"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™

Krumplival a határ mentén 2.

2011. július 18. - korcs75

Az egy dolog, hogy elbalfaszoskodom (már elnézést) a városban és környékén Krumplival, de ez kimerül maximum ~50km-ben, ami lássuk be, az olyan tervek mellett, hogy lemegyünk Szegedre egy nap alatt, édeskevés. Éppen ezért elhatároztam, hogy 100-as köröket is kéne menni, egyrészt tesztelni a felszerelést (ne röhögj, ezt majd kifejtem), másrészt erőnlétileg megalapozni a szegedi túrát. Ki is néztem egy egész jó útvonalat, némi helytörténeti nevezetességgel, mégpedig a Nagykerekin található Bocskai várral.

A szombat reggel 8-as indulás kicsit csúszott, mivel utólag jutott eszembe, hogy Boszkó gyógyszerét elfelejtettem beadni, így kapásból egy kényszerfordulóval indultam, de miután a kuttyot letudtam és a strap-et (tépőzáras pedálszíj) beállítottam lelkesen indultam neki a kitűzött penzumnak. Persze azért valaminek most is el kellett romlania, ami jelen esetben a Róka Úrról átszerelt kilométeróra volt, ugyanis kimerült a jeladójából az elem, de bevallom, ezen már nem is csodálkoztam... hiszen miért is legyen minden tökéletes?!

Reggel becsomagoltam egy győri jó reggelt műzlis bizbaszt, meg 4 műzli szeletet, hátzsebbe ment egy narancsos powerade és vittem a hidropakkos hátitatyómat, 2l vízzel feltöltve, szükséges szerszámokkal és esőkabáttal. A kaja és a víz több is volt mint elég, de arra 50km után rájöttem, hogy olyan szinten baszogatja a hátam a táska, hogy hosszú távnál,  igencsak felejtős lesz. Legközelebb, két kulacs és a montiról átpakolt nyeregtáska lesz a tuti befutó megoldás. Vittem a nyári hosszú ujjas kesztyűmet is, hiszen egy zápor után (ami hála égnek nem volt) nem tudtam mennyire fog csúszni a műbőr bandázs. A bandázsnak egyébként jóval keményebb fogása van, mint a szivacsosabb társainak (ezért sem volt hülye ötlet a kesztyű), de a tartóssági teszten rögtön átment, mivel az egyik egészségügyi megállónál Krumpli eldőlt és kormánnyal az aszfaltra érkezett. Elmondhatom a Charge bandázsnak kutya baja se lett egy kis koszon kívül.

Létavértesig semmi extra, bár néhol igencsak szar az út minősége, ami elmondható szinte az egész útvonalon. Felüdülést csak rövidebb szakaszokon jelentett egy-két felújított útszakasz. Létavértes - Pocsaj szakaszon egész kellemes fasorok szegélyezik az utat, így nagyrészt árnyékban lehet tekerni, de azért azt hozzáteszem, hogy az előző éjszakai eső miatt, szinte végig tökéletes volt az idő  tekeréshez (pár szembeszelet eltekintve).

Nagykerekin terveztem az első és utolsó nagyobb megállót (pisi és egyéb technikai megállásokat leszámítva), Itt a terv a Bocskai vár megnézése lett volna, ami igazából nem is vár (bár valamikor az volt), hanem kastély. Sajnos zárva volt, így a múzeumlátogatás elmaradt és mivel a kertje is be volt zárva, a kerítés tövében álltunk le falatozni. Igazából a víztartályos megoldás kissé túlbiztosított megoldás volt, hiszen szinte az összes faluban, ahol áthaladtunk, bőven van iható vizű nyomókút az utcákon (a kastély mellett is van vagy kettő).

A szusszanó után Hencida (régi nevén Henczhida) felé vettük az irányt. Másnap rögtön rá is kerestem Bonchidára, ami a román oldalon, Kolozs megyében található, mintegy 240km-re. Már csak a neve miatt is kihagyhatatlan településig (itt olvashatsz egy érdekes cikket a Hecida - Boncida kapcsolódásról) elég rossz rázós aszfalt következett.

Pocsajon ismét átvezetett az út, igaz visszafelé már Hosszúpályi felé, ahol végre kezdett betörni a nyereg, de a táskát már kegyetlenül érezte a hátam. Hosszúpályiból (ahol 55Ft a dinnye kilója!!!) már szinte röpültünk a Vekeri-tóhoz és átlépve a 100km-t megünnepeltük egy sörrel, a helyi vendéglátóipari egységben.

Itt kell megjegyeznem, hogy Vekeri-tó milyen fasza hely lehetne, de igazán mióta Debrecenben élek egy pici fejlesztést sem öltek bele. Pusztul le minden, a helyi kajálda színvonala a béka segge alatt, árai viszont a csillagos égben vannak. Kricsmi mellett konkrétan, csak 3 darázsfészek ontja magából a bájosabbnál bájosabb kis állatsereget (ebből az egyik hüvelykujj méretű lódarazsakat), ami természetesen lecsapnak bárminemű inni és ennivalóra.

A Vekeri-tó után könnyedén ültem vissza a bringára és éreztem még az erőt, akár még egy 50-eshez is (persze 230 az más tészta). A végére 109 jött össze és megállapíthatom, hogy Krumpli ismét igen jól muzsikált (nem rossz ez a 48-16-os áttétel).

Craton ceron - művészkedés

Nitr-O volt olyan rendes és hozzám vágta a régi a bukóját egy Cratoni Ceron-t. Kicsit fel akartam újítani, mivel magán viselte egy esés nyomait. Végül a sérült részek átfestése és a kék szín likvidálása mellett döntöttem (ha már művészkedünk legyen olyan, amilyennek szeretném). A a karbon betéteket (a lehorzsolt részt kivéve) és a hátsó ezüst részt, a fényvisszaverő elemekkel meghagytam eredeti állapotában, de megőszültem, mire kimaszkoltam.  A csiszolás után 3 réteg fekete festék és két réteg lakk került rá. Hát íme ilyen volt és ilyen lett:

Persze a feliratok így ugrottak, de szerintem elég pöpec lett. Tudom fekete, de ez van, ez jön be, még, ha vonzza a napot, akkor is.

 

Marha Úr

Ritty, Charge bandázsa után ismét bringás ajándék pottyant az ölembe, mégpedig Marha Úr, egy Crazy Stuff csengő. Első pillanatra nem is csengőnek, hanem állatfigurás dudának látszik. De (!!!) kérem szépen a látszat csal, ez bizony egy teljes értékű csengő. Külön vicces és a legjobb is egyben, hogy a csengő nyelve, egyben Marha Úr nyelve is.

Fel is pakoltam Krumplira, így a holnapra tervezett hosszabb kiruccanásra Marha Úr is velem tart.

MÁV - parasztba nyomjuk

Bár csak 7 bringa van, de Ádám javaslatát felvetve (kösz), úgy döntött a tegnapi kupaktanács, hogy költségtakarékosabb vonatot választani és kifizetni azt a 3-4 kerékpárjegyet pluszban, a külön kerékpárszállító vagon igényléséhez. Azért sajnálom, hogy így kell ezt megoldani, de olcsóbb mintha a vonatjegyet kellene pluszban X főre megvenni. A kísérőkocsi, meg legalább tömve megy.

MÁV - juss el a Balatonra

Igeeeeeeeen! Megint! Adott a helyzet, a családdal meg akarjuk kerülni a Balatont, kapaszkodj meg, kerékpárral, hehehehe. Úgy terveztük, hogy lesz egy kísérő kocsi, egy fő sofőrrel és a csomagokkal, hatan pedig tekerünk. Mivel a kísérő kocsi korlátozottan képes kerékpár szállításra (se vonóhorog se csomagtartó), így azt találtuk ki, hogy a 6db. bringát inkább vonattal visszük le a Balcsihoz, 2 kísérővel,  a többiek, meg a csomag, mennek kocsival.

Gyorsan le is töltöttem a MÁV ide vonatkozó pdf-jét A kerékpárszállítási szabályozás címmel és örömmel láttam, hogy semminemű szabályozás nincs arra, hogy egy fő, hány kerékpárt vihet vonaton. Azért motoszkált bennem a kisördög és rákérdeztem a MÁVDIREKT-nél, pontosan hogyan is van ez.  Azt a választ kaptam, hogy egy fő csak egy kerékpárt szállíthat vonaton, amin kicsit megdöbbentem és jeleztem, hogy ez sehol sincs benne a fentebb említett pdf-ben. Erre jöt a válasz, hogy az adott szabályozás nem is abban, hanem egy másik pdf-ben találom, aminek a címe: DÍJSZABÁS ÉS A JOGSZABÁLYOKBAN MEGÁLLAPÍTOTT UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEK. Egyébként saját bénaságom, hogy itt nem néztem meg, mivel itt is megtalálható. De most őszintén, ha már van egy bringásoknak szóló dokumentum, akkor nem lehetne, az összes rájuk vonatkozó szabályozást abban összegyűjteni?! Nem értem, én ezt, de a logikát már nem is keresem.

Egyébként, ami még kicsit vicces, hogy egy vonaton, ahol nincs kerékpárszállító vagon jelölve, összesen 4 db. kerékpár szállítható (2db az elején és 2db. a végén), viszont csak 10 fő felett igényelhető kerékpárszállító. Magyarul, ha 3-tól 10 főig vagytok kerékpárral, akkor bizony a jelenlegi szabályozás mellett, felejtős a vonat ilyen szerelvényeknél!  Hát ennyit a kerékpárbarát MÁV-ról. Bár azért vannak pozitív dolgok is, pl.: az IC-s kerékpárszállítást nagyban sikerült ésszerűsíteni.

Amin viszont kínomban nagyot röhögtem az az, hogy mivel a Balatonra közvetlen vonattal akarunk menni és ilyen csak egy van, mégpedig a Záhony-Keszthely sebesvonat.  Most nézd csak meg az alsó kerékpárszállításra vonatkozó kiegészítést: Kerékpár a vonaton a jelölt helyen szállítható (korlátozott férőhely): Szolnok - Székesfehérvár! Egy Balatonra tartó vonaton csak(!!!) Szolnok - Székesfehérvár szakaszon biztosítanak normális kerékpárszállítást! Egyébként Szolnokon majd szedjem le a bringát és toljam át a hozzácsatolt szállítóba, vagy mif@szom, arról nem is beszélve, ha lesz 4db bringa a vonaton, akkor fel se fogunk rá szabályosan férni Debrecenben.  Az külön vicc, hogy közben meg hirdetik a Balaton körüli  Balaton Mix jegyet, amivel ingyen lehet kerékpárt szállítani. De vazze, előbb oda le is kéne valahogy jutni a bringával!

RAPTOBIKE TILTER

Bevallom bármennyire is szeretnék egy rekumbenst, azért a fő hátrányát abban látom, hogy a megállás és indulás, nekem elég nehézkesnek tűnik. Jó gondolom hozzá lehet szokni, de közel se lehet olyan hirtelen letenni a lábat, mint egy hagyományos cangánál. Persze megoldás lehet erre, ha valaki trike-ot használ, hiszen ott megállásnál se kell letenni a lábat, de azok meg túl szélesek, bumfordiak az én szememben. Viszont amikor megláttam a raptobike tilter-t rögtön megváltozott a véleményem, hiszen ez egy olyan trike, amit még én is szívesen  bevállalnék. Nem túl bumfordi, nem túl széles... max az alacsony üléspozíció nem annyira "bejövős".

Hasonló kerékfelfüggesztést már elég régóta használják motorkerékpároknál (pl. Piaggio mp3), de rekumbensnél még nem láttam. Mindenesetre elég meggyőző a videó!

 

Túra Csepel sztárfotó

Amíg mi Bényén múlattuk az időt, addig Bélabáék se tételenkedtek, ugyanis részt vettek Krityuval az E.ON Délibáb Mountain Bike Maraton és Bringatúrán! Ott készült ez a kép és rögtön paff lettem amikor megmutatta... mintha egy katalógusból, vagy egy képeslapról lenne bedigizve. Nagyon ott van az egész hangulata, stílusa! Szerintem beküldöm cyclechic-re is!

süti beállítások módosítása