Előző posthoz kapcsolódóan, az Axiom sárvédőszem konzol helyett (nagyon helyesen) ajánlották a hiltiszalagot sárvédőszem nélküli bringákhoz, ami tényleg tökéletes, filléres megoldás, ha rossz belsőből vágunk alá egy kis gumicsíkot, hogy ne alázzuk le a bringánk villáját és/vagy vázát. De! Gumis csőbilincsről (RSGU bilincs) hallottál e?  Elég sok méretben kapható és 100-200HuFt között mozog, átmérőtől függően.

Pontos neve Axiom Mudguard Axle Runner, ami nem más, mint egy ügyes konzol, olyan gyorszáras bringákra, ahol nincs sárvédőszem. Használata pofon egyszerű, ahogy az alábbi kép is szemlélteti (remélem mindenki kitalálja, hogy hova megy a gyorszáras tengely):

Annyira egyszerű és nagyszerű, hogy ügyes mesteremberek simán elkészíthetnek egy kevésbé design-olt változatot. Az ára elég borsos, hivatalosan 31,99 dolcsi , ebay-en úgy 4500+posta...

Javában zajlik a Red Bull Rampage 2015, ami mindig elgondolkodtat, hogy vajon mikor fog meghalni valaki ebben az eszméletlen "még extrémebb" pálya kijelölés lázban... Persze idén is volt már egy kis pitty-putty:

kép: Nicholi Rogatkin facse oldaláról

A pálya egyik lehetséges útvonaláról készült ez a videó, ahol Claudio Caluori vezet végig minket és próbálja leküzdeni a tériszonyát (én beszarnék). Igazán ami számomra nagyon durva rész (az egész az különben) 2:48-nál jön.... Te át mernél ugratni? Egy tuti, én nem és elég "betegnek" kell lenni ahhoz, hogy ezt bevállalja valaki... minden tiszteletem az övék, de egy tuti, őrültek mind.

Emlékszik még valaki a Lauf és a German:A Kilo villákra? Na ennek a két villának a törvénytelen gyermeke lehetne a Motion-France. Sajnos annyira büszke francia gyártmány, hogy angol leírást még nem nagyon találtam róla, de mivel a francia világnyelv (a franciák szerint) ez betudható az én bénázásomnak. Kinézetre nagyon ott van, főleg a kezdeti prototípus elnézve volt nagy a fejlődés (lsd. video).

Az ötlet nem rossz, mivel ötvözi a két a villa legjobb tulajdonságait, viszont a hibáit is... visszaút csillapítás hiánya???? (bár ebben nem vagyok biztos, 2:27-nél mintha látszódna valami ilyesmi és a google fordító is kidobott valami elrejtett visszaút csillapításról, lásd a francia idézetet - UPDATE: van, de egy öröm lehet kibontani és szerelni a villaszárból) és persze a trutyit is forgáspontokra hordja  fel a kerék.

"Autre différence avec la fourche Lauf, un dispositif hydraulique (cartouche fermée) est caché dans le pivot de fourche pour contrôler le rebond. “Malgré cela, l’entretien de la fourche est proche de zéro."
forrás: www.vojomag.com

Kép: Olivier Béárt, vojomag.com

Viszont ott az előny: a fékezésnél, a csavarodásból fellépő becsúszószár megszorulás itt nem lép fel és a a rugózást végző karbon lapok tényleg karbantartás mentesek, de cserébe a forgáspontok, amivel van dögivel, nem hehehehe. Mindenesetre baromira tetszik, bár az ára 1920€, ami baromi sok... ezért inkább veszek egy Kilo 1.3-at 800€-ért meg egy LAuf-ot 1000€-ért.... 

Október 4-re esett a napja annak a versenynek, melyet személy szerint rég óta vártam.

Ennek oka, hogy a versenynek a pályájáért, a debreceni montisok között hírhedt, nagyváradi bicajos, Bereczki Tibi volt felelős. Az ő neve garancia volt sok combos mászásra és gyors lefelére.

Ilyen reményekkel vágtunk neki a KGST találkozóra való kocsiainkkal a versenynek a Hajdúsági KTE versenysorával (Lukács -Lunatica- Eszterrel, Somogyi -Nagybub- Sándorral) és az útánpótlással (Kovács -Mikroby- Róberttel, Kucsik -Korcs- Szabolccsal).

Bevallom sose lelkesedtem az elektromos hajtásér és a rásegítős verzió is messze áll tőlem. Aztán, ha majd ennél is vénebb leszek, lehet meg fog változni a véleményem. Egyvalamit azonban el kell ismernem, ez Faraday Porteur igazán elegáns. El tudnám képzelni boldog, nyugdíjas éveimre.

Nagyon fasza, nagyon szép, nagyon areo, de ami 1:50-nél jön, az egy egyszerű parasztvakítás....

 Már 1 éve, hogy a budaörsi Decathlon bizalmat szavazott nekem, azóta igyekszem gyarapítani a cég forgalmát a kerékpár részlegen. A bringaboltok után kíváncsi voltam milyen lesz egy multinál dolgozni, de ahogy a jelen állapot is mutatja, szeretem, és nem tervezek még átigazolni sehová, az utóbbi néhány hónap történései pedig csak megerősítettek ebben.

Az átverés

 A Decathlon belsős, dolgozói facebook csoportjában meghirdettek egy versenyt, „Mi a legnagyobb sportálmod?” címmel. Ha elküldtél egy képet magadról, amin sportolsz, és mellé leírtad, hogy mi a legnagyobb sportálmod, máris bekerültél a kalapba, ahonnan kihúztak május 5-én 5 nevet. Ha egyike voltál ennek az 5 húzottnak, máris egy 20.000 Ft-os ajándékkártyával gazdagodtál. Az én sportálmom a Francia Alpokban megrendezett Megavalanche-ra való kijutás, és végre egy eredményes teljesítése volt. A Megavalanche egy olyan enduro/dh verseny, ahol a megszokottól eltérően nem egyesével rajtolnak el a versenyzők, hanem tömegrajt van. A méltán híres Alpe d' Huezben rendezik meg évről évre, ami télen síparadicsom, de rengeteg híres Tour de France befutó is volt már itt az évek során. A következő Tour befutó kevesebb, mint két héttel a Mega után volt, ennek megfelelően lépten-nyomon citromsárga emléktárgyakba ütközött az ember. Ha benvezel 2 versenyen veszel részt, egy selejtezőn, és az itt elért helyezésedtől függően az egyik főversenyen rajtolsz el, ha ügyes vagy akár világsztárokkal egy mezőnyben. 4 éve egy sérülés miatt kellett átruháznom másra a nevezésemet, 2 éve pedig a selejtezőn egy kattanás kíséretében megadta magát a Speci Enduro váz bal láncvillája, és ott véget ért a hét. Izgalommal telt a várakozás az eredményhirdetésig, majd jött a csalódás, mert aznap nem történt semmi. Még rá pár nappal sem, így letettem arról, hogy nyertem, gondoltam, ha nem így lenne, már értesítettek volna.
Majd egy pénteki napon jött Rita, a központ kommunikációs osztályán dolgozó munkatárs, hogy megkeresne hétfőn néhány kommunikációs anyag miatt. Semmi feltűnő nem volt ebben, éppen új főnököm lett, és tudtam, hogy vannak gyártás alatt lévő komm.anyagok, amiket még az előző főnököm indított el és én is tudok róla. Menetrend szerint jött is Rita, majd elvitt az áruház végébe egy kevésbé zsúfolt sorra, ahol ott várt a Decathlon kereskedelmi igazgatója. Elkezdett járni az agyam, vajon mi lehet az a kommunikációs anyag, amihez mi 3-an kellünk, de aztán Balázs megkérdezett arról, mi a sportálmom, és itt leesett a dolog, hogy nincs szó semmilyen komm.anyagról. Persze sejtettem, hogy nem azért kerítenek ekkora feneket ennek az egésznek, hogy sok sikert kívánjanak a következő nyereményjátékhoz, de azt, ami ezután következett a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Amikor már rég arra felé járt az eszem, hogy az ajándékkártyát kipótolva megveszem a hőn áhított görgőt jött egy csavar, mert közölték, hogy lenne itt egy „kis” meglepetés.
Amikor kezembe vettem a papírt, amin az állt, hogy megvalósítjuk a sportálmod, nem nagyon értettem a helyzetet, pedig állítólag nincs gond a szövegértésemmel.
Ennek már több hónapja, de még mindig nehezen hiszem el, hogy mivel leptek meg. Kijuttattak a Megavalanche-ra, amivel kapcsolatban nekem csak annyi volt a dolgom, hogy élvezzem (és még tartsam titokban egy pár napig ) vagyis biztosítanak mindent, az utazást, nevezést szállást, felszerelést. Persze az egész fel lett véve titokban kamerára..:)

3 esküvővel és egy keresztelővel nehezebben (nem vagyunk mi állatok, hogy csak akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk), szépen gömbölyödő formában utaztam Kassára, hogy kipróbáljam a híres-neves kassai MTB Singletrack maratont. Előre figyelmeztettek, hogy itt aztán fel kell kötni a gatyát, hiszen a hazai viszonylathoz képest technikásabb pálya várható. Persze én csak legyintettem ezekre, hogy "jaj, de sokat hallottam már ezt", de később kiderült, hogy egyáltalán nem voltak túlzóak ezek a figyelmeztetések. 

Pénteken indultunk Kassára és az estét bandázással töltöttük, rég nem látott és újonnan megismert ismerősökkel, némi "izotóniás ital" elfogyasztásával, így másnap reggel top formában utaztunk Jahodna-ra (~14-13km található Kassától).

Kicsit korán érkeztünk, így a rajtcsomag átvétele után, volt idő egy kis lazulásra a helyi "hütte"-ben, egy forró kávé mellett. Átböngészve a rajtcsomagot, és betolva a benne a lévő energia italt, kicsit hiányoltam a szinttérképet, de formámat elnézve nem sokat aggódtam miatta, hiszen már rég átadtam magam a kellemes, úgyis "meg fogok dögleni" életérzésnek. Egyébként külön pirospont, hogy a szervezők gondoskodtak magyarul beszélő segítőkről a rajtszámok átvételénél, de angolul is egész jól elboldogultak a helyi erők.