Jelentem a festés megvolt, ennek örömére lőttem pár képet az alakuló Rókamobilról. Kezd összeállni a cucc, bár még sok munka lesz vele, hiszen ez még csak a külső máz.
Külön meg kell említenem a Levi által, az ajándékba feccölt markolatot, ami szerintem a bringa dísze lesz, mert egyszerűen baromi jól néz ki!
Szeretem a dicta racsnit, mert igénytelen és olcsó, cserébe viszont, bringapucolás után mindig istentelenül hangos, mintha kávéörlőben daralnék homokot. ez persze, ahogy kialakul az újra összeállt és kipucolhatatlan dzsuva és csapágy összhangja, eltűnik... mégis kelt bennem egy olyan érzést, mintha betont morzsolnék a fogam közt.
Bocs de ez az egyet találtam, ami nem volt levédve korhatárral...
Pyxi hazatér, avagy egy lopott bringa kalandos élete és visszatérése a szerető gazdihoz
Pyxike (Leánykori nevén Magellan Pyxis Team) egy 2002-es selymes narancssárga-fehér- fekete szőrű, 18”-as marmagasságú monti vázra épített városi bringa. Még 2007-ben vettem használtan egy Ceglédi sráctól adásvételi szerződés nélkül (Első hiba, erre figyeljetek!). Közel egy évig hajtottam hegyen és versenyeken, majd miután felfedeztem egy repedést a vázon, egy évre a garázs falára került. 2009 őszén az akkori városim váza eltört, gyorsan új rohangálós gépre volt szükségem, ezért az otthon fekvő alkatrészekből összedobtam a Pyxist.
Ezt követően újabb egy évig állta a kátyúk ostromát, majd a sors külföldre szólított, úgyhogy ismét parkoló pályára állt. 2010 januárjában jöttem haza látogatóba, amikor is Zoli barátom beköltözött Debrecenbe és kölcsön adtam a kerót, hogy ne álljon feleslegesen a garázsban és ő is tudjon mivel mászkálni a városban.
A krach 2010 március 31-én ütött be, amikor Zoli fáradtan elfelejtette lelakatolni a gépet és szimplán beállította a Jégcsarnok előtti tárolóba. Épp egy szervizelt bringát tolt ki próbakörre, amikor látta, hogy szart vág az eke, a Pyxis nem volt a helyén. Rögtön rohant a biztonsági őrhöz és visszanézve a kamerák felvételeit látszott, hogy egy familiárisan túlpigmentált srác alig 5 perccel korábban csapott le a szabad prédára.
Elég faramuci helyzet volt, mert a vázszámot nem tudtam (Második hibám.), ráadásul a kölcsönadást sem papíroztuk le, igaz, a rendőrség ezen nem problémázott. A lopást követően Zoli rögtön feljelentést tett a rendőrségen. Ha hasonló helyzetbe kerülnétek, a rendőröknek minél több pontos információval szolgáljatok! A következő dolgokat egy papírra mindenképp írjátok fel: bringa márkája, típusa, színe, lehetőleg fénykép a legutóbbi konfigurációról, valamint a teljes vázszám.
Eközben Toni a kamerán profilból látható enyves kezű füstifecskét próbálta azonosítani a környékbeliekkel. Pár srác biztosra mondta, hogy felismertek egy közelben lakó suhancot a fotón, Zoli ezen a nyomon próbált elindulni, hogy a bringát forró nyomon megtalálja, míg szét nem kapják alkatrészeire, vagy igényesen át nem festik gumistól a bringát leértékelt diszperzittel. Ez nem járt sikerrel, úgyhogy temettük a bringát. Hazatérésem után Zolival összedobtunk egy másik városi gépet, amit ezúton is köszönök.
Az ezt követő egy évben nem volt semmi fejlemény, majd a lopás évfordulója előtt közel 2 héttel nagyobb csoda történt, mint a Neveletlen hercegnő 2 részében együtt sem.
2011.március 22-én Zoli kicsit késve érkezett a Jégcsarnokhoz, ahol az előtérben már egy ismerős bringa várta. Azt gondolta, hogy a rendőrök hozták vissza, de mint kiderült, egy srác szerette volna beállíttatni a fékeket és a váltót (8-as karhoz 7-es sort raktak a barbárok…). Zoli elkezdett szöszmötölni a bringán, miközben próbált engem elérni telefonon. Ha már az nem lenne a világ szerencséje, hogy a bringát abba a boltba viszik szervizeltetni, ahonnan ellopták, ezt tetézte az a két járőr, akik a keró után nem sokkal érkeztek a boltba. Nem Zoli hívta őket, a szokásos gyalogkörüket teljesítették a Tócóskertben, akik már máskor is gyakran betértek a Jégcsarnokba.
A két fakabáttól, - akikre mellesleg egy rossz szavunk nem lehet, maximálisan korrektek voltak- megkérdezte, hogy mi a teendő akkor, hogy ha épp egy lopott biciklit szervizel és azt történetesen tőle lovasították meg. Mivel egy éve már megtette a feljelentést, így rögtön intézkedtek, felvették Zoli és Zsolt (a tulaj) adatait, hívták a nyomozókat, valamint közben Zoli engem is utolért telefonon és 10 percen belül a boltban voltam.
A felsőcsövön megcsillanó fényben láttam a bringára jellemző két horpadást, rögtön felismertem, hogy az én bringám az. Vagyis a váz biztosan, de jó pár alkatrész kicserélődött az elmúlt egy évben. Vázszám, számla, adásvételi és egyéb bizonyítékok híján hazarohantam a netbookomért és a papírokért, amit Zoli kapott anno miután megtette a feljelentést.
A jegyzőkönyv és egyéb papírok alapján nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy EZ a bicikli AZ a bicikli, ezért is vittem a netbookom, amin egy halom fénykép volt a Pyxisről, köztük egy sáros vázszám-töredékkel, amit még az előző tulaj küldött miután felvettem vele a kapcsolatot a lopás után. Ezzel és 1-2 közeli fényképpel szálltam harcba az igazamért, ahol egyértelműen látszottak a festékleverődések és karcolások. Ezt követően Zsolt megmutatta a netes hirdetést, ahol a bringát árulták, így érthető volt a nyugodtsága és az, ahogy a helyzetet kezelte.
12 óra előtt megérkeztek az ügyben kompetens nyomozók, akik egy közel 140 bringát érintő lopássorozaton dolgoznak épp. Pár szóban összegeztük az eddig történteket, majd Zsolttal átmentek a sráchoz, akitől két napja elhozta a kerómat. Engem beküldtek a Buda Ézsaiás utcai kapitányságra, majd ott felvették a vallomásom. A rendszerük lassúsága miatt közel három órát töltöttem a rendőrség impozáns épületében, ami elég volt arra, hogy találkozzak Zsolttal és a másik két tulajjal, akiknél a Pyxis az elmúlt esztendőben megfordult.
Az első tulaj meglepő módon egy, a kamera felvételein lévőre kísértetiesen hasonlító sráctól szerezte a kétkerekűt, akit a nyomozók már névről hangos nevetéssel fogadtak régi ismerősként. Még gyorsan megírták a hivatalos papírt a lefoglalásról és az visszaszolgáltatásról, majd mi mehettünk haza, ők pedig a gyanúsítotthoz.
Röviden a tapasztalataim az esetből:
• Dokumentáljátok a bringátok állapotát (fénykép, vázszám, szín, márka, típus, lehetőleg számla, vagy adásvételi)
• Mindig lakatoljatok! (Lehetőleg U-lakattal a vázat és legalább egy kereket valami masszív oszlophoz.
• Ha mégis megtörténne az,amit senki sem szeretne, rögtön tegyetek feljelentést a rendőrségen.
• Reménykedjetek. :-D
Mindenhol téma, kiposztolom már én is. Lehet mondani, hogy a bringásoknak semmi se jó, na de ezek után?! De legalább van! Még több kép itt!
Chris Akrigg, a Mongoose aktuális nagymenője mutatja be, mit lehet egy Mongoose Nugget-ből kihozni. Ha a zene alatta nem lenne annyira idegesítő, csillagos ötöst adnék a videóra
Androidozunk ismét egy kicsit, az Endomondo erejéig. Alkalmas gyaloglás, futás, kerékpározás stb... GPS-es nyomkövetésére, távolság, sebesség, kalória leadás mérésére. Polar Wearlink® + transmitter (Bluetooth®-on keresztül) és Zephyr heart rate monitor támogatás. Útvonal feltöltése, majd a legjobb idő az adott útvonalon megjelenítés. Letöltve egy már mások által feltöltött, vagy saját útvonalat, az aktuális legjobb időt döntögethetjük, ha elég jók vagyunk.
Ingyenesen regisztrálhatunk, akár faszbukos regisztrációnkkal is az endomondo oldalára, ahol pár plusz infót is kinyerhetünk az útvonalunkról. Én pl. egy laza Panoráma utas tekerést töltöttem fel (17,59km), ahol azért egy hibát észrevettem, ez pedig a max sebességem, hiszen a 65,2km/h eléréséhez 16-42-es áttétellel igencsak ki kellett volna lépnem. Gondolom valamilyen bug lehet, mert az átlag és google maps-es térkép alatti sebesség nyomkövetés is stimmel. Jó kis cucc, eddig próbáltak közül a legjobb. Nálunk csak a free verzió elérhető, de létezik pro verzió is, több funkcióval, részletesebb adatokkal.
Halkan megjegyzem, hogy adatbarangolás nálam ki van kapcsolva, így a GPS adatokat wifi-vel utólag töltöttem fel. Nem hiszek a mobilinternetben (mármint a magyar árképzésbe e téren), hehehehe
fotó: dylanbigby
PVJ alleycat. Bár skidmarkon megjelent egy jó kis leírás róla, azért én is prezentálok egyet, ha már ez volt az első debütálásom a debreceni alleycatek történetében. Maga a lebonyolítás kicsit különbözött a megszokottól, mivel párban kellett indulni a szokásos szingli felállás helyett. Mivel konkrétan nem volt párom, reménykedtem, hogy a helyszínen sikerül majd kifognom egy "nem a győzelem számít, hanem a sör" mentalitású csapattársat. A célom az uccsó hely stabil megtartása volt, mivel már vizionáltam is magamban a Kutya meg Csipisz, Dani és Levi párosok, a Power Rangers-ben megszokott módú összeolvadását, valami iszonytató Alleycat Megazord mutánssá, akik vérre menő küzdelemben megharcolnak egymással a Baltazár Dezső közepén az első helyért.
Az első meglepetés akkor ért, amikor közölték, hogy komolyan vették Röfi javaslatát, miszerint az egészségre és a morálra veszélyes mutációk elkerülése végett, a tabella első 6 helyezettje gondosan kerülje el egymást a páralkotás folyamatában. A második pedig akkor, amikor Levi (a dereceniek goldsprint titánja) közölte, hogy én vagyok a csapattársa. Elmorzsoltam egy kövér könnycseppet a megtiszteltetéstől, írtam pár búcsú sms-t a szeretteimnek, szüleimnek és a közelebbi hozzátartozóknak, mert ha Levivel kell lépést tartanom, abba úgyis beledöglök. Szerencsére nem így lett.
Az alleycat két részből állt és az első részben azt a feladatot kapta mindenki, hogy a párok röppenjenek szét és fotózzanak, minél több, S vagy SZ betűs közterületet jelző táblát. Nafaszom, "nekem való feladat", mivel köztudottan olyan hülye vagyok utcanevekből, hogy 15 évnyi itt élés után, csak azokat az utcákat ismerem, ahol már laktam és/vagy ahová bulizni/sörözni jár(t)unk. Sebaj térkép elő, diktáltam, Levi írta, majd felosztottuk, hogy mivel Ő az erőember a csapatban, így Ő fog a külterületekre koncentrálni, enyém pedig a belváros lesz. Előkotortam a telefonom, benyomtam Bon Józsitól a Dead Or Alive-ot (on a steeeeel horse I rideeee) és nekivágtam.
Első utcatáblánál eldobtam a telómat (azzal fényképeztem), ami darabjaira hullott a havasesőben. Jól kezdődik. Egy másik utcatáblánál számon kért egy csaj, hogy mit fotózom én az Ő házát. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy csak az utcatáblát fotózom egy bringás verseny keretein belül, ráadásul egy olyan versenyen, aminek a neve alleycat. Olyan nincs, nem is lesz, sohasem volt! Nehezen, de azért sikerült meggyőznöm, hogy talán mégis és e közben megvilágosodtam, hogy miért is van olyan nehéz dolga a google-nak a a google street view bevezetésénél. A Szegfű utcát kb. fél órán át kerestem, amikor bekapcsoltam a burzsuj telefonomon a GPS-t és a legnagyobb meglepetésemre egy járda mellett, a parkoló autók közé érve mondta, hogy forduljon balra, megérkezés a célhoz. Bazz, de hova balra?! Arra nincs út! Kiderült a Szegfű utca olyan utca, amihez nem tartozik közút, hanem csak egy, két háztömb között futó járda... Bevallom jó szar voltam ebben a feladatban, de elsőre nem volt annyira rossz, na meg persze ott volt nekem "dzsolidzsókernek" Levi, aki hozta is formáját és kb. 3-szor annyi utcanevet gyűjtött, mint én.
Az alleycat második része "menj eddig, majd fordulj ennél meg annál a pontnál balra/jobbra" típusú feladat volt, természetesen ez is két részre osztva. Egy hosszabb pörgetősebb szakasz, ahol 3 számot kellett megszerezni és egy rövidebb kanyargósabb szakasz, ahol 4 szám megtalálása volt a cél. Ezek összegezve kidobtak egy telefonszámot, amit ha felhívsz megtudod mi a köv. lépés. Levi rögtön bevállalta a hosszabb részt (kövér izzadságcsepp letöröl), így nekem maradt a kanyargós, rövid, GPS nevű feladat.
A feladat a KRESZ ismeretekre volt kiélezve, persze megannyi benézhető opcióval fűszerezve (vagy kétszer meg is álltam, hogy mi a tököm van, meg hogy érti és egyébként is!). Ez a rész is tartogatott számomra meglepetést, mivel átnevelt jobbkezes lévén (magyarul: eredetileg balkezes voltam, de az iskolában helytelenül átneveltek jobbkezesnek), úgynevezett szerzett diszlexiában szenvedek, ami abban csúcsosodik ki nálam, hogy fingom sincs melyik jobb és melyik a bal oldal (néha b és d betűket is keverem, bár ezeket már egyre ritkábban). Ennek eldöntésében számomra az egyetlen támpont a jobb kezemen található úgynevezett íróbütyök (bőrkeményedés, ami a túl erős tollfogás miatt szokott kialakulni). A technikám az, hogy egy időben, mindkét kezemen összedörzsölöm a nagy és mutatóujjamat és ahol érzem a huplit az ujjamon az a jobb oldal. Persze ez bringán kivitelezhetetlen, főleg kesztyűben, viszont a feladat szövege hemzsegett az "ott fordulj jobbra, majd fordulj balra" frázisoktól. A jogsi megszerzésénél bevált trükköt alkalmaztam, levettem a jobb kesztyűmet, hogy összekapcsoljam jobb oldalt egy külső ingerrel, vagyis a jobb oldal a fázós kéz lesz (a jogsinál befőttes gumit, raktam jó szorosan a jobb kisujjamra). Magam is meglepődtem, hogy ezek után milyen jól teljesítettem a pályát, az elsők között visszatérve a Blatazárra.
Levit kellett még bevárni, gondoltam beugrom a Modembe egy gyors fáradtolaj leengedésre, amikor is kaptam egy fülest, hogy Füredi. Bevallom nem értettem, így jó hangosan el is kurjantottam, magam, hogy most a Füredibe kell menni?! Bocsánat, így mindenkitől, igen én voltam az a paraszt! Ugyanis az összeálló telefonszámon ez az infó várt mindenkire: Irány a Füredi (igazán nem osztott-szorzott, mivel a párja nélkül az ember nem számított befutónak). Szóval olaj bentmaradt és igazán az se tudtam miért, csak izomból megküldtem a Füredi söröző felé (kell egy 48-as tányér). Levi azonban sehol se volt, így hiába érkeztem egész jó helyen! (Mint később kiderült Csontossal benéztek valamit, így uccsónak érkeztek meg). A várakozásomat felülmúló 7 helyet így sikerült megszerezni (lesz ez egyéniben rosszabb is). Jó móka volt meg kell hagyni, köszönet érte Buchunak és segítőinek.
Ja igen, akiben ezek után is felmerül a kérdés, miért nem kultiváltam eddig az alleycateken való részvételt összefoglalom: egy kerékpáros "tájékozódási" versenyt nem éppen azoknak találták ki, akik képtelenek utcaneveket megjegyezni és jobb-bal tévesztők, na ezért! Viszont, most rájöttem, hogy valamilyen szinten kiküszöbölhetőek ezek a problémák, így amennyiben időm Urai engedik, (nem rajtam múlik minden esetben) részt veszek még ilyen zsiványságokon.
