Lezárult a rókamobil projekt, így ünnepélyesen átadtuk, némi szalonnasütéssel egybekötve, Kisrókának a jól megérdemelt járgányát. Pöpec kis gép lett, ráadásul iszonyat jól suhan. Még mielőtt valaki megkérdezné, a háttérben látható ipari porszívó és 5l-es befőttes üveg, nem a kerékpár része!

Reméljük sokat fogja használni székes fővárosunkban (és nem lopják el), ezzel is öregbítve a debreceni bringások hírnevét. Tartozékokkal ugyan még fel kell szerelni (első-, hátsó villogó, küllőprizma, lakat), de elmondhatjuk, hogy egy igazán egyedi kis járgányt sikerült összehozni! (Ezúton szeretnék köszönetet mondani Suzynak, Lilónak, Rittynek, Bélabának, Tamásnak, Musuéknak, hogy közreműködtek az   elkészítésben).

Megtörtént a küllőkártya újrasorsolása is és  némi sörrel megtámogatva (sose mondtam, hogy nem vagyok megvesztegethető, hehehe), meglepő módon Kisróka lett az első és egyben utolsó nyereményjátékunk győztese. Celebünk betartotta az ígéretét és személyesen adta át a nyertesnek a dedikált küllőkártyát, sőt a szakszerű felhelyezésről is maga gondoskodott!

Ha meg már ott volt, nem volt rest személyesen átadni a limitált kártyasorozat másik példányát a megrendelőnek.

Végül az etikett szabályait betartva becsiccsentettünk, miközben egy spontán felolvasó est keretein belül felolvastam, hogy miért látható egy vörös csillag heineken címkéjén, ezzel is elősegítve szellemi fejlődésünk, hehehehehe!

A csiszolásnak (nyugi nem fog rozsdásodni, mert kapott egy lakk réteget) meg lett az eredménye! A retro hatás teljes és az eredeti fékkar is iszonyat jól mutat, végre helyére került minden, megvan az összhang. A fekete kiegészítők így már nem fognak elütni, tehát vígan felmehet a fekete fémkosár előre... persze igazán egy fonott cucc nézne ki jól. Hétfőn megérdeklődőm bent, nem e akad egy fonott kosár valamelyik kosárfonó tanfolyásról és azt vagy valahogy felapplikálom, vagy ha nem, marad az alap felállás és megy rá a fekete fémkosár. Alakul a mazsola!

Szopni tudni kell, már elnézést a kifejezésért, de azt hiszem ez legtalálóbb a mai napra. A probléma ott kezdődött, hogy vettem még régen csontfehér festéket a tuskóban, így a kiegészítőket nem vittem el szintereztetni, hanem gondoltam spórolok kicsit, magam fújom le (minimál project). A kormányszárpipa, nyeregcső, kormány kombó szépen le is lett fújva, de amikor ma a váz mellé raktam őket kiderült a turpisság. Hiába azonos a kód, a szín nem. Szopás!

Ráadásul még, ha azonos lett volna a színük, akkor is szarul néztek volna ki ebben az összeállításban (a kép nem igazán adja vissza a látványt). Elővettem a csiszolót és a kormány, nyeregcső visszanyerte eredeti fém színét, míg a kormánypipa kapott egy fényes feketét (a beszerzett fekete hajtókarhoz jól fog menni). A végére helyreállt a lelki békém... Hajtani kell mert jövő héten jó lenne befejezni. Kérdés még, hogy kosár legyen e elől rajta?! Lilla?

Jelentem a festés megvolt, ennek örömére lőttem pár képet az alakuló Rókamobilról. Kezd összeállni a cucc, bár még sok munka lesz vele, hiszen ez még csak a külső máz.

Külön meg kell említenem a Levi által, az ajándékba feccölt markolatot, ami szerintem a bringa dísze lesz, mert egyszerűen baromi jól néz ki!

Pénteken volt egy kis összeröffenés, ami éjfélbe torkollott, így másnap estem volna neki a vázba beszorult "persely" kiszabadításának. Bélabával e-mail-en megosztottam a Csipisztől kapott ötletet (hegesszünk rá egy vasrudat), amit Ő is jó ötletnek tartott, hogy pontosan idézzem "Hát igen, végülis a Skoda függőcsap csavarcsonkot is így vettem ki." (halkan jegyzem meg, hogy a Skoda is megérne egy külön blogot). Szóval éppen szóltam Bélabának, hogy tudna e segíteni egy kis hegesztésben, mire közölte, hogy pénteken, már meg is csinálta, de nem kellett a vasrúd, mert elég volt felhevíteni a beszorult részt, azután könnyedén ki lehetett kapni.

Sajnos a sztendert át kellett fúrni, hogy le lehessen kapni. Meg lehetne még menteni egy menetvágóval, de nem tudom megérné e a kókányolás.

A váz így már készen áll egy homokfújásra, aztán pedig jöhet a színterezés. Pöpec kis váz, szeretem ezt a kétpálcás felsőcső megoldást. Alakul a Rókamobil!

Nekikezdtem a Rókamobilnak. Lebontottam a sárvédőket, amik rosszabb állapotban voltak, mint gondoltam (úgy cakkon-pakk igaz ez az egész bringára). Itt-ott el van hajolva, behorpadva, szóval ezeket szépen ki kell majd egyengetni festés előtt. A csavarok 50%-a be volt rohadva, úgyhogy sűrűn fújkáltam a WD40-et, mire nagyjából leszedtem az összeset. Le akartam bontani teljesen a csupasz vázig, de két általános probléma rögtön előjött. Az egyik, hogy a kormányszárpipa erőteljesen be van rohadva a villanyakba, a másik, hogy a hajtókar egyszerűen rágyógyult a négyszögtengelyre. Ez utóbbival úgy vagyok, hogy ha más nem leflexelem, mert egyenlőre a faalátét+kalapács kombóval se igen akart megmoccanni. A felniket is festeni kell, mert krómot itt-ott keményen megkapta a rozsda. A hátsó, 3 sebességes torpedó agy is elég halott, de ezt nem is bánom, mert van egy kontrás egysebességes vadiúj hátsóagyam a helyére. Egyenlőre a rárohadt részekre fújkáltam egy kis síkosítót (magyarul WD40-et, hehehehe), most hagyom állni és meglátjuk mennyire használ. Erotikus kis bringa lesz, ahogy elnézem, vagyis igazi sz*pás.

Megszállt a nihil... Krumpli elkészült, olyan mint amilyennek szerettem volna. A további fejlesztésnek nincs értelme, mert egy "túldizájnolt" gépet az ember önkéntelenül elkezd félteni, ami egyenes út kirakat bringává válás felé, ez pedig ellentmond az eredeti célnak, vagyis, hogy egy igazán szerethető igásló váljon belőle. Bár bevallom, nekem is megdobbant a szívem, a végső simítások előtti, kötelező takarítás közben felfedezett festékleverődéstől, de rögtön be is láttam, ennek így kell lennie. Ez bizony hozzátartozik a mindennapi használathoz. Amikor kész lettem és felkerült az utolsó alkatrész jöttem rá, hogy azért halasztgattam ezt a pillanatot (a hozzávalók már régen beszerzésre kerültek), mert innen nincs tovább. Vagyis természetesen a karbantartás, kopó alkatrészek cseréje ugyanúgy folytatódik, de Krumpli olyan amilyennek lennie kell, ami egyrészről öröm, másrészről, meg ott az űr. Visszagondolva a folyamatra, ahogy idáig eljutottam, jövök rá, mennyi mindent tanultam és (főleg) mennyit bénáztam. Köszönöm a segítséget és most bocs, hogy nem írok ide egy baromi hosszú listát nevekkel, akik valamilyen módon segítettek, de nem szeretném, ha véletlenül valaki kimaradna, akinek bármilyen nyúlfaroknyira is, de köze volt ehhez a projekthez (kösz lányok-fiúk!).

Két fő dolog, amit egy éltre megtanultam: Az első, hogy jobbtól kérdezni nem szégyen. Inkább tűnj néha "hülyének" és kérdezz, mint szívjál vele. Bár tudom, azt mondják, amire magától jön rá az ember, az jobban benne marad, de a kérdezéssel gyakran időt és pénzt spórolhat az ember. A második, hogy egy boltban vásárolt bringa sose fog úgy a szívedhez nőni, mint egy (részben vagy teljesen) saját magad által, az elképzeléseidnek megfelelően összerakott gép. Ez nálam abban csapódik le, hogy Sanyi (a mtb-om) fele annyira sincs a szívemhez nőve, mint Krumpli, de azt is belátom, hogy ezt csak azok élhetik meg, akiknek meg van lehetősége (anyagi, technikai) egy saját bringa összedobására. Száz szónak is egy a vége, bringát építeni nagyon jó mulatság és betyárul vagány egy dolog. Hehehehe!

Azért elárulom, hogy időközben előkészületben van egy másik, Rókamobil elnevezésű projekt, amit eddig kicsit agyonhallgattam a dolog meglepetés vonzata miatt. Az ihletet, férfiasan bevallom, a csajbringa honlapján látható tejkaramella elnevezésű gép adta és ha minden jól megy, jöv hónapban már gőzerővel beindul az egész (jó időt vártam/várom a festéssel). Szóval, azért lesz mit csinálni.