Ha valaki nem ismerné ezt a szót, annak elárulom, hogy felénk ez a házilag összebarmolás szinonim kifejezése. Bár igazán nem találó a posthoz az elnevezés, mert a vázunk feszítgetéséhez jobban illene a megerőszakolás szó. Íme az oldal ami megmutatja a tuti, hogyan tudjuk otthon szétfeszíteni a vázat, hogy beférjen az a fránya "túlméretezett" tengelytávú hátsó agy.
Az Inglis & Retrotec honlapján találtam ezt a gyönyörűséget, ami szerintem minden női szívet megdobogtatna outi kategóriában (legalábbis a festés). Egyébként kaliforniai a cég és én főleg a Retrotec részlegre cuppantam rá, azon belül erre (jó ez a fordított becsúszószár), de be kell látnom, ha lány lennék csak ilyet szeretnék:
Hozzávalók: vasfűrész, palmatex, szendvicssütő... 2 kakaóscsiga (jó ez a blog)
Megszületett a végleges terv a vázra kerülő feliratra. Bármilyen meglepő krumpli lesz ráírva, mivel a bringának ez a neve. Íme a terv (a maszkok is elkészültek hozzá):
Hétvégén el is fog készülni, már csak én b*szhatom el. Az idő ugyan nem kedvez a festésnek, de a maszkolást, előkészületeket, száradást fűtött helyre tervezem, egyedül a rétegek felhordására merészkedem ki. Meglátjuk...
Na kérem szépen, van új vázam, köszönhetően a Wenson kiárusításának (állítólag összevonják a Caprine-nal és egy néven futnak majd). Így sikerült "szaré-huggyé" hozzájutni az 1,4 kilós Wenson Master vázhoz. Szopóágon beszerzett sram első váltó/átdobó végre értelmet nyert és felkerült a bringára... majdnem tökéletes a shimano mentesítést! Tudom - tudom, ez az én hülyeségem, mint az előre Truvative Hammerschmidt -et, hátulra egy Rohloff Speedhub-ot. Új bovdenezés is felkerült, méghozzá az Alligator I-link cucca. A végeredmény meg ilyen (nesze Atyi, ha már annyira hiányoltad):
Leszoktam már, hogy kinézetre vásároljak, inkább a minőség, tartósság, szerelhetőséget nézem. De az Intense Spider 2-esébe egyszerűen beleszerettem. Amúgy nem szar váz, hiszen össztelós és mindössze 2,6kg-ot nyom. Hát sasoljátok, szerintem meseszép!
Egyszerűen gyönyörű! Wehehehehehe!
Krumpli a shitbikeom és mivel a 60-as csepel váz (2 lityi kannásborért vettem), amire épült, nekem kicsit nagy (vágja a tököm, ha megállok), így potom pénzért beszereztem egy régi, noname 52-es vázat. Aztán gondoltam egy nagyot, hogy "ha már egyszer építkezünk", akkor rakjuk rendbe a vázat és Krumplit is minimál pénzből, a lehető legtöbb dolgot önerőből megoldva.
Elérkezett a a jó idő és mivel az após pajti garázsában (ahol ügyködni szoktam) kevés a hely, így végre nekiláttam az "új" váz rendbetételéhez a szabad ég alatt. Első lépésben kromofággal estem neki, ami nagy részét le is szedte a régi festéknek és az alapozónak. Hát igen, akkoriban még odafigyeltek a festésre vagy már a kromofág se a régi (!?), főleg ez az új super kromofág. Azért azt halkan megjegyzem, hogy az ember bőrét egész faszán égeti.
A lemart részek alatt, bizony itt-ott elővillant a rozsda, amit nem csodálok a váz korából adódóan.
Mivel csiszológép nuku, ezért egy kis drótkefés átdörzsölés után kézzel kezdtem neki a csiszolásnak, először 120-as, majd 800-as csiszolópapírt használva (ja és persze közben az életemet is megunva). Csiszolás közben láthatóvá váltak, a szemre ép vázon található horpadások.
Egész jól haladtam és a bringa első részét sikerült is normálisan lecsiszolni pár óra alatt (egy homokfújással kb. 10 perc lett volna és sok-sok ezer forint). Már csak a hátsó rész (tám- és láncvilla) maradt hátra, amivel azért lesz jócskán meló, hiszen az van a legtrutyibb állapotban.
A már lecsiszolt részeket letisztítottam és foszforsavval lekentem, hogy a további rozsdásodástól megóvjam.
Jelenleg itt tart a project és természetesen van még vele meló dögivel. De mivel minimálköltségvetés van és kézimunka, nem is vártam mást!;-)
Hát igen, egy jó kézimunkának nincs párja. Akár Józsi a strici szájából is elhangozhatna ez a mondat, de jelen esetben, azért maradjunk a bringáknál és a vázaknál. A Waterford, nem egy "hűűű de régi" hagyományokkal rendelkező cég, mégis a kézzel gyártott egyedi vázak/bringák piacán próbál életben maradni. Eddig sikerrel, mivel általában elmondható, hogy a minőségi cuccoknak mindig van piaca.
A cég történetéről bővebben itt:
http://waterfordbikes.com/now/home.php?newstype=whistory
A cég honlapja meg itt:
http://waterfordbikes.com/
A kedvencem tőlük meg ez:
Kib*szott nagyban itt nézheted meg!
Megj:Szakadjon le a kezem, ha megint közvetlenül akarok átmásolni word-ből előre megírt cuccot... Úgy, de úgy szétb*ssza a blogbeállításokat, hogy öröm volt nézni!
Na bocsánat a lustulásért, de egy LDA tanfolyás és agy DNS hiba miatt nem volt értekezésem utóbbi időben írni, na de most (se)! Következzék hát a Waterford:
Hát igen, egy jó kézimunkának nincs párja. Akár Józsi, a strici szájából is elhangozhatna ez a mondat, de jelen esetben, azért maradjunk a bringáknál és a vázaknál. A Waterford, nem egy "hűűű de régi" hagyományokkal rendelkező cég, mégis a kézzel gyártott egyedi vázak/bringák piacán próbál életben maradni. Eddig sikerrel, mivel általában elmondható, hogy a minőségi cuccoknak mindig van piaca.
A cég történetéről bővebben itt:
http://waterfordbikes.com/now/home.php?newstype=whistory
A cég honlapja meg itt:
http://waterfordbikes.com/
A kedvencem tőlük meg ez:
Aki nagyban szeretné megcsodálni a kedvencemnek kikiáltott bringát annak klikk ide (vigyázat lób*szó felbontás!!!)
