"Egy kerti parti mindig el tud durvulni, még akkor is, ha másnap verseny van". Igen, ez mondat rólam szólt, mivel "enyhe" másnappal utaztam, Katyusa és Csipisz (a skidmark vezető bloggerének) társaságában a miskolci Kondenzgyík Maratonra.
2 kört, azaz 56km-t vállaltam be, körönként 650m szinttel, amit kényelmes túratempóban, túlélő üzemmódban szándékoztam megtenni, a kb. 6 óra "pihentető" alvás után. Éreztem, hogy nem fog ez olyan jól esni, így az odautat próbáltam egy kis hidratációval elütni, magyarul, valami cukros, narancsot löttyöt próbáltam magamba erőszakolni, két hányinger közt.
Meg kell mondjam a miskolciak igencsak odatették magukat szervezés terén. Igaz ez egy viszonylag pici maraton, de pálya kijelölés példaértékű volt (egyetlen gondot az erdőből kirombolós és hirtelen az aszfalton jobbra felfelé forduló szakasz okozott, amit kétszer is benéztem) és a sör a végén., az isteni volt... életemben nem esett ennyire jól az ízesített sör. Ezt más versenyen is be kéne vezetni, höhöhöhö.
De kezdjük az elején... már a rajtnál örömködtem egyet, mikor észrevettem, hogy a pumpát a kocsiban hagytam, de reménykedtem, hogy buci gumik (2.25) és a bennük lévő slime-os belső kihúznak majd a csávából és megúszom felütés és defekt nélkül. Már a pálya elején beálltam zombie üzemmódba és "élveztem" a szokásos, általában a pálya elejére pakolt, hosszabb emelkedőt. Már itt elhatároztam, hogy minden frissítőpontnál megállok, sőt figyelem az órám és 10km-enként iszok, 20km-enként betolom a zseléket, amit magammal cipeltem. Ennek örömére az első frissítőpont mellett megállás nélkül suhantam el, mint a helyi buszjárat.
Mivel full merev bringám van és elég sok rázós lefelé volt, keményen megdolgozta a futam, a csuklóm és a karomat. A poén, hogy a csapatósabb lefeléknél is nagyon oda kellett figyelni, hiszen egy nagyobb mélyedés, amit egy telós bringa vígan kimozog, az már nekem és bringámnak fizikai fájdalmat okoz. Szóval ha valaki egyszer megkérdezi, hogy mitől jobb egy full merev bringa... elárulom semmivel, lehet fújjogni, belemagyarázni súly(tömeg) adatokat, de én csak azzal tudom megmagyarázni, hogy nagyobb a kihívás, mivel nem számíthatsz arra, hogy a teló kimozogja a nagyobb akadályokat, ezzel megmentve a sejhajod, vagyis, sokkal jobban kell koncentrálnod.
Az se igazán segített a hangulatomon, a szétrázott karom mellé, hogy az első kör vége felé realizálódott, hogy a kormánycsapágyom sincs a helyzet magaslatán, sőt az árnyék nélküli dimbes-dombos rétnél simán felforrt az agyvizem, így a második frissítőnél a pohár vizet inkább magamra borítottam és a célterületre érve, azon filóztam, hogyan tudnám feladni a versenyt... ű
Gyorsan elhessegettem a gondolatot és rögtön meg is szállt egyfajta megnyugvás, így a második kör már szinte jól esett az első körhöz képest, hiába tartott 20 perccel tovább. Véglegesen bezombulva, az uccsó 1km-en begörcsölt combbal, totálisan kikészülve "futottam" be...
kép: Merida Ninety-Six
Életemben nem voltam kész ennyire verseny után. De tudjátok mit?! Baromi jó volt! Hülye voltam és ennek meg is ittam a levét, de megcsináltam. A célban megittam a söröm, lemostam a bringám és vígan énekeltem az első helyezett Katyusának és Mr. "fáajtérdemdejobbvoltamminttavaly" Csipisznek, hogy "mindig legyen rapidophen"!
