"Emberek, ezzel a post-tal végleg elbúcsúzik a BringaBuzi" - ezt kéne írnom, mert olyan gyöngyszemre bukkantam, ami méltó befejezése lenne ennek a blognak.
Sokan tudják rólam, hogy nem csak a bringákért rajongok, hanem a képregényekért és a rajzfilmekért is. Ritty nem egyszer mosolygott meg, hogy a leggagyibb rajzfilm is annyira le tud nyűgözni, mint egy kisgyereket. Így nem csoda, hogy lelkes olvasója vagyok többek közt a párkockának és kevésbé híres, de szerintem az egyik legjobb blognak a kockafejnek (ez most itt az önzetlen reklám helye, mert megérdemli).
Kockafejes kutakodásaim közben bukkantam rá (valamelyik linken található linken és azon is túl), a világ leggagyibb képregényhőseit taglaló oldalra és ott megláttam Őt! Ismered azt az érzést, hogy "valami annyira gagyi/csúnya/béna, hogy már jó/tetszik/kell"?! Valamikor régen ugyanezt éreztem, amikor megláttam hőn szeretett Mz Trophy 250/2-esem bumfordi formáját, szerelem volt első látásra!
Sprocket Man, mert róla van szó, egy igazi szuperhős! Na jó, nem az a manapság divatos fixis, futár fazon (mint korunk "hősei"), hanem versenycangás, kívülre felvett alsógatyás, kigyúrt, jelmezes csóka, aki kezére szíjazott fogaskoszorúval bármikor kiüt egy galád biciklitolvajt!
Első megjelenése 1975-ben volt a Standford egyetemen, de egy második kiadást is megélt (1976-ban), mindkettőt egy biztonságos biciklizést népszerűsítő kampány keretében. Később is voltak még próbálkozások, hogy újraélesszék a "legendát", de újabb képregény egyenlőre nem született.
Ami a legcsodálatosabb az egészben, hogy a két kiadott verziót közzé tették a neten és az első részt innen, a kissé módosított második részt pedig innen letölthetitek pdf formátumban!
forrás: 
De persze, aki jobban szereti a downhill életérzést, azoknak is van megoldás, hiszen a 
Ezekkel a gépekkel kívánnék kellemes ünnepeket mindenkinek és ha már idén nem is, de jövőre tuti találkozunk (nagy a család, höhöhö)... és végül igyatok sok sört, mert az jót tesz a vesének! Höhöhöhö!