kép by Matej

Mindezek ezen a linken letölthetők!

(Faszbukon jelent meg Orsinál)

Halál etap, vagyis a leghosszabb táv a legnagyobb szintkülönbségekkel: Balatongyörök - Káptalanfüred (87,42km, ebből kb. ~6km az eltévedés).

Balatongyöröki utolsó éjszakánkon, a legkisebb mozdulatra is nyikorgó ágyak se tudtak megakadályozni, hogy kialudjam magam. 8 körül keltünk, nem úgy mint előző nap, amikor 7 órakor felébredve a többieknek 8 órát mondtam be poénból, amire szépen fel is kelt mindenki, nem kis lincshangulatot okozva ezzel, amikor kiderült a turpisság. Bőséges reggeli, a bringák kihurcolászása a folyosóról és már menet kész is volt a banda.

Balatongyörököt elhagyva a szigligeti vár mellett ment el az út, amit sajnos az előző napi eső miatt, kimaradt a pihenőnapra tervezett programok közül, de még így tisztes távolságból is impozáns látványt nyújtott.

Itt a bringaút minősége egész jónak mondható, bár itt-ott a fák gyökerei erősen kikezdték az aszfaltot.

Badacsonytomajt elérve már jöttek az emelkedő, néhol egész meredekek, de cserébe rövidek, ahol meglepően könnyedén tekert fel a banda. A Balaton kerülésben az a jó, hogy amennyit felfelé kell menni, annyit kell lefelé is, bár Tomajban nem árt vigyázni, hiszen szűk kis közutakon a helyi erők imádnak kocsival száguldozni, nem egyszer frászt hozva a bringásokra. Kristóf elé is kinyomta az orrát egy kis egyterű, majdnem telibe kaszálva őt.

Bevallom nem bírtam ki, hogy ha már Badacsonyba járok ne kóstoljam meg a helyi bort, így egy röpke pihenőre beugrottam az egyik kimérésbe és egy féllityis flakont megtöltettem egy kevéske badacsonyi édes nedűvel, amit aztán a mezem hátsó zsebébe süllyesztettem, betartalékolva az út végére.

Tomajból kifelé jövet aztán beütött a mennykő egy kereszteződés formájában, ahol két irányba is ki volt táblázva Tihany felé a Balatroni körút és mi persze a meggyőzőbb, de rossz irányba indultunk el, Káptalantóti felé. Ezt nem csak mi néztük be, így csak kb 2,5km után, Bélabá kezdett gyanút fogni, hogy lehet rossz irányba megyünk. Térkép egyeztetés, irány vissza a helyes irányba, mintegy 6km-rel megnövelve az aznapi távot.

Balatonrendest külön meg kell említenem, mivel annak határában hirtelen vége szakad a bringa út, ráterelve a 71-esre. Itt ismét kóvályogtunk egy sort lefelé Pálkövére, ahol dühünkben megálltunk az helyi ABC és kocsmánál egy citromos (sörre) izotóniás italra, hogy lenyugtassuk pattanásig feszült idegeinket.

Ezt a részt is több bringás benézte (szerintem az összes), így nagyjából sejthető volt merre kell továbbindulni. egy kis emelkedő után kivergődtünk a 71-es mellé, ahol folytatódott ismét a bringaút. (Egyébként itt kezdtem megérteni azokat, akik nem szaroznak és nagyrészt a 71-esen kerülik meg a Balatont, jó út, kisebb feszkó.)

Balatonszepezd és Zánka között is másztunk egy jót, igaz csak Kristóffal, mivel a többiek taktikusan a 71-es mellett kerülték ki ezt az emelkedőt. Egyébként erre a szakaszra jellemző, hogy egy-egy települést elérve a bringautat beterelik a település kisebb útjaira elkerülve ezzel a 71-est. Útközben kajás lett banda így megálltunk egy kis szeder dézsmálásra a bringaút mellett.

Balatonudvarinál volt megbeszélve Katival a találkozó és frissítő pontot is ide terveztük (zabálással egybekötve) és magam is meglepődtem, amikor célt elérve láttam, hogy az órám 62 megtett kilométert mutat. Többeiknek ez rögtön egyéni rekord volt és én jobbnak láttam hallgatni arról, hogy itt bizony valami el lett csúszva és nem 70km lesz a táv, hanem körülbelül 90. Itt bekajáltunk a helyi gyros tálnak nevezett fűszeres 'perkelthúsból és sültkrumpliból, majd lekísértük egy kis (sörrel) izotóniás üdítővel, majd rápihentünk, de megbeszéltük, hogy Füredre beérve tuti eszünk egy fagyit.

Balatonfüredben az "jó", hogy a bazársor a bringaút egyik, míg a gyalogos sétány a bringaút másik oldalán van. Persze a gyalogosok és a bazártulajdonosok konkrétan leszarják a bringautat, így simán ráparkolnak, rakodnak, sétálnak rajta.

Azért azt el kell mondani, hogy isteni fagyit ettünk itt és külön öröm volt, hogy nagy fahéj imádó révén volt szilvás-fahéjas is. A helyi ivókútnál felfrissítettük magunkat és robogtunk is tovább Káptalanfüred felé.

Káptalanfüredig volt egy-két izmosabb emelkedő, amit már nem mindenki bírt kitekerni, de a településre beérve tudatosult mindenkiben, hogy a szállásra vezető út is egészen comboska. Ezt már csak (mint utólag kiderült, hehehe) Csabi és én vállaltam be, jól megtépve az amúgy is kinyúlt láncomat és érkeztünk meg a Slalom ifjúsági táborba, ahol a szállásunk volt (igen ez az egyik calicivírúsról elhíresült tábor).

Ekkor közel 87km-t mutatott az órám, amit magam is nehezen hittem el és bár annyira nem adtam hangot neki, iszonyat büszke voltam mindenkire. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a táv kényszerből jött össze, mivel közelebb nem sikerült Györökhöz szállást találni és pluszban rátett a fentebb említett eltévedés.

Maga a tábor egyébként ifjúsági táborokhoz képest nagyon pöpec volt és olcsó, nyoma se volt a vírusnak. Az elrendelt fertőtlenítésnek köszönhetően, csillogott-villogott minden, úgyhogy rögtön nekiálltunk csokit falatozni, sőt egy kis pihenő és lemosakodás után még arra is maradt energiája a bandának, hogy lesétáljunk a parti kajáldába, ahol életem egyik legjobb hekkjét sikerült elfogyasztanom és külön örömömre sikerült pár csocsójátszmára is rábeszélnem a társaságot.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Na végre rászántam magam és elmentem 'szerszámbótba, hogy vegyek egy mini 15-ös villáskulcsot (igen: elől pályaagy, igen: a hátsó BTS-hez is az kell, igen: nem jött be kónuszkulcs, mivel ha rágyógyult a tengelyanya a kónuszkulccsal csak elnyírom, annyira vékony). Persze nem volt, de volt helyette kicsi franciakulcs, jóval olcsóbban volt, mint egy Knog shifter (igaz ezt nem is lehet összehajtogatni és fele se olyan dizájnos). Éppen bele tudom rakni a S-es méretű, SKS nyeregtáskám lampion tartókájába. Elég parasztosan néz ki, de hosszútávokon jó lesz az és persze fel tudom használni majd másra is. (Közben visszaolvastam néhány régi postot és fogom a fejem, hogy úristen mennyit bénáztam... félelmetes)

A második napon elég álmosan ébredt a banda köszönhetően a kölyökbanda éjszakai randalírozásának. Megreggeliztünk, majd egy kis pihenő után újult erővel vágtunk neki a Balatonlelle - Balatongyörök távnak (53,5km).

Fonyódon természetesen megálltunk léghokizni, ami már, mondhatni szokásunkká vált, ha arra járunk. Mindig megmosolygom, hogy, amíg Rittyel el nem kezdünk játszani, addig a kutyát nem érdekli a léghoki, aztán ahogy nekikezdünk, annyira "jóízűen" nyomjuk, hogy rögtön kedvet kap más is.

Balatonmáriafürdő után ismét egész korrekt bringaút következik és előre csorgattuk a nyálunkat, hiszen frissítő pontnak a tavaly felfedezett 400 éves vámházat jelöltük ki. Egyébként ezt a helyet egész könnyű elkerülni, még akkor is, ha bringaútra is fel van festve, hiszen egy rövid, ámde meredek emelkedő után kell balra fordulni a fenékpusztai vasútállomás előtt. A lékanyarodónál bevártuk a leszakadt embereket (előtte egy picit elhúztunk), ami jó ötletnek bizonyult, mert simán továbbmentek volna.

A 400 éves vámházban olcsó a kőbambi izotóniás ital! Kapsz virslit párban, finomat, roppanósat és a helyi specialitás a McFenék burger, vagyis egy zsemlében rántotthús vagy húspogácsa. Leparkoltuk a gépeket, ahol Kati már várt ránk (szervízkocsi az isten), így nem volt más dolgunk, mint nekiesni a kajának.

Én, kombinálva a helyi specialitásokat, betúrtam egy McFeneket, majd egy pár virslit is utánaküldtem, hogy enyhítsem a McFenék magányát, miközben bőszen kortyolgattam egy kőbambit izotóniás italt, hogy nehogy megakadjanak félúton.

A pocakok megtömése után ejtőztünk egy kicsit, majd irány Keszthely. Ezen a szakaszon nem árt az óvatosság, mivel elég sok a beláthatatlan kanyar és ha az ember nem akar egy örökre szóló élményt szerezni a szemből belepukkanó bringástól, a csengetés is megfontolandó ötlet (mi így csináltuk).

Keszthelyre érkezve megint szembesültünk a "fantasztikus" kitáblázással, viszont a várost elhagyva ismét istenkirály bringaút fogadott minket, elfeledtetve a városban kóválygást.

Balatongyörökig szinte suhantunk, ahol is a püspökladányi önkormányzat nyaralójában szálltunk meg (ez saját szervezés volt, " jó, óccó" kategória, eltekintve a legkisebb moccanásra nyikorgó ágyak okozta éjszakai sokkoktól).

Itt kell megemlítenem, hogy mi 2 nap tekerés után beiktattunk egy pihenőnapot, amit minden családdal tekerőnek ajánlok, hiszen nem árt egy kis regenerálódás két nap tekerés után. (Halkan megjegyzem, hogy egy pihenő nap után a fenékfájás is el szokott múlni, ami tapasztalatom szerint a 2 napon tetőzik, én ezt úgy is hívom, hogy a seggfájós nap).

Nekünk iszonyat szerencsénk volt, mivel az idő annyira kegyes volt hozzánk, hogy ezen a pihenőnapon gondolták úgy az égiek, hogy egész nap esni fog, így nem kellett szakadó esőben tekernünk. De, hogy kihasználjuk a pihenőnapot, a banda nagy részével átautókáztunk Kehidára, ahol a fedett termál- és élményfürdőben áztattuk ki megkínzott sejhajunkat és kényeztettük a megfáradt lábizmainkat.

Meg kell említenem, hogy ezt a kis kiruccanást is csak úgy tehettük, meg, hogy volt egy kísérő autónk, ami iszonyat megkönnyítette a dolgunkat az egész úton. Hiszen egy-egy táv letekerése után, nem kellett fáradtan szállást, kaját intézni, mert mire odaértünk minden el volt rendezve. A csomagok szállításában is iszonyat könnyebbség, hiszen aki már tekert hosszabb távokon, az tudja csak igazán, hogy egy hátizsák is mennyire kényelmetlen tud lenni X kilométer után, nem is beszélve a csomagok plusz kilóiról, amivel egy emelkedőn feltekerni nem éppen leányálom.  Akik megtehetik, azoknak mindenképpen ajánlom a kísérőkocsis felállást! Itt szeretném megköszönni Katinak, hogy nálunk bevállalta ezt a néha hálátlan szerepet, hiszen sok élményből, látnivalóból kimaradt és sok gondot, intézni valót a nyakába vett ezzel a szereppel.

Bár az előző post-nál a részszakaszonál található link rámutat, a GPS-szel nyomon követett részletes track-re (ami android platformos, runtastic nevű programmal készült), de sokan jelezték, hogy ez nem egyértelmű, ezért ezentúl, mindig kirakom az aktuális szakasz track-jének linkjét a post végére.  Tehát:

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Írtam már a bényei Drótszamár fesztiválról, hogy a versenyt átminősítették túrává, de eszünkbe nem jutott visszakérni a nevezési díjat, mivel végigtekertük a pályát és a frissítőket is igénybe vettük. Ma reggel viszont pukkant egyet a telefonom (ilyen balfasz sms hangom van) és meglepődve láttam, hogy a Drótszamár szervezői visszautalták a verseny nevezési díját MAGUKTÓL!!! Döbbenet, hogy létezik még az országban ilyen korrekt (az én szemszögemből már túlzásnak is ható) szervezőgárda! Le a kalappal előttetek lányok-fiúk! Jövőre találkozunk.

Olcsó húsnak híg a leve alapon a Miche lánc szarrá nyúlt 3 hónap alatt, vagyis senkinek nem ajánlom... KMC K710-est raktam fel, remélem ez tovább bírja. Főleg azért mert aug. 20-án vár rám egy kékestetői "csúcstámadás" Gyöngyösről, Krumplival (42-16, vagy megdöglök és 48-16), vagyis rendesen meg lesz kínozva.

Augusztus 2-án vágtunk neki az útnak, hogy megkerüljük a Balatont bringával. A csapat 7 főből állt, 6 bringás (ezek közül egyedül én voltam "vérbringás", a többiek mondhatni "eseti felhasználók") és egy plusz kísérő (személygépjárművel). Meglepő módon, az indulás előtt egy nappal, a Fiatba sikerült beszuszakolni 4 kerékpárt, így a maradék 2 bringával megkockáztattuk, hogy mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül fogunk bepróbálkozni a MÁV-nál. A terv szerint 3 ember és 4 bringa kocsival,  a maradék (csomagok nagy része, 4 ember és 2 bringa) vonaton utazik. Hát mit mondjak, a Fiat dugig lett és olyan szép látványt nyújtott megpakolva a sok géppel, hogy majdnem elmorzsoltam egy kövér könnycseppet induláskor (a csomagtartóba a 4 váz, pedált, kormányt nyergeket, ki/leszerelve, az anyósülés mögé a 8 kerék került).

A vonatozó csoportba osztott az élet és az 50%-os MÁV kedvezményem, amiről egy egész szóval összefoglalhatnám a véleményem: szívás. Bővebben: egy darab többcélú, kerékpárszállításra is alkalmas vagon, amire Debrecenben még vígan felfértünk, sőt egy 3 kerekű szörnyet is sikeresen felkínlódtunk. A tulaj hölgynek azért üzenném, hogy ezt, azért már én is túlzásnak tartottam... egyrészt, mert a triciklije minimum 3 bringa helyét foglalta el, másrészt, ha mi nem vagyunk ott, akkor kétlem, hogy egyedül felrakja azt borzalmat a vonatra (nem kis késést összehozva ezzel). Persze, Budapestet elhagyva már minden talpalatnyi hely tömve volt bringákkal, nem kicsit súlyosbítva a helyzetet, hogy a triciklis hölgy és két pulyája, a bringatárolóban ültek le a kihajtható székekre (bár simán volt hely a normál utas részben is, amikor felszálltak) nem kevés kerékpártól elfoglalva a helyet. Egyébként vicces volt, hogy az északi parton  tekerve egy német szerelvény ment el mellettünk, amihez egy teljes vagon kerékpárszállító volt csatolva... hát igen, ott azért sejtik, amit itthon még nem, a Balaton egyre jobban rácuppan a kerékpáros turizmusra.

Ami még érdekes volt a MÁV-val kapcsolatban, hogy mivel én MK tag vagyok, így az egyik bringát kedvezményes kerékpárjeggyel vihettük, de (!!!) és most kapaszkodj meg: nem létezik menettérti (oda-vissza, 3 hónapig érvényes) kedvezményes kerékpárjegy! Persze elővételben meg tudod venni a visszaútra a kerékpárjegyet, ha meg tudod mondani, hogy pontosan mikor jössz vissza, de lássuk be sok túra esetén ez változhat, így szarakodhat az ember a visszaútnál is a pénztárnál. Röhej!

Visszatérve a túrára, Balatonvilágosnál cuccoltunk le a vonatról, mivel a tervezett útvonalunknak ez a település volt a kiindulópontja és végcélja is egyben. Bringák ki a kocsiból, csomagok be, egy kis szerelés és már menetkészek is voltunk.

Az első szakasz Balatonvilágos - Balatonlelle (44,95km) volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy a kitáblázás és az utak minősége a kiváló és az iszonyat pocsék között váltakozik az egész balatoni körúton. Nem egyszer tévedtünk el nem egyértelmű, vagy egyszerűen, hiányzó tábla miatt. Persze térképpel és a helyi erők segítségével simán lehet korrigálni.  De hogy ne csak papoljak, íme egy kép, ami jól példázza az egészet:

Igen, itt a helyes irányt a feketével odafirkált nyíl mutatta. Volt olyan szituáció, ami 6km-rel dobta meg az aznapi távot, mivel nem egyértelmű volt a táblázás (konkrétan két irányba is mutatta a balatoni körutat Tihany felé) és jó munkásemberként, Murphy törvényét betartva, persze, hogy a rossz irányba mentünk tovább. Szóval nagy-nagy tanulság, hogy a biztonság kedvéért, azért legyen nálad térkép (nálunk volt, Bélabának hála)!

Az első szakasz főleg autóúton sicc! normál (gépjárműforgalmat is lebonyolító) úton megy, de a szántódi rév után valami csodálatos bringaút következik. Kétsávos, sima, mint a babapopsi, sehol egy repedés.

Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a táblázás ezen a szakaszon is pocsék, bár nehezebb eltévedni, mint az északi rész bizonyos szakaszain, hiszen a legtöbb úton, ami párhuzamos a Balatonnal előbb utóbb észreveszel egy zöld táblát, sárga felirattal, ami visszaterel a balatoni körútra.

Útközben itt-ott megálltunk egy-két izotóniás ital (sör) elfogyasztására és némi technikai segítség igénybevételével (GPS) érkeztünk a balatonlellei Nana motelhez, a szállásunkhoz (ezt a balatonbringa.hu segítségével sikerült leszervezni, sőt ők kompletten megszervezik neked az egész balatoni hacacárét, ha időben felveszed velük a kapcsolatot).

Maga szállás egy valamikori szockó üdülő, közös vizesblokkokkal, lepukkant szobákkal, viszont olcsó és közvetlenül a Balaton partján fekszik (ami strandolás szempontjából nem mellékes). Sőt Lidl is elég közel van, úgyhogy simán fel lehet tankolni az estleges kimerülő izotóniás készletet (sör). A kerékpárokat zárható helységben tudják elhelyezni, ami azért nem rossz. Egyedül az éppen ott nyaraló iskolás csapat volt, ami kissé idegesítő volt az éjfélig tartó rohangászásukkal és folyosón üvöltésükkel. Igaz, pár izotóniás ital (sör) után igazán már ez se érdekelt és úgy aludtam, mint a bunda.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Ááá pont elkerüljük a Balatonon őket, de azért mások nyugodtan becsatlakozhatnak Leviékhez! Bővebb infó a faszbukon!

Cycle Me Home - HelpUsThankYou from Cycle Me Home on Vimeo.

july4 - MADRIZ
july9 - BARCELONA
july16 - MARSEILLES
july19 - CANNES
july 20 - NICE
july24 - TORINO
july29 - PADOVA
july30 - VENEZIA
aug01 - TRIESTE

aug02 - LJUBLJANA
aug07 - BALATON
aug10 - BUDAPEST

www.vimeo.com/cyclemehome

www.facebook.com/cyclemehome

www.cyclemehome.com

Egy hétig leállok most a bloggal, ugyanis irány a magyar tenger, természetesen binyiglivel, ha a MÁV is úgy akarja. 5 nap alatt, túra tempóban tekerjük végig a családdal a Balatont. Nem sietünk sehova, megnézünk mindent és remélem az idő is kegyes lesz, hogy pancsolhassunk egy kicsit. Próbálom a teljes útvonalat GPS-vel rögzíteni, hátha a "nemvérbringások" is kedvet kapnak egy ilyen túrához.