Sikersztori? Az, bár az emberben marad egy kis keserű szájíz végigolvasva.Tehát íme Dani tollából változatlanul Juci "megkerülésének" története:

MEGVAN JUCI!!!!!!!!

Hát ez egy parádés este volt! Ülünk Barabás Lőrincen, csörög a telefon. Zorán az: Bazzeg, hol vagy, megvan JUCI!! Rohanás az Arany Bikához, csakugyan ott van. Minden matrica leszedve, rózsaszín markolat szintén, a házilag varrt nyeregből kitépték (!) a csíkokat, de kétség sem fért hozzá, hogy az enyém. Ráraktunk egy lakatot, biztos ami biztos, majd telefon a rendőrségnek. Mondták, hogy mivel se papír, se semmi, nem tudom bizonyítani, hogy az enyém, nem tudnak mit tenni, de azért odaküldik a kollegákat. Mondták, ha rárakjuk a lakatot, vagy mást csinálunk a bringával, az önbíráskodás, ami büntetést von maga után. Leszedtük a lakatot, átmentünk a másik oldalba a szökőkúthoz, leültünk, és lesben figyeltünk. Nem feltétlen akartunk balhét, sötétebb volt a bőrük a "tulajoknak", mint a mienk, meg elég rosszarcúak voltak. Láttuk, hogy visszamennek a bringához, de ők sem voltak hülyék, azért 10 bringás nem tud csak úgy eltűnni. Továbbsétáltak, de egy olyan 20 perc múlva ismét feltűntek, leszedték a lakatot, és elindultak. Addigra már odarendeltünk egy erővágót, amiért pont akkor ment el Kutya a Dósa Nádor térre, amikor megjöttek az embereink. Elindultak, gyorsan utánuk, Kutyának ordítunk, hogy hol van, jöjjön, mert meglépnek. Utolért minket, mentünk utánuk. Ez kb. úgy nézett ki, hogy Kutya kb. majdnem megölt e a srácot (meg magát), amikor a Burgundián a szembejövő sávban ment a srác mellett, akinél az én bicóm volt. A kocsik persze jöttek szembe, de végül túlélték mind2en. Átmentünk a Fórum oldalába, ahol kiderült, hogy nem cigányok, hanem afgánok. Az egyik srác tudott egy kicsit angolul, megértettük velük, hogy lopott a bicó. Ők mondták, hogy a zsibin vették 10 ezerért, van papírjuk is róla. Hívtuk megint a rendőröket, kijöttek, de nem tudtak semmit csinálni, csak igazoltattak minket. Amúgy az afgán srácok normálisak voltak, segítőkészek, egyből adták az adatokat, stb. Azért ha egy idegen srác az életedre tör, majd jön még mellé 6 bringás, akik kvázi körülvesznek, az elég fosos érzés... Ha hazudtak, ajánlom őket az Oscarra, piszok jól csinálták. Na végül az lett, hogy visszavettem Jucit 10 rugóért, ott helyben(köszönet a gyors kölcsönért). A rajta lévő alkatrészek is többet érnek 10ezernél, meg azért az, hogy az előtt az ember előtt raktuk össze titokban, akivel sülve-főve együtt vagyunk, meg a Futár EB-n is ezzel voltam, meg úgy összességében az emlékek miatt is megért nekem annyit.
Nagyon boldog vagyok, visszakerült hozzám, tanultam belőle!
Hatalmas köszönet először is Zoránnak, akinek a szemfülessége nélkül ez nem történt volna meg, Kutyának a segítségéért, és hogy az életét is kockáztatta miattam , Ildi papájának az éjszaka közepén szolgáltatott erővágóért, és mindenkinek a segítségért, meg hogy ott voltatok velem. Nevezetesen Zorán, Kutya, Cinti, Anna, Csontos Picsa, Ildi, Ákos, Balázs, Máté, Dürgő, Sanyi, és végül, de nem utolsó sorban CSipisz, akinek sztem egy feltöltőkártyával jövök, annyit telefonált nekem, közben meg adta az instrukciókat. Remélem nem hagytam ki senkit!
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, MEGVAN, el sem hiszem!

Egyrészt felmerül bennem a kérdés, hogy miért kell Daninak fizetnie a megrongált tulajdonáért?! A rendőrök miért szarnak bele és terelik le az embert?! gondolok itt: mi abban az önbíráskodás, hogy a saját biciklijét lelakatolja az ember? Nem lehetett volna egy szakértővel (pl. olyan kerékpárszervizben melózó emberrel, ahova hordta a bringát) bizonyítani, hogy az tényleg Dani bringája... szerintem igen, csak a zsaruknak büdös volt a papírmunka.

Kis szünet után (éppen túléltem egy 4 napos tivornyát), hazafelé, taktikusan a vonatútra, hogy eltereljem aktuális rosszullét hullámaimról a figyelmem, beruháztam egy velo.hu magazinra. Nagyrészt a Tour-ról volt benne szó. Nyögvenyelősen átrágtam magam rajta és oppá(!) rögtön megragadta a figyelmem a german:A nem mindennapi villája a Kilo. Egyszerűen brutális, ahogy az ára is (az alapmodellt majdnem 200Eft környéki ejróért adják). A csúcsmodell 90mm-t mozog (ahogy aösszes többi Kilo modell is) és 1,129 gramm, cserébe kőkemény 1299EUR (kb. 370Eft-ot) kell kipengetni érte, viszont, ha hozzám vágná valaki, tuti nem dobnám vissza:

Horhe küldte ezeket a nyálcsorgató képeket (további képek itt). Hát be tudnék vállalni pár ilyet:

Volt a Kertemben ez a fotózás, eddig stimm. Nézegettem a képeket, hogy melyik a legtutibb kép, melyik bringa kéne. Volt pár nyálcsorgató, de ami a leglazább volt, az ez:

Na nem a "kisjány" miatt, hanem az az élet "szag", ami ebből a cangából árad. Szóval nálam ez a kép a nyerő, nyereménye egy sör, amit átvehet bárhol. Majd utólag átutalom az összeget, hehehehe!

Nem csak rinyáltam, de az eset után (kb. egy hónapja) levelet is írtam a Hajdú Volánnak, amiért "kedves" sofőrjük leszorított az árokba. Nem vagyok egy feljelentgetős típus, a névtelen gyalázkodást pedig egyszerűen rühellem, ezért odakarcoltam nevem elérhetőségem is és leírtam mi, hogyan történt (igen , ennyire felb*szta az agyam). Persze válaszlevélre nem számítottam, sőt azzal is tisztában voltam, hogy a sofőr maximum egy ejnyebejnyét kaphat. De könyörgöm kapja már meg. Ma meglepetésemre a postafiókomba landolt a válaszlevelük.

"Az Ön által rendelkezésünkre bocsátott adatok alapján az adott időpontban és viszonylatban járatot végző gépkocsivezető beazonosítása, illetve az esettel kapcsolatos meghallgatása megtörtént.Függetlenül attól, hogy az Önnel történt sajnálatos esemény rekonstruálására utólag már nincs lehetőség, a levelében leírtakat természetesen nem vonjuk kétségbe..."

Persze nem nagy cucc, meg "messziről jött ember azt mond, amit akar", de mégis én  hinni akarok benne, hogy foglalkoztak az esettel és legalább azt mondták a sofőrnek:

"Figyu mááá Józsikám, legközelebb figyuzz mááá jobban oda a binyiglisekre, mer majdnem balhééé vótt"

Tudom idealista pöcs vagyok, de a válaszlevélért respekt Balogh Gyulának a személyszállítási igazgatónak.

Emlékszem egyetemista koromban szükségem lett volna egy angol tanárra, mégpedig abból a nemes célból, hogy felkészítsen a nyelvvizsgára. Barátok ajánlására el is jutottam egy, akkor már angol tanszéken tanító, nagyon jó magántanár hírében álló lányhoz. Bár túlzsúfolt volt tanítványok terén, de engem bevállalt. Utólag mesélte el, hogy miért is állt egyáltalán szóba velem (tudom Slambi, engem megismerni és elindulni a lejtőn pillanatok műve). Az történt, hogy hallott az egyik "híres" elfordításomról, ami kb. azt a reakciót váltotta ki benne, hogy ez annyira hülye, hogy tanítanom kell.  Akkoriban játszotta ugyanis orrba-szájba a rádió Elthon John - Don't Go Breaking My Heart c. számát és a "Nobody knows it" [Nóbadi nóz it], sort nemes egyszerűséggel "Senkinek sincs orra"-nak fordítva énekelgettem, angol szakos albérlőtársam "bosszantására". Ő persze, mivel ismerte, elmesélte ezt az angol tancsinéniek ezzel megalapozva a nem túl hosszú, ámbár gyümölcsöző nyelvoktatásom. Hogy miért jutott ez eszembe, hát ezért:

Akinek nem rémlene, annak egy kis segítség:

Nemes egyszerűségében fantasztikus: Campagnolo - Comeplaypolo! Campával nyomuló pólósoknak kötelező ruhadarab;-)

Kutya ma lepasszolta a sapkákat, meg haverkodott Boszkóval (aki köztudottan a környék legcukibb, ámbátor bátorságban nem túl jeleskedő óriássnacija), így három eb is jelen volt, plusz Ritty (aki sétáltatott bennünket, hehehehhe). Íme a sapi, a modell meg híres atomfizikus Karl Boomberg:

Hazaértünk. Nem mondom, hogy végre, mert nagyon jó volt a Balatonnál, pontosabban Balatonmáriafürdőn és rögtön elnézést, ha nem vegytiszta bringás poszt jön, hiszen kavarodnak az élmények.

Az első, amit meg kell említenem, hogy a Balatonon egyre nagyobb biznisz a kerékpáros turizmus. Bármerre jártunk, mindenhol volt kedvezményes szállás bringásoknak, kerékpárszerviz, bringás menü az éttermekben, mindenhol lehet kerékpárt kölcsönözni. Ugyan mi a balatoni körút egy részét jártuk be (az 5 napból 2-őn bringáztunk), de rögtön el is határoztuk, hogy jövőre egy többnapos, laza túra keretein belül körbebringázzuk a magyar tengert.

Az első betervezett laza kis bringázásnak a Balatonmáriafürdő - Balatonszentgyörgy útvonalat néztük ki, célállomásként a Csillagvárral. A szálláson béreltünk cangát, egy kosaras női bringát kaptam ki (nem volt választék, viszont egy napra csak 600HuFt volt a bérleti díj). A kosárnak külön örültem, mert így a hátizsák alá nem cápult be a hátam viszont cserébe kattogott, mint az állat. Nekiindultunk és végig sík bicikliúton tekertünk, mellette telepített fákkal,  magas bokrokkal, kellemes árnyékban Balatonszentgyörgyig.

A Csillagvárig nincs kiépített út, viszont egy nem túl forgalmas, elég szar minőségű úton jut el az ember. Befizettük az 500Ft belépőt, de a plusz 400Ft-ot nem perkáltuk ki a fényképezési lehetőségért (lehúzás szaga volt), akkor még nem tudtuk, milyen jól tettük. Figyelem egyéni vélemény következik!!! Volt már olyan érzésed, hogy befizettél valamire és a végén azt mondtad, hogy az egy fillért nem ér meg?! Na nekem ilyen volt a Csillagvár. Rittyel röhögőgörcsben törtünk ki, amikor a pincébe leérve a várt kínzóeszközöket helyett megpillantottunk a kiscsillió játékmackót (időszaki kiállításként). Kb. fél óra alatt letudtuk az egészet és ha már beszoptuk, elhatároztuk eltekerünk Keszthelyig. Útközben tettünk egy kis kitérőt a 400 éves vámházban üzemelő vendéglőbe, amit mindenkinek melegen ajánlok, ugyanis a viszonylag olcsó kőbambi mellett olyan finomságok várnak rátok, mint McFenék szendvics, virsli, vagy a debreceni páros.

Betúrtunk egy-egy kőbambit és már tekertünk is Keszthely felé.

Hozzáteszem le a kalappal a német nyelvterületen élő emberek zömének, ugyanis, amíg nálunk széles körben, leszámítva a fixis lázat, általában montikat vesznek, addig ott a túrázásra igencsak használhatóbb, minőségi, treking cangákat részesítik előnyben, eleve lámpával csomagtartóval, sárvédővel felszerelve. Persze más világ, más keresetek, de akkor is tele volt ilyen cangákkal (főleg KTM-ekkel) a környék. Keszthelyre beérkezvén a szokásos turista nézelődés, majd irány vissza Balatonmáriafürdőre, útba ejtve a vámházat egy virslis kombóra (nagyon bejött az a hely). Kényelmes tempóban is nagyon jól haladtunk és bele se mertem gondolni, milyen állat lett volna Krumpli hátán letekerni az egészet.

Másnap a borult idő miatt, ismét bringát béreltünk (kis kosaras megint) és irány Fonyód. Hát eltérően az előzőkkel itt Bélatelepig alsóbbrendű utakon van kijelölve a kerékpárút. Mivel főszezonban voltunk, állandó volt a gépjármű forgalom, ami nem lett volna gáz, de a közlekedési morál... (30-as táblánál száguldozók, 2cm-re kikerülők)... és megint "sajnos" a németeket és az osztrákokat kell dicsérnem (pedig nem tartoznak a kedvenceim közé), ugyanis, ellentétben a magyar gépjármű tulajdonosokkal (tisztelet a kevés kivételnek), udvariasan megvárták a bringásokat, ha kellett lementek félig az útról, hogy a kerékpárok el tudjanak menni mellettük a keskenyebb részeken. Égett a pofám, hogy a negatív példa, mind magyar volt... (igen, az a bizonyos közlekedési morál!).

Figyelem outisok!!! Balatonfenyves belterületén egy vízátvezető burkolása vasráccsal van megoldva keresztben az úton és mivel a rácsok iránya a menetiránnyal megegyező, igaz nem túl nagy a rés közöttük, de egy 23-as gummás outisnak igazi kerékcsapda lehet. Bélatelep után kerékpárút vezet Fonyódra. Fonyódon lenyomtunk egy-két airhockey meccset (régóta terveztük, hogy, ha találunk valahol, rögtön lecsapunk rá), séta a parton, majd irány vissza. Visszafelé nyakon csípett egy méhecske menet közben két helyen, úgyhogy visszaütött a karma (lsd. A nevem Earl), amiért magamban anyáztam a Nissan sportkocsiban ülő szőke, magyar Peggy Bandy-t, amiért előzés közben majdnem szemből eltarolt a saját sávomban.

Mivel csak sikerült megcsinálni a laffantyú demo verzióját, ezért tényleg uccsó postként íme a megvágott változat. Kicsit "pimpeltem" is.

Az aljából lehet, hogy kéne még vágni és a felfogatáshoz lesz majd mindkét oldalon egy-egy plusz gyorskötöző... szerintem nem is lett olyan szar.