyenge tél kicsit belehúzott ugyan a két futam között, azonban vasárnapra valahogy mégis hó és jégmentes, ellenben legalább sáros pályát kaptunk, nagyon enyhe köddel.

A szokásos bemelegítő, pályaismereti körök és a gyerekfutam után érezhető volt, hogy ez a pálya kedvezni fog a cx-eknek meg az erős embereknek, mert bár volt benne pár kanyar szinte nulla volt a szint. Ennek a pályának ilyen volt a karaktere, míg korábban volt mászós, sokatfutós-lépcsőzős, ez lett az erőmenő. Személy szerint be is rendezkedtem túlélésre :D

Egy jól sikerült rajt

A bicaj felkészült a hajtűkanyarokkal teletűzdelt pályára amennyire lehetett, a 75mm-re redukált rugóút elöl eredményezett egy 72fokos fejcsőszöget, amivel már egyáltalán nem volt nyűg beszedni a szűk kanyarokat nagyobb sebességgel. A rajtot ismét első sorból vártam, és az összetettben pontegyenlőségben állva Szögyényi Gabival reméltem, hogy ez így is marad.
Elstartolva, miután sikerült csapatmunkában szépen nem legázolni egymást, az első egynyomos egyenesre másodikként fordultam rá egy montis srác mögött. Bár jelentősen jobban gyorsult, igyekeztem rajta maradni ameddig tudtam, hogy húzzam a sort szétfelé amennyire lehet. Valaki végig tette rám a kereket, nekem nem sok esélyem volt beállni valakinek a szélárnyékába miután megkaptam az első pár előzést, és Aranyosi Peti szélárnyéka is elment az első kör közepe körül, gyanítottam hogy be leszek támadva Gabi által is hamarosan valamelyik egyenesben, mert végig szedte a morzsákat mögöttem. Az első kör épeszű pulzussal (gondolom, mert nem lett hányingerem) végigment, még hátra volt három, az első szakasz feküdt legjobban az első kb 120 méter megtételébe beleszuszakolt 5 darab kanyarral, meg most kivételesen a palánk is egész jól ment.

második kör

A második kör kicsit pihenősebb lett, de igyekezni itt is kellett, mert szökdöstek előre emberek folyamatosan, a korábbi "1-2 előttem" csakhamar felszökött 5-6 főre, akik már egyenesen menni tudtak, de amint jött egy kanyar, azonnal hátbacsaptam őket, és onnantól vendégük voltam egy nemkívánatos fékezésre is. Félelmem egy ilyen szituációtól be is igazolódott amikor húsz méter előnnyel Gabi előtt érkeztem a szűk csikicsukis részhez, ahol egy master2es spori a Bendzsóék csapatából komótosan cserkészte be a kanyarokat, és bár zokon vette hogy úgymond beszóltam neki mást nem nagyon értem el, csak hogy buktam mind az összeszedett, mind a kanyarokban még ott rejlő métereket, amikor Gabi könnyedén landolt a hátamon. Innentől már fejben is elindultam a lejtőn, mire észbe kaptam volna Gabi simán átugrott barátunkra, és onnantól kezdve 5 méternél közelebb már nem is értem hozzá a verseny végéig. 

Harmadik ugyanott, immár kicsit magányosan.:D

Pár leszakadó ember az előző körökből azért még belefért, Gabi úgy 5 másodperccel de előttem futott be, így  a "mi lett volna ha" kérdésre úgy válaszolnék hogy ha öt körünk van vissza verem Gabin azt az előzést, de ez van. :D
Ezen a versenyen egy 4. helyre volt elég a kraft, ami tekintetbe véve a ráfordított edzésmunkát akciós ár volt, és remekül éreztem magam annak ellenére hogy kifért volna jobb is, ha minden klappol. A kieső legrosszabb futamok miatt a szezont 1 pont hátránnyal Gabi mögött, a 2. helyen zártam, amire anno az elején még nem is gondolhattam volna. Jövőre ha idehaza leszek, az elitben meglátjuk hozok-e egy Fantát, vagy elleszek hátul a csajokkal. :D
Szervezők, rendezők, pályaépítők, fotósok, és versenyzőtársak, egyebek!
Fantörpikus szezonon vagyunk túl, egymás kerekén élve mentünk át ezen a télen. Láttunk sok-sok heroikus küzdelmet akár a hobbiban, akár az elitben, (az igazi hardcore arcok azért csak a gyerekfutamban voltak! ) láttuk űrtempóval suhanni Buzsót a sóstói erdőben, őrületeset üvöltöztünk józanon is a Halász dombon, készült rólunk minimum ötezer szuperebbnél szuperebb fotó, széoffoltuk a vérszegény szurkoláshoz szokott cx ob mezőnyt, és mindezt nem olyan emberek hozták tető alá, akik úgy mutatkoznak be hogy "Iksz Ipszilon vagyok, rendezvényszervezőőőő". 
Fantasztikus érték van a tirpákföldön, kívánok mindannyiunknak egészségben és motivációban gazdag továbbiakat!
Fotókért nagy köszönet Molnár Tibinek és Vígh Attilának!

#myracingfamily