Az aluminium halott.

Október 4-re esett a napja annak a versenynek, melyet személy szerint rég óta vártam.

Ennek oka, hogy a versenynek a pályájáért, a debreceni montisok között hírhedt, nagyváradi bicajos, Bereczki Tibi volt felelős. Az ő neve garancia volt sok combos mászásra és gyors lefelére.

Ilyen reményekkel vágtunk neki a KGST találkozóra való kocsiainkkal a versenynek a Hajdúsági KTE versenysorával (Lukács -Lunatica- Eszterrel, Somogyi -Nagybub- Sándorral) és az útánpótlással (Kovács -Mikroby- Róberttel, Kucsik -Korcs- Szabolccsal).

Május 12-én került megrendezésre a TakarékPont Mountainbike Challenge sorozat harmadik állomásaként, a II. Villapark Vértes Maraton. A festői környezetű Vértes hegység lankáin vezető útvonalon 320 versenyző mérte össze tudását.

A nyárias idő sokakat kicsábított a természetbe, a Villapark pedig kiváló infrastruktúrával várta a helyszínre érkezőket. A megmérettetésen három különböző táv - 13, 23 vagy 55 km - valamelyikén indulhattak a résztvevők. Elsőként a hosszútáv versenyzői rajtoltak el, majd negyedórás különbségekkel a közép- és rövidtáv mezőnye.

A legrövidebb szakasz a gyerkőcöket és a családi futam résztvevőit várta. A középtáv teljesítése némileg nagyobb kihívást jelentett a versenyzőknek, így ennek megfelelően küzdöttek a résztvevők a dobogós helyekért. Sokáig Borsos Benedek (Bringabanda SC) állt az élen, aki magabiztos előnnyel tartotta vezető pozícióját, ám egy technikai hiba miatt át kellett adnia az elsőségét. A befutóra végül Simonyi András (Bike4life), Czine Roland és Palumby Zsombor sorrend alakult ki.

A leghosszabb táv rajtjára várakozók között többen jelen voltak a hazai montis élet meghatározó szereplői közül, így izgalmas csatára volt kilátás. A lassú rajtot követően, az erdőbe érve, az első emelkedőn kialakult egy vezető boly - Szalontay Bence (Merida-Maraton CST), Táncos Gábor (KTM-Digitaljet), Búr Zsolt (Bringabanda SC) és Blazsó Márton (VKE-Nelson) -, akik kicsit megléptek az üldözőktől, de az ezt követő lejtős szakaszon felért rájuk a Tóth András (VKE-Nelson), Fenyvesi Péter (Bringabanda SC) és Szalay Péter (X2S Haibike Team) alkotta trió.

kép: Tirszin János

Az élen állók csatájába külső körülmény is beleszólt, ugyanis „szorgos kezek” a pálya jelöléseit módosították, így többen rossz irányba mentek. Így járt a mezőnyt vezető Blazsó is, aki komoly energiák mozgósítása árán küzdötte vissza magát az élre. A 55 km-es verseny végén a célvonalon végül Blazsó Márton (VKE-Nelson), Táncos Gábor (KTM-Digitaljet), Tóth András (VKE-Nelson) sorrendben haladtak át a legjobbak.

kép: Tirszin János

„A tavaly életre hívott maraton folytatásaként második alkalommal csábítottuk a Vértesbe a bringásokat. Az időjárás szuper volt, a hely adottságait pedig próbáltuk maximálisan kihasználni, mind a szolgáltatás, mind a terep adottságai révén. A résztvevők számát tekintve, annak ellenére, hogy több mint 300-an álltak rajthoz, van még hová fejlődnünk, de azon fogunk dolgozni, hogy a jövőben még vonzóbbá és színvonalasabbá tegyük a rendezvényünket. Továbbá sajnálatos tényként szembesültünk azzal, hogy néhány rosszindulatú személy milyen károkat tud okozni, gondolok itt a pálya jelöléseinek áthelyezésére. Azon leszünk, hogy a jövőben ilyen ne történhessen, és próbáljuk megtalálni a megfelelő megoldást. Végezetül  rendező társaim nevében is köszönöm mindenkinek a részvételt, aki megtisztelt minket a jelenlétével” – foglalta össze az első benyomásait Rónai Ferenc főszervező.

A Mountainbike Challenge versenysorozat névadó szponzora, a TakarékPont által a leggyorsabb 14 és 18 év közötti versenyzőnek felajánlott különdíjat Palumby Zsombor nyerte, aki így egy TakarékPont számlával, egyéves ingyenes számlavezetéssel, valamint díjmentes TaPassz mini bankkártyával gazdagodott.

Takarékpont Mountainbike Challenge sorozat küzdelmei június 23-án folytatódnak a MTB Pikniken, amelyre már elindult az előnevezés.

A II. Villapark Vértes Maraton eredményei: http://tktk.hu/data/full_eredmenylista.pdf

Három hétvége alatt már a harmadik eseményéhez érkezik a TakarékPont Mountainbike Challenge sorozat, Gyenesdiás és Szentendre után ezúttal Várgesztesen mérhetik össze a bringások az erejüket.

A tavalyi évben életre hívott maraton folytatásaként, a szervezők még nagyobb lelkesedéssel készülnek az idei versenyre, akiknek a célja, hogy minél több túrázót, sportbarátot, versenyzőt csábítsanak a Vértes hegységébe, hogy a résztvevők megismerhessék az ország e gyönyörű „szegletét”. A várgesztesi Villaparknak köszönhetően, kiváló  infrastruktúrával, jól felszerelt apartmanokkal várják a bringásokat, akik akár egy hosszú hétvégét is eltölthetnek a versenyközpontban.

A verseny főrendezőjének, Rónai Ferencnek a pálya megtervezésében és kijelölésében idén is a Bringabanda SC két élversenyzője, Baros Bálint és Búr Zsolt segít. A rövidebb táv, ami egyben a hosszú táv első köre is, mindenki számára teljesíthető „akadályokat” tartogat, ám a vértes jellegzetes helyein kanyargó útvonal, a sokat tapasztalt maraton-menőknek is okoz majd meglepetéseket.

A versenyközpont egyszerűen megközelíthető az M1-es autópályáról, vagy az 1-es számú főútról, ahonnan Tatabánya Újvárosnál kell Oroszlány irányába fordulni, elérve Környét, a falu szélén Várgesztest már táblák jelzik. Székesfehérvár irányából érkezve szintén táblák jelzik a helyes irányt.

Az érdeklődésre való tekintettel az előnevezési időszakot a szervezők meghosszabbították, így gyakorlatilag a verseny rajtjáig bárki nevezhet az Odin rendszerben (www.odinsport.eu), a helyszínen csak a nevezési díjat kell majd rendezni.

A Vértes Maraton ezúttal is értékes díjakért zajlik, emellett minden célba érkezőt gulyással és cukrászsüteményekkel várnak. A frissítésről a Nutrixxion gondoskodik, valamint további lehetőségként (rajtszám ellenében) minden induló számára rendelkezésre áll a Villapark élményfürdője, így a fürdőruhát se hagyja otthon senki.

Természetesen folytatódik a „versenygyűjtés” is, ugyanis a TakarékPont és MyActionCam jóvoltából a legtöbb Mountainbike Challenge eseményen rajthoz álló versenyzők értékes díjazásban részesülnek. Emellett a sorozat minden eseményen, így a Vértes Maraton is jár a leggyorsabb 14 és 18 év közötti versenyzőnek egy tetszőleges TakarékPont számla, egy éves ingyenes számlavezetéssel és díjmentes TaPassz mini bankkártyával (www.takarekpont.hu).

További információ a Tatabányai Kerékpáros és Triatlon Klub honlapján (www.tktk.hu) és a rendezvény Facebook csoportjában (www.facebook.com/vertesmaraton) található.

Indulás szombaton 10.00-kor Debrecenből, érkezés 14.30 körül Visegrádra. Szállás elfoglalás egy kis kavar után, majd irány a rajthelyszín. Sorbanállás, majdnem egy órán át, mivel összesen 2 lány volt beállítva a rajtszámok kiadásához (kicsit szentségeltem, amikor egy gyerek beállt elénk, hogy ő most akar nevezni). A csomag szegényes, de sebaj, a lényeg a pályán van, ha az jól ki van jelölve (...és jól ki volt) már nem érheti szó a ház elejét. Vasárnap reggel kelés, szöszmötölés irány a rajthely. Itt jött az első igazán jó hír: nem egybe rajtol mind az 1600 induló, hanem távonkénti rajt lesz. Persze megint a végére álltunk be a rövidtáv mezőnyének, amivel már két dolgot borítékolhattam is magamnak: 1.: be fogok ragadni a töltésnél, mivel ott sokan leszállnak, mivel nem tudják lendületből megoldani így inkább feltolják a bringát. 2.: párszor meg fognak fogni az egy kupacban tekerő, vidáman trécselő hobbibringások, akik mellett majd úgy kell elkönyörögnöm magam, hogy ugyan engedjenek már el. Mindkettő bejött. Sebaj... Az első 9km felfelé egész jó tempóban telt igazán semmi említésre méltó nem történt, az előzőleg már emlegetett, ugyan engedjetek már el szitukat leszámítva. Az itatókat simán ki szoktam hagyni, mivel, annyi létyó és kaja nekem vígan elég, amit magammal viszek. Az első durvább lefelén egy rizikós előzés után egy kijárt nyomvonal megvezette az első kerekem és hatalmas bukás lett a vége. Csúsztam kb 3-4m-t az oldalamon, bringával együtt, majd egy fába érkeztem fejjel. 'Nem kicsit' koppant a bukóm. Adrenalin egekbe, pattanok fel, minden egészben , bringa az első látásra oké, fejem a helyén, vér csak a horzsolásokból szivárog. Uhhh... érdemes volt beruházni egy jobb bukóra! Köszönet az Uvexnek, hogy tényleg jó a bukója (Uvex XP 100), életet mentett!

Az életmenő Uvex XP 100:

Vissza a bringára tekerés tovább lefelé... első kanyar fékeznék... upsz, hol a hátsó fékem fékkarja(???!!!)... bassza meg letört az esésénél... éppen, hogy be tudtam venni a kanyart hátsó fék hiányában. Innentől kezdve a célom a túlélés volt. Életemben nem koncentráltam ennyire a pályára és a többi bringásra mint most. Iszonyat nagy követési távolságot tartottam, ahol lehetett. Nem mentem bele semmi rizikósabb dologba a célom a táv teljesítése volt. A pálya iszonyatosan jó és technikás így nagyon megéreztem a hátsó fék hiányát, sokat ki is vett belőlem. Volt, hogy feltorlódtunk 6-an egy srác mögé egy durvább, sziklás lefelénél. Persze szegényt rögtön elkezdték osztani:

- Menjél már gyorsabban, bazd meg!
- Ki a fasz van elől?
- Bazd meg, szálljál le és toljad, ha nem tudsz menni, de ne tötymörögj!

Nem sokáig bírta, leszállt és elengedett minket. Aztán a hatos csoportból ketten elmentünk egy sráccal, aki sokáig mögöttem jött, egészen addig, amíg el nem értünk egy kisebb tömörülést egy csapatósabb lejtmenetnél. Ekkor a srác odaszólt nekem:

- Hajtsál most megelőzzük őket - erre én bevágtam az adut:

- Én nem vállalom be, mert nincs hátsófékem... - a srác nem kicsit lepődött meg és csak annyit mondott: 

- Jaaaaaaaaa.....

Az utolsó résznél a rámpa, mint látványelem igazán ott van, de nem sok technikai tudást igényel... bár mai napig nem értem, hogy sokan, miért nem vállalják be, hiszen a pályán nem egy helyen volt ennél jóval durvább lefeléket is megcsinálnak. A toronynál sikerült megint későn szólni, hogy vigyázz fékezz, mert éles kanyar. Erre csak visszaordítottam, hogy nem tudok fékezni, mivel nincs hátsófékem. Ki is sodródtam rendesen, de az össztelósnak hála átromboltam egy-két cölöpön, picit rövidítve a pályát és majdnem hatalmasat taknyázva. Anita, aki ott fotózott meg is jegyezte, hogy 'jó vagány vagy', akkor még nem tudta, hogy tényleg nem tudok normálisan fékezni és nem csak vagánykodok, hanem ez volt a pánikreakcióm.

Rombolok le a cölöpről:

Ezeket túlélve már csak nagytányérra raktam és röppentem is a cél felé, ahogy a lábam bírta! Ekkor sikerült megfognom azt a specis srácot, aki tavaly a Mátra Maratonon vert meg az utolsó 500 méteren. Hát neki se igen jöhetett össze a felkészülése, ha ennyire a végén volt;-) 

Bár az idő eredményem és a helyezésem a várakozásom lényegesen alulmúlta, de a történtek fényében mégis elégedett vagyok és nem utolsósorban iszonyatosan élveztem az egészet. Nem véletlenül ez a kedvenc pályám a Top Maraton sorozatban. A célba beérkezve örültem, hogy vége, de azért széles vigyor ott ült az arcomon. A kaja nekem nem jött be így sörrel kárpótoltam magam, ahogy egy jó alkeszhez illik és debrecenieket is meginvitáltam egy sörre, jó lokálpatrióta révén.

Köszönettel tartozom a sok lelkes szurkolónak, akik a szurkolásukkal előcsalogattak belőlem egy kis pluszt a végére, ami kellett a specis srác megelőzéséhez! Jövőre találkozunk ismét Visegrádon, mert ezt nem lehet kihagyni!

Ami viszont bosszantó, hogy a korsó sör 450Ft volt!

Kapjabeamocskosnyerészkedővállalkozóakiapiátárulta!