Jelentem sikerrel lezárult a cégemnél szervezett és a BaM (Bringázz a Munkába) kampány hullámait meglovagló közös munkába tekerés. Az időjárás ugyan nem kedvezett az eseménynek, mivel 6 fokra és borult időre ébredtünk, de végül 9 fő bevállalta a reggeli korán kelést és a belvárosba betekerést a gyülekezőpontra. Természetesen 1 és fél fő kivételével mindenki késett, nem kis frászt hozva rám. Partizán akció keretein belül pogácsával honoráltam a részvétel, amit előző nap Ritty és Anyóspajti közösen dobott össze, miközben én az életemet kockáztatva, hasznos tudnivalókkal láttam el őket a pogácsakészítés okkult, némi tudományt se nélkülöző, ősi mesterségről, sörre a kezemben. Na de a lényeg, hogy letekertük azt a 4,9 km-t (olyanok voltunk, mint a Cobra 11, "körzetük az autóút (na jó eredetiben pálya), tempójuk halálos") és a nagyfőnök jóvoltából még meleg tea is várt bennünket az infó pultnál (utólag is köszönjük), amihez majszoltunk még a megmaradt a pogácsából jócskán. Az eseményhez hozzátartozik, hogy nem kis marketing munka előzte meg ezt a közös megmoccanást (a kollégák a végén már kapásból törölték, ha látták, hogy tőlem jön a levél, így sunyi direkt marketing fogásokkal élve bombáztam őket (pl.: a levél tárgyába ingyen elvihető, limitált példányszámú számítógépet említettem)), sőt saját plakát is készült (köszönet érte Dénesnek).
Az egészből igazán három tanulságot vontam le. Az első, hogy kis cégnél nehéz bevonni új embereket, akiket mégis sikerül, azokat nem egy nap fogja meggyőzni. A második, kicsit (szomorúan) magyar jellemző, hogy ha csak a szokásos környezetvédelmi, egészségügyi "dumákra" hagyatkozol, mint motiválás az nem sokat ér. Kell valami plusz , akár egy küllőprizma, ingyen kaja, netalántán szabadnap formájában (ez utóbbi esetén szerintem az egész cég ott tolongott volna a gyülekező ponton). A harmadik, hogy hiába lelkes valaki, ha nincs bringája, úgyse jön el, hehehehehehe!
