Végre egy kisebb csoda, a debreceni kerékpárlopások történetében és első vendégposztunk is egyben, mivel maga a szerencsés tulaj, Nitr-O osztja meg velünk azt, hogy talált hozzá az ellopott bringája. Előzmények itt és itt!
Pyxi hazatér, avagy egy lopott bringa kalandos élete és visszatérése a szerető gazdihoz
Pyxike (Leánykori nevén Magellan Pyxis Team) egy 2002-es selymes narancssárga-fehér- fekete szőrű, 18”-as marmagasságú monti vázra épített városi bringa. Még 2007-ben vettem használtan egy Ceglédi sráctól adásvételi szerződés nélkül (Első hiba, erre figyeljetek!). Közel egy évig hajtottam hegyen és versenyeken, majd miután felfedeztem egy repedést a vázon, egy évre a garázs falára került. 2009 őszén az akkori városim váza eltört, gyorsan új rohangálós gépre volt szükségem, ezért az otthon fekvő alkatrészekből összedobtam a Pyxist.
Ezt követően újabb egy évig állta a kátyúk ostromát, majd a sors külföldre szólított, úgyhogy ismét parkoló pályára állt. 2010 januárjában jöttem haza látogatóba, amikor is Zoli barátom beköltözött Debrecenbe és kölcsön adtam a kerót, hogy ne álljon feleslegesen a garázsban és ő is tudjon mivel mászkálni a városban.
A krach 2010 március 31-én ütött be, amikor Zoli fáradtan elfelejtette lelakatolni a gépet és szimplán beállította a Jégcsarnok előtti tárolóba. Épp egy szervizelt bringát tolt ki próbakörre, amikor látta, hogy szart vág az eke, a Pyxis nem volt a helyén. Rögtön rohant a biztonsági őrhöz és visszanézve a kamerák felvételeit látszott, hogy egy familiárisan túlpigmentált srác alig 5 perccel korábban csapott le a szabad prédára.
Elég faramuci helyzet volt, mert a vázszámot nem tudtam (Második hibám.), ráadásul a kölcsönadást sem papíroztuk le, igaz, a rendőrség ezen nem problémázott. A lopást követően Zoli rögtön feljelentést tett a rendőrségen. Ha hasonló helyzetbe kerülnétek, a rendőröknek minél több pontos információval szolgáljatok! A következő dolgokat egy papírra mindenképp írjátok fel: bringa márkája, típusa, színe, lehetőleg fénykép a legutóbbi konfigurációról, valamint a teljes vázszám.
Eközben Toni a kamerán profilból látható enyves kezű füstifecskét próbálta azonosítani a környékbeliekkel. Pár srác biztosra mondta, hogy felismertek egy közelben lakó suhancot a fotón, Zoli ezen a nyomon próbált elindulni, hogy a bringát forró nyomon megtalálja, míg szét nem kapják alkatrészeire, vagy igényesen át nem festik gumistól a bringát leértékelt diszperzittel. Ez nem járt sikerrel, úgyhogy temettük a bringát. Hazatérésem után Zolival összedobtunk egy másik városi gépet, amit ezúton is köszönök.
Az ezt követő egy évben nem volt semmi fejlemény, majd a lopás évfordulója előtt közel 2 héttel nagyobb csoda történt, mint a Neveletlen hercegnő 2 részében együtt sem.
2011.március 22-én Zoli kicsit késve érkezett a Jégcsarnokhoz, ahol az előtérben már egy ismerős bringa várta. Azt gondolta, hogy a rendőrök hozták vissza, de mint kiderült, egy srác szerette volna beállíttatni a fékeket és a váltót (8-as karhoz 7-es sort raktak a barbárok…). Zoli elkezdett szöszmötölni a bringán, miközben próbált engem elérni telefonon. Ha már az nem lenne a világ szerencséje, hogy a bringát abba a boltba viszik szervizeltetni, ahonnan ellopták, ezt tetézte az a két járőr, akik a keró után nem sokkal érkeztek a boltba. Nem Zoli hívta őket, a szokásos gyalogkörüket teljesítették a Tócóskertben, akik már máskor is gyakran betértek a Jégcsarnokba.
A két fakabáttól, - akikre mellesleg egy rossz szavunk nem lehet, maximálisan korrektek voltak- megkérdezte, hogy mi a teendő akkor, hogy ha épp egy lopott biciklit szervizel és azt történetesen tőle lovasították meg. Mivel egy éve már megtette a feljelentést, így rögtön intézkedtek, felvették Zoli és Zsolt (a tulaj) adatait, hívták a nyomozókat, valamint közben Zoli engem is utolért telefonon és 10 percen belül a boltban voltam.
A felsőcsövön megcsillanó fényben láttam a bringára jellemző két horpadást, rögtön felismertem, hogy az én bringám az. Vagyis a váz biztosan, de jó pár alkatrész kicserélődött az elmúlt egy évben. Vázszám, számla, adásvételi és egyéb bizonyítékok híján hazarohantam a netbookomért és a papírokért, amit Zoli kapott anno miután megtette a feljelentést.
A jegyzőkönyv és egyéb papírok alapján nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy EZ a bicikli AZ a bicikli, ezért is vittem a netbookom, amin egy halom fénykép volt a Pyxisről, köztük egy sáros vázszám-töredékkel, amit még az előző tulaj küldött miután felvettem vele a kapcsolatot a lopás után. Ezzel és 1-2 közeli fényképpel szálltam harcba az igazamért, ahol egyértelműen látszottak a festékleverődések és karcolások. Ezt követően Zsolt megmutatta a netes hirdetést, ahol a bringát árulták, így érthető volt a nyugodtsága és az, ahogy a helyzetet kezelte.
12 óra előtt megérkeztek az ügyben kompetens nyomozók, akik egy közel 140 bringát érintő lopássorozaton dolgoznak épp. Pár szóban összegeztük az eddig történteket, majd Zsolttal átmentek a sráchoz, akitől két napja elhozta a kerómat. Engem beküldtek a Buda Ézsaiás utcai kapitányságra, majd ott felvették a vallomásom. A rendszerük lassúsága miatt közel három órát töltöttem a rendőrség impozáns épületében, ami elég volt arra, hogy találkozzak Zsolttal és a másik két tulajjal, akiknél a Pyxis az elmúlt esztendőben megfordult.
Az első tulaj meglepő módon egy, a kamera felvételein lévőre kísértetiesen hasonlító sráctól szerezte a kétkerekűt, akit a nyomozók már névről hangos nevetéssel fogadtak régi ismerősként. Még gyorsan megírták a hivatalos papírt a lefoglalásról és az visszaszolgáltatásról, majd mi mehettünk haza, ők pedig a gyanúsítotthoz.
Röviden a tapasztalataim az esetből:
• Dokumentáljátok a bringátok állapotát (fénykép, vázszám, szín, márka, típus, lehetőleg számla, vagy adásvételi)
• Mindig lakatoljatok! (Lehetőleg U-lakattal a vázat és legalább egy kereket valami masszív oszlophoz.
• Ha mégis megtörténne az,amit senki sem szeretne, rögtön tegyetek feljelentést a rendőrségen.
• Reménykedjetek. :-D
