Megszállt a nihil... Krumpli elkészült, olyan mint amilyennek szerettem volna. A további fejlesztésnek nincs értelme, mert egy "túldizájnolt" gépet az ember önkéntelenül elkezd félteni, ami egyenes út kirakat bringává válás felé, ez pedig ellentmond az eredeti célnak, vagyis, hogy egy igazán szerethető igásló váljon belőle. Bár bevallom, nekem is megdobbant a szívem, a végső simítások előtti, kötelező takarítás közben felfedezett festékleverődéstől, de rögtön be is láttam, ennek így kell lennie. Ez bizony hozzátartozik a mindennapi használathoz. Amikor kész lettem és felkerült az utolsó alkatrész jöttem rá, hogy azért halasztgattam ezt a pillanatot (a hozzávalók már régen beszerzésre kerültek), mert innen nincs tovább. Vagyis természetesen a karbantartás, kopó alkatrészek cseréje ugyanúgy folytatódik, de Krumpli olyan amilyennek lennie kell, ami egyrészről öröm, másrészről, meg ott az űr. Visszagondolva a folyamatra, ahogy idáig eljutottam, jövök rá, mennyi mindent tanultam és (főleg) mennyit bénáztam. Köszönöm a segítséget és most bocs, hogy nem írok ide egy baromi hosszú listát nevekkel, akik valamilyen módon segítettek, de nem szeretném, ha véletlenül valaki kimaradna, akinek bármilyen nyúlfaroknyira is, de köze volt ehhez a projekthez (kösz lányok-fiúk!).
Két fő dolog, amit egy éltre megtanultam: Az első, hogy jobbtól kérdezni nem szégyen. Inkább tűnj néha "hülyének" és kérdezz, mint szívjál vele. Bár tudom, azt mondják, amire magától jön rá az ember, az jobban benne marad, de a kérdezéssel gyakran időt és pénzt spórolhat az ember. A második, hogy egy boltban vásárolt bringa sose fog úgy a szívedhez nőni, mint egy (részben vagy teljesen) saját magad által, az elképzeléseidnek megfelelően összerakott gép. Ez nálam abban csapódik le, hogy Sanyi (a mtb-om) fele annyira sincs a szívemhez nőve, mint Krumpli, de azt is belátom, hogy ezt csak azok élhetik meg, akiknek meg van lehetősége (anyagi, technikai) egy saját bringa összedobására. Száz szónak is egy a vége, bringát építeni nagyon jó mulatság és betyárul vagány egy dolog. Hehehehe!
Azért elárulom, hogy időközben előkészületben van egy másik, Rókamobil elnevezésű projekt, amit eddig kicsit agyonhallgattam a dolog meglepetés vonzata miatt. Az ihletet, férfiasan bevallom, a csajbringa honlapján látható tejkaramella elnevezésű gép adta és ha minden jól megy, jöv hónapban már gőzerővel beindul az egész (jó időt vártam/várom a festéssel). Szóval, azért lesz mit csinálni.
A "fantasztikus" gyorskötözős sárvédőrögzítésemet kicsit módosítani kell a hátsó keréknél, a hátsófék miatt, ezért nincs jelenleg rajta.
