Leszoktam már, hogy kinézetre vásároljak, inkább a minőség, tartósság, szerelhetőséget nézem. De az Intense Spider 2-esébe egyszerűen beleszerettem. Amúgy nem szar váz, hiszen össztelós és mindössze 2,6kg-ot nyom. Hát sasoljátok, szerintem meseszép!   

Egyszerűen gyönyörű! Wehehehehehe!

Akinek elvonási tünete lenne a munkahelyén vagy a beinduló suliban, azoknak a kmk jóvoltából itt egy bringás flash játék a CycloManiacs! Lökjétek, mert jó! Bár a hangot nem lehet levenni... vatafakk! (PS: Időközben rájöttem, hogy le lehet... én béna)

Leszögezem előre, hogy a kedvenc pályám a mátrai, a maga szopatós emelkedőkkel és utálható egy nyomsávos útvonalaival. A szervezés most is fasza volt, le a kalappal, ezzel nem is ragozom, az ezzel kapcsolatos mondandóm tovább.

Szóval és tettel, szombaton összecuccoltunk aztán irány a Mátra. A binyót eléggé szét kellett kapni, hogy beférjen a fiat csomagterébe és később sajnos ez, az én hülyeségem miatt, okozott egy kis technikai malőrt. Az éjszakát Gy.halászon abszolváltuk, aztán reggel irány a pálya. Bringa szerelés... és itt volt az első gond! Az első telót sikerült olyan hülyén berakni, hogy lötyögött, amit akkor még nem érzékeltem az aszfaltos sík terepes próbán. A rajt a szokásos tülekedés volt. Tudom ez mindenki számára verseny, de sosem fogom megérteni, hogy, akik 'bulifutamoznak, mi a tökért állnak be jó előre, mintha az számítana valami is?! Na mindegy.

Alábecsültem az erőmet, így nem kezdtem bele nagy vehemenciával, amit később már bántam. Igaz, az első köves lejtőn kiütközött a szarul berakott teló problémája,  mert úgy elkezdett szitálni az eleje, hogy rendesen izzadtam az erőlködéstől, hogy nagyjából egyenesbe tudjam tartani (jól jött az X év küzdősportban felszedett erő - csak szerényen -, mert különben lazán kicsavarta volna ki a kezemből), így a pattogósabb lejtőkön se hoztam, amit kellett volna (az összteló itt lett volna ütőképes). Ójéé, az én hülyeségem volt, megérdemeltem.

Történtek azért vicces dolgok is. Az első izzasztó emelkedőn, amikor megpróbáltunk páran feltekerni - a felfelé toló kígyózó sor ellenére - gondolván, hogy elengednek minket, mert legalább a szándékot, hogy "mi legalább megpróbáljuk" értékelik történt, hogy egy kisjány, olyat beszólt az "elengednél?"-re, miközben megpróbáltam a tüdőm a visszanyelni, nehogy kiköpjem, hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek (nagyjából idézem):
- Toljad te is, mert, akik eredményt akarnak elérni, azok már rég elmentek itt...
Kész voltam... megsemmisülve szálltam le tolni... legközelebb ilyen erővel, ne induljál el, mert úgyse végzel az első 10-ben lesz?! Wehehehehehehe! Röhej! Igen, ez egy verseny, de a gyorsabbakat engedjük már el, ha erre módunk van. Na mindegy ezen, azért később jót kacagtam,  még, ha akkor bosszantott is.
A másik vicces eset a kis fahíd után volt. Próbáltam leküzdeni az emelkedőt tekerve, amikor is elkezdett elemelkedni a bringa eleje (igen az új kormánycsapágy után valahogy magasabbra került a kormány)... szóval emelkedik a bringa eleje, én már nem tudok jobban előre dőlni és akkor átfutott az agyamon az a gondolat, hogy vagy oldalra kidőljek e vagy háttal a mögöttem jövőre essek. Oldalra dőltem, de az spd-t nem volt időm kioldani, ezzel egy olyan esést produkáltam, hogy kb. úgy nézhettem ki, mint a sivatagban, a karavánból a szomjhalál küszöbén kidőlő teve.

Száz szónak is egy a vége (R. kedvéért azért leírom, hogy majdnem úgy írtam, hogy egy szónak is száz a vége), sok maradt bennem, de nagyon élveztem az egészet. Van olyan, amikor az embernek nem jön minden össze.

Valahogy mindig csodáltam azokat, akik időt és fáradtságot nem kímélve, trükköztek a fixijükkel. Engem sose vitt rá lélek, egyrészt, mert SS párti vagyok, a beszari hozzáállásomnak köszönhetően, ráadásul kisköltségvetésű is, így a városi SS-em is megfelel a közúti közlekedés szabályainak (fasznak se hiányzik egy 10Eft-os csekk szabálysértésért). Na de tököm se gondolta volna, hogy létezik akrobatikus kerékpározás a cirkuszon és bmx-eseken kívül, spéci (fixi) gépeken, amíg meg nem néztem az alábbi kis vide(j)ót:

Beszarás... rá is kerestem a neten, úgyhogy, aki utána akar nézni itt a wikipédiás leírása... persze angol (magyar wiki szar, sajnos)... és itt az UCI honlapján található anyag. 

Gepida Mátra Maraton 2009 - Helyszín:
A versenyközpont, ahogyan 2008-ban, idén is a Sástói Oxygén Adrenalin Parkban lesz.

Augusztus 29. Szombat:
Gyerekversenyek 16 órától.
A nevezés ingyenes

Augusztus 30. vasárnap:
Gepida Mátra Maraton 2009 - Útvonalának fõbb adatai:

Hosszútáv
>> 92 km
>> 2140 méter szintkülönbség
>> 17 km aszfalt
>> 75 km terep

Középtáv
>> 59 km
>> 1315 méter szintkülönbség
>> 15 km aszfalt
>> 44 km terep

Rövidtáv
>> 28 km
>> 620 méter szintkülönbség
>> 12 km aszfalt
>> 16 km terep

Na szóval úgy áll a helyzet, hogy bezsíroztam a csukló részeket a vázban (össztelósnál ezt egészen sűrűn kell, merevhez képes wehehehehe) és hangtalan lett a gép, amikor is a jó öreg Shimano PDM520-as pedálom elkezdett nyikorogni... 

...kenőanyag befújásával próbáltam segíteni rajta, de lószart se ért, bontani kéne! Na igen, de ehhez célszerszám kéne! Reménykedek benne, hogy találok valahol, eddig semmi biztató! Az már tuti, hogy lecserélem az öreget, mihelyst kijövök az anyagi csődből:-D Közben meg persze siratom a BBB multifunkciós szerszámkészletem és a Cateye Enduro8-as kilóméterórámat... ezeket sikerült eltüntetni az interplanetáris ködben!

WANTED!

Ja és a zoknijaim (bal-, jobb pár vegyesen) felét is eszi valaki, mert azok is tünedeznek el! Egyébként kinéztem egy SKS (nagy híve vagyok a termékeiknek) multifunkciós szerszámkészletet a BBB helyére, egy CT-WORX-öt... na csak egyszer szakadjon rám az OTP!

Helyesbítés következik: a "Best of Top Maraton pikcsör ever"-es postban a képet Ynga lőtte, Geri meg a lineket adta, ahol még fellelhető volt.

Egyébként meg kuvvááááája el vagyok havazva, azé' nincs post! Pedig rejtélyes eset is történt: kiesett az BB7-esből a jobb fékbetétem! De, hogy meg mikor, meg hol... fingom sincs! Erre varrjál gombot! Aki megoldja a rejtélyt értékes, akciós kőbányait kap!

Na szóval és tettel sikerült időben odaérni Miskolcról, mivel ott pocoltuk be magunkat Gegénél és ő is hurcolászta odafelé a kicsi seggünket.  Megérkezés után még bemelegítéshez is volt idő a szokásos átvedlés és beállítgatások után így abszolváltunk egy már szokásosnak nevezhető "lecsorgunk az úton a domb aljáig és vissza" távot. Elég korán beálltunk a rajthoz, kicsit húztam is a szám, hogy nagyon elől vagyunk, egyrészt mert bulifutamoztunk rövidtávon, másrészt meg utálok tülekedni. A rajt a szokásos mezőny eleje elröpp, mi meg 2-3 perccel utánuk már át is haladhattunk a rajtvonalon. Hát nem kezdtünk bele, mivel egy újoncot is tisztelhettünk Süli személyében, így nyugodt tempóban vágtunk neki a felfelének. Az első betonos rész könnyedén lement, majd ráfordultunk a földes-murvás útra. Kicsit lehagytuk Gegét így szóltam Sülinek, ha bírja a tempót nyugodtan menjen előre én bevárom. Kistányérra le, hátul nagyra fel... lassítottam a tempón és amit a bulifutamokon a legjobban szeretek néztem a tájat. Közbe beért Gege így együtt nyomtuk tovább az itatóig, ahol aztán újra egyesült kicsiny kompániánk. Süli gépe érdekes hangokat adott ki, meg is jegyeztem, hogy telójának igencsak didgeridoo-s hangzása van, csak szoprán változatban.A lefeléket baromira frankón megnyomtuk Gegével bár itt-ott beragadtunk egy-két ember mögé. A faluban király volt a fószer, aki slaggal locsolta az előtte elhaladó versenyzőket... köszönet érte, baromi jól esett ebben a gatyarohasztó hőségben. A második itatónál újra egyesültünk majd irány neki az úccsó hosszabb kapatónak, aztán Gegével megint elhúztunk az erdős technikás lefelén. A bringaúto lazára vettük a tempót, hiszen az utolsó, kettős, szopatós mászás még előttünk volt ráadásul az aszfalt is baromira sütött. A mászáshoz sikerült fitten odaérnem, így nem okozott problémát feltekerni, bár a fiúk megkínlódtak vele (volt benne egy kis tolás)... így ott rájuk vertem egy kicsit. Gegét még a cél előtt bevártam, bár baromira nem esett jól a sík, árnyékmentes terep, ahol szinte felfőtt az ember agyvize. Sülit a cél előtt 10m-re vártuk be, biztos hülyének is néztek minket, hogy mi a lópikuláért nem megyünk már át a célon. A végén hármasban gurultunk be vigyázva, hogy senki se előzze meg a másikat. Élveztem az egészet, bár úgy hallottam a mentőknek is volt dolguk rendesen, amit nem csodálok, mert még röviden is élve megfőtt az ember, nem még a hosszabb távokon. Azért az vicces volt, hogy a hideg zuhanynál többen álltak sorba, mint a bringamosónál (fordítva jellemzőbb)... mi is inkább a felfújható medencét választottuk, félig leépítve és tetemes vízmennyiséget kipocskolva (halkan megjegyzem, már baromi kevés víz volt benne így is, ezért nem tartott az oldalfal), mint a sorbaállást. Ritának hála volt hűtőtáskánk és meg kell mondanom régen esett ennyire jól a hideg kőbányai, mint akkor ott! A sorsolást nem vártuk be, mivel az árnyékos helyek zsúfolásig tele voltak, megfőni meg nem akartunk. Sülinek utólag is respect a teljesítményéért az első maratonján, na meg külön köszönet neki, hogy hazafelé hozta a valagunkat!

Na szóval elvittem a bringát maraton előtt átnézetni a profikkal a Gyöngybe. Egy kormánycsapágy csere rögtön bejátszott, mivel az előző elég ramaty állapotban volt. BTS-re lett cserélve, ami a "Cseke Zrt. gondozásában tavaly debütált" márka. Kíváncsi vagyok, hogy fog muzsikálni. Ami viszont kissé vigyázzba állította bennem a szart, az az volt, hogy lánccsere után erősebb hajtásra ugrott egyett a hajtás. Hátsóagy vagy fogaskerékkoszorú csere... reménykedtem, hogy csak koszorú lesz, mert a Helium agyat sajnáltam volna, még, ha garanciálisan cserélték is volna BTS-re, hogy el tudjak indulni Bükkön (kösz Tamás)... na igen...én hülye, ha láncot cserélsz ajánlatos fogaskerékkoszorút is ... szóval ennek cseréje megoldott mindent. Mivel hóvége volt így a Gyöngy szponzorált meg fizuig "hitelbe" a cuccokkal, mivel nem számoltam ennyi mindennel! Ezer hála nekik!