Plusszok:

- Síkabát

- Kínai símaszk

- Ciba kesztyű

- Túra bakancs

- Takko-s aláöltöző (termo cicagatya for man)

3 év gyűjtögető munkája (vidéki, közszférás fizu), jó, kitart, nem fázom.

2012 első, debreceni alleycat-je került megrendezésre a hétvégén. Elolvasva a kiírást, rögtön feltűnt, hogy dugóhúzó, nylonszatyor , konyharuha kombó erősen emlékeztet azokra a youtube-os videókra, ahol egy borospalackba benyomott dugót kell kivarázsolni az előbb említett 3 eszköz valamelyikével. Gyorsan át is tanulmányoztam indulás előtt egy szatyros verziót és ennek megfelelően egy vékonyabb és egy vastagabb, strapabíróbb szatyrot is beraktam (az ember sose tudhatja alapon).

A Baltazárra kiérve már egész népes társaság gyűlt össze és Krisz is nemsokára befutott a feladatlapokkal. Számomra kissé nehezen állt össze a kép, főleg az a része, hogy a befutó az utolsó állomásnál lesz, mivel nem volt tiszta, hogy melyiket a feladatok közül, melyiket érti úccsónak. Sebaj, majd menet közben kigondolom (bevallom az alley-k 60%-ban így csinálom, jó lamer módjára), így hozzácsapódtam Kutyához, hogy együtt hajtsuk meg az első CP-t (checkpoint), ami a "kunhalom" volt a Cimbalom utcán.

Éppen romboltunk a Kishegyesin, amikor a vasúti átjárónál sikerült bekapnom az első defektet, amire én okos, simán azt hittem felütés, mivel imádom odaverni a hátsót a vasúti síneknél (mint később kiderült meg volt szórva az út üvegszilánkokkal, emiatt itt elég sokan elvéreztek), de a pótbelső és a franciakulcs biztos tudatában, MÉG nem anyáztam hangosan. Szerelés, indulás, 5m után sziszegés... vége...na itt már hangosan anyáztam, de konkrétan nem a defekt miatt, hanem belegondoltam, hogy min. 2 óra lesz hazatolni Krumplit, mivel nincs több pótbelsőm.

Ekkor ért oda Dani, Lecsa és Kutya, igaz ők már javában visszafelé jöttek az első CP-ről és Lecsa megszánt egy belsővel (köszi haversrác) és egy 15-ös kulccsal, mivel időközben Krisznek lepasszoltam a franciakulcsom, hogy a feljebb szintén ledefektelő CP-s lányoknak segítsen.

Elérve a kunhalmot a KRESZ táblán megtaláltam a további útmutatásokat, de rögtön láttam, hogy ha nem lövök ki az első időkapu felé, akkor esélyem sincs elérni. Időközben Buchu is hívott, hogy ledefektelt, szintén  a vasúti síneknél és nem e lenne nálam valami, mivel lehetne segíteni. Mondtam neki, hogy már én is szánalombelsővel rombolok, de megállok a CP-s csajoknál, hátha nekik akad egy plusz tartalék... hát nekik sem volt.

Baromi késésben voltam ezért meghajtottam, amennyire csak tudtam és amennyire lehetett próbáltam levágni az utat. Bár már sehol nem volt lefagyás, az egész városban, nekem sikerült kifognom az egyetlent a Nagyerdőn és olyan szépet taknyáltam rajta, hogy a feladatlapomat is sikeresen otthagytam, amit természetesen úgy 200m után vettem észre. Visszarombolás. Anyukája a jégnek. Mindezek ellenére, sikerült odaérnem a Víztoronyhoz, ahol az első időkapu volt.

A Víztoronynál már voltak páran és csak vigyorogtam, amikor Krisz elmondta, hogy mi a feladat... hát csak nem a borospalackból kell kivarázsolni a dugót?!Csak de! Sikerült is elég hamar megoldani és már robbantam is ki Kutyával a Sámsoni utcára, hogy megtudjam a második időkapu helyét.

Konkrétan fingom nem volt mit kell keresni, de úgy voltam vele, hogy ahol a tömeg, oda megyek én is. Be is jött a taktika és meg is lett a második időkapu, ami ismét a Kishegyesi mellett volt. Nem kicsit léptem ki ismét így az utolsó 100 méteren örömmel vettem észre, hogy eléheztem és nem kicsit görcsöl a lábam. Bevallom itt se találtam volna meg a játszóteret a házak közt, ha nem éppen akkor futottak volna be Csippóék, akiket követve megleltem Kriszt.

Itt húzóckodni kellett, ami alapesetben nem gond, de nem kicsit voltam elfáradva és görcsölő lábbal se a legkellemesebb, így is kipréseltem magamból 20 felhúzást. Na ezek után Gabiékkat meginterjúvolva rádöbbentem, annyira nem is állok szarul, még úgy sem, hogy csak a két időkapu volt meg (esélyem se volt elérni bármely más CP-t). Közben kaptunk egy fülest, hogy melyik CP-vel kell kezdeni, ha a célba akarunk érni, de ehhez nem kicsit kell kilépni (hurrá, görcs, hurrá!!!). Nyomtam egy csokit, majd Gabiékhoz csapódva kilőttünk a Déli sor felé aluljárót keresni.

Ez egy lánc feladat volt, vagyis ha elértél egy helyet az továbbküldött és így tovább egészen a célig. Ezt nem részletezném, Csippó ezt leírta szép részletesen a beszámolójában...  igazán nekem az egészből az maradt meg, hogy olyan görcsökkel nyomtam végig, hogy sikítani tudtam volna. Az Egyetem sugárúton le is szakadtam, de a Vezérnél sikerült ismét utolérnem a többieket. Ekkor már lehetett tudni, hogy a befutó az IT Sevices-nél lesz... elhihetitek, hogy nem volt se kedvem, se erőm sprintelni a véghajrában.

Befutottam és örültem, hogy élek! Magam is meglepődtem, hogy a produkcióm a 4. helyre volt elég (na meg egy bónusz sörre). Hát igen, az év első alley-je rendesen szedte az áldozatait.

Nyaktábla, homlokpajzs... ki, hogy hívja, de egy tuti, hogy eddig ez viszi a prímet!

Nem gondoltam, hogy ennyien vannak, sőt versenyt is rendeznek... az biztos, hogy hóban tényleg ideális!

2012 Farmer's Fat Bike Race - 1.14.12 from XXC Magazine on Vimeo.

Kedvencem:

via laotzucycles.blogspot.com

Ismét egy "must have" kategóriás váz a  Misfitpsycle-től! 350 dolcsi, csúszópapucs, 29er. Egyszerűen gyönyörű!

"Emberek, ezzel a post-tal végleg elbúcsúzik a BringaBuzi" - ezt kéne írnom, mert olyan gyöngyszemre bukkantam, ami méltó befejezése lenne ennek a blognak.

Sokan tudják rólam, hogy nem csak a bringákért rajongok, hanem a képregényekért és a rajzfilmekért is. Ritty nem egyszer mosolygott meg, hogy a leggagyibb rajzfilm is annyira le tud nyűgözni, mint egy kisgyereket. Így nem csoda, hogy lelkes olvasója vagyok többek közt a párkockának és kevésbé híres, de szerintem az egyik legjobb blognak a kockafejnek (ez most itt az önzetlen reklám helye, mert megérdemli).

Kockafejes kutakodásaim közben bukkantam rá (valamelyik linken található linken és azon is túl), a világ leggagyibb képregényhőseit taglaló oldalra és ott megláttam Őt! Ismered azt az érzést, hogy "valami annyira gagyi/csúnya/béna, hogy már jó/tetszik/kell"?! Valamikor régen ugyanezt éreztem, amikor megláttam hőn szeretett Mz Trophy 250/2-esem bumfordi formáját, szerelem volt első látásra!

Sprocket Man, mert róla van szó, egy igazi szuperhős! Na jó, nem az a manapság divatos fixis, futár fazon (mint korunk "hősei"), hanem versenycangás, kívülre felvett alsógatyás, kigyúrt, jelmezes csóka, aki kezére szíjazott fogaskoszorúval bármikor kiüt egy galád biciklitolvajt!

Első megjelenése 1975-ben volt a Standford egyetemen, de egy második kiadást is megélt (1976-ban), mindkettőt egy biztonságos biciklizést népszerűsítő kampány keretében. Később is voltak még próbálkozások, hogy újraélesszék a "legendát", de újabb képregény egyenlőre nem született.

Ami a legcsodálatosabb az egészben, hogy a két kiadott verziót közzé tették a neten és az első részt innen, a kissé módosított második részt pedig innen letölthetitek pdf formátumban!

Egyszerű ötlet. Vegyél egy baromi erős mágnest, alakíts ki a kulacson egy bemélyedést, hogy a kulacs fel tudjon feküdni vázhoz rögzített mágnes párjára. Vigyázz, hogy elég erős legyen a mágnes, hogy elbírja a teli kulacsot rázkódás közben. Kb. erről szól  a Vincero Design rendszer... Persze montin azért lennének kétségeim, de országútin simán beválhat. Maga a teljes rendszer 50 ropogós dolcsiért levadászható az ebay-en (kulacsot magában már 8 dolcsiért is vesztegetnek).

A video mindent elmond erről az ügyes kis tricikliről, amit pár másodperc alatt átalakíthatunk babakocsivá. Bár a Taga honlapján található stores-ban éppen kifogytak, de gondolom, mint minden gyerekkel kapcsolatos jóság, ez is kődrága a mi pénztárcánkhoz képest. (Utólag megnéztem és úgy 2300 dolcsi körül volt az ára)

Emlékszik még valaki, a házi "sárvédőre", amit a nyereg alá behajtogathatunk és agyő nedves csík a gatyán?! Létezik egy hasonló ötlet kicsit profibban megoldva, ez nem más mint a Kashimax Raintail, az elgondolás hasonló, de a teleszkópos rendszernek köszönhetően jobban véd.  Az ára 25 ropogós dollár.

Via fixedgeargirltaiwan.blogspot.com

Képzeljétek 2 évvel ezelőtt is bringáztak télen Dániában! Tadááám! Meglepődtél, ugye?! Neeeem?! Pedig idén kapta fel itthon az online média, azt a videót, ami pontosan 2 évvel ezelőtt készült és a bájos Sanne Olsen interjúvolja meg benne a koppenhágaiakat a téli bringázásról.

Igazán nem értem, miért idén lett ez akkora hír és megy szinte csoda számba. Nem mellesleg 2 éve körözöm azt a rózsaszín-fekete sapkát, ami a szőke hosszú hajú kislányon van, hogy meglepjen vele Rittyet (ha valaki felismeri a márkát jelezze már!).