Extreme Unicycling 2010 Lutz Eichholz from Lutz Eichholz on Vimeo.

Az előző postban emlegetett össztelós képét sikerült levadászni, ami egy kona cowan vázra épült.

Kérdezték, hogy miért nincs szíjhoz egy láncfeszítőhöz hasonló dolog... na elárulom van, igaz nem bringákra, hanem motorokra, akit érdekel keressen rá a Buell márkára. A probléma ezekkel, hogy vagy fixen rögzítettek, vagy igencsak izmos rugóval készülő, masszív darabok, a szíjnál ugyanis a legnagyobb probléma a megugrás (megcsúszás), aminek az elkerüléshez kellő feszesség kell, amihez igencsak kell az erő, heheheheh (ezért nem lehet ma még megoldani, olyan össztelósoknál, ahol változó a hátsó tengely és hajtókar tengelyének a távolsága) Persze fejlesztések mennek ezerrel szíjhajtás terén is, szóval lehet lesz majd bringára is szíjfeszítő. (Bevallom én szíjhajtás terén, csak a Trek District-ről ismert Gates-et "ismerem", de maga téma érdekel ezerrel, hehehehehe.)

A lánc koszolódása mindig is utálatos dolog volt számomra, egyrészt mivel mocskos egy meló tisztítani és kenni (pedig erre a célra régóta rendszeresítettem egy gumikesztyűt, de valahogy mindig sikerül összemocskolnom magam), másrészt szerintem iszonyat macerás. Sajnos a debreceni homok rákényszerít a sűrű lánctisztításra, lehet ezért is kultiválom, már-már betegesen a szíjhajtású rendszereket. Nagy nagy álmom, Róka Urat agyváltóval és szíjhajtással felszerelni (ebben az életben ez már nem fog összejönni, bár az agyváltóról még nem mondtam le, igaz Rohloff helyett inkább már Alfine-ban gondolkodom).

Az össztelós montiknál viszont a szíj+agyváltó kombó csak olyan gépeknél alternatíva, ahol a forgáspont egybe esik a hajtókar tengelyével. Ezzel szemben lánccal bármelyik össztelósnál vígan megoldható egy láncfeszítővel az agyváltó, de persze ezzel vissza is jutottunk a lánc mocskolódásának problémájához. Ha valaki mégse akarja, hogy a lánca tiszta retek legyen egy-egy sarasabb csapatás után, akkor nekik tökéletes alternítívát jelentenek a Kats gépei, ahol ugyan lánccal oldották meg a hajtást, de az, teljes egészében el van zárva a külvilág minden mocskától.

Persze azért egy lánccsere nem lehet leányálom, viszont a papucs előtt hagytak egy kis ablakot, ahol az ember lecsekkolhatja, hogy a lánca mennyire nyúlt meg a használat során. A maraton felhasználóknak a Moos

míg az all mountain rajongóknak az Alp verzió lehet a nyerő.

Rohloff, Chris King, Fox, Syntance, Selle Italai, DT Swiss cuccokkal szerelik őket, úgyhogy nem szarral gurigáznak, bár ezért jócskán megkérik az árat.

Hát mit ne mondjak elfogadnék egyet....

Elcsöppent a nyálam, amikor megláttam. Nekem így tökéletes semmit nem változtatnék rajta. Nicolai Argon CC / Rohloff. Érdemes megnézni a vázat is külön, mert nem semmi az a papucs!

Régóta terveztem, hogy Krumplival is meg kéne mászni Kékestetőt, de a 48-16-os áttétel elég neccesnek tűnt hozzá. Sebaj, van nekem egy 42-es lánctányérom, azt feldobom, hátra meg egy 18-as vagy 20-ast, ha addigra megjön. Hát nem jött meg, így ott volt a dilemma, hogy 42-16-tal nekivágjak e?! Az alkalom adott volt hétvégén, hiszen amúgy is meglátogattam volna szüleimet a Mátra alján (Gyöngyöshalász), egyébként meg "kemény" vagyok,  max. majd vért köpök az erőlködéstől. Bepakoltam a 42-es tárcsát, tartalék belsőt, szerszámkészletet és pénteken vonatra szálltam.

Debrecen-Füzesabony-Vámosgyörk útvonalon mentem vonattal, tágas üres kerékpártároló vagonokban (egy szavam nem lehet most a MÁV-ra, hacsak az nem, hogy egy hónappal későbbre állították ki a jegyem), a Vámosgyörk - Gy.halász távot viszont már bringával túrtam le, hogy tekerjek aznap egy rövidet. Eredetileg Füzesabonytól akartam bringával menni, de röhej, hogy a 3-as főutat elkerülő út (amin nem kell iszonyat sokat kerülni) szinte nem létezik Gyöngyösig. A 3-ason viszont nem kicsi a forgalom, így azt mindenképpen ki akartam hagyni.

Szombaton korán keltem, hogy átszereljem Krumplira az első lánctányért, de máris jött az első probléma, a lánctányéranyák ismét túl szélesek voltak, mivel a 42-es tányér vastagsága a rögzítési pontoknál vékonyabb, mint 48-asé. Apámék sufnija, nem egy komplett lakatosműhely, mint Bélabá garázsa, így egy vasreszelővel szedtem le a túlnyúló 1-2mm-t az anyákról.

Próbakör, ugrik a lánc. Hátul nem fekszik fel kellőképpen, vagyis ki kell venni egy szemet. Ekkor találkozott először az SKS multiszerszámom láncbontója, a KMC K710-es láncommal és el kell mondanom, hogy éppen csak túlélte. Nem kicsit nyomorította el ugyanis a bontót ez a brutális KMC termék, de végül, pár hozsannát elmorzsolva az égiek felé, csak sikerült kivarázsolni egy szemet (vissza is sikerült rakni vele, de ezek után az életemet már nem szívesen bíznám a láncbontó működőkepésségére). Próbakör, jó lesz, de mint utólag kiderült néha megugrott, de ezen már nem is csodálkoztam (a problémák bevonzzák egymást).

A szerencsém továbbra is valahol máshol járt, mivel valami kattogott hátul... egy rajzszög a hátsó külsőben. Kihúztam óvatosan (nem mintha ennek valami jelentősége lenne)... éppen hogy bele állt, de nem eresztett, így elkönyveltem, hogy max. lassú defektem lesz, de van tartalék belsőm, nekivágok.

Mátrafüredig bátyám is jött velem, így laza tempóban tettük meg a távot. Füred után viszont rögtön beköszön a Mátra egy combos emelkedővel, amit 42-16-ossal igencsak megérez az ember. Mátraházáig egész jó tempóban tudtam menni (jó itt most nem a profi outisok 30-as átlagáról van szó, hanem magamhoz képest), így a Kékestetőre vezető elágazásnál lazán úgy gondoltam, vagyok annyira kemény, hogy megállás nélkül is menni fog a csúcstámadás. Az eredeti tervben Mátraházán rápihentem volna a maradék, igencsak gyilkos ~3km-re.

Háááát szenvedtem, nem kicsit, ellenben nagyon! Kiállva toltam, egyszer a strapből kicsúszott láb miatti megállással (megugrott a lánc)... megszenvedtem, gyalog gyorsabb lettem volna, de amikor felértem úgy vigyorogtam, mint egy vadalma. Gyorsan odatoltam az emlékműhöz a bringát, lőttem egy képet és irány vissza.

Lefelé, napos és árnyékos részek változása miatt, nem árt odafigyelni, mert néhol annyira vakít, hogy szinte vakon megy az ember. Nekem is sikerült belefutnom Mátraháza előtt egy ilyen részen egy nem pici kátyúba (sajnos ilyenek szép számmal vannak) összeszedve egy felütéses defektet. Gyors gumicsere, majd összefutás Sanyával (régi haversrác), kis trécselés és már óvatosan ereszkedtem is le egészen Gyöngyösig. Itt már éreztem, hogy hátsó kerekem szép lassan leereszt a rajzszög miatt, de hála égnek hazáig kibírta. Vigyorogva, sörrel a kezemben meséltem éppen a friss élményeket a teraszon, amikor elpukkant az elsőm is (máig nem értem mitől), ezzel a defektek számát 3-ra, a használható belső számát 0-ra redukálva. Vagyis Krumpli vs. Kékestető 1:3.

Mellesleg volt nálam Lezyne Alloy Kit öntapadós gumi javítókészlet... hát outis belsőhöz felejtsd el... próbáltam megragasztani, de baromira nem tartja meg az ide szükséges nyomást.

Szívtam az egésszel sokat?! Naná! Megérte?! Naná! Tudom ez csak nekem nagy szám, de 42-16-tal feltoltam Kékesre és senki nem tudja levakarni az önelégült mosolyt az arcomról, ha erre gondolok, hehehehe!

Hőn szertetett Uvex XP 100-as bukósisakom megpukkant, ami az elejétől a végéig futó repedésben nyilvánul meg... így mivel idén már nem versenyzek (necces lett volna kiköhögni egy újat), jövőre mindenképpen be kell szereznem majd egy másikat... kis költségvetésűként bevárom a karácsony-születésnap kombót és időben elkezdek gyűjtögetni rá, mint a szorgos kis hangya, ráadásul télen ki is lehet fogni egy-két brutál akciót.

Végignéztem a palettát és cratoni c-bolt és ennek montis változata a c-tracer között vacillálok. Szerintem csak c-tracer lesz a vége a maga 190grammjával (75 grammal könnyebb mint az uvexem volt), elvégre is montihoz kell. Outira (pontosan Krumplira, hosszútávra) ott  a felújított másik (igaz buktak azzal is, de többet véd, mint ahogy most, vagyis bukó nélkül járok... tudom hülye vagyok és miegymás).

Ha van valakinek ezzel a bukóval kapcsolatban tapasztalata, ne szerénykedjen, ossza meg velem, hehehehe! Vagy, ha valaki hasonló kategóriában jobbat tud, az is jöhet a kommentekhez!

Vééégre! Volt a debreceni vámospércsi gyalog és kerékpárút, a városba eső részének a végével egy kis baj, mégpedig az, hogy egy beláthatatlan kereszteződésebe torkollott.  Egy ház (abc üzemel benne) takarta el a jobbról érkező forgalmat (képen jobboldalt). Nem egyszer csikorgó gumikkal álltak meg az autók, a figyelmetlen bringások, és a gyalogosok miatt is (itt bizony a gépjármű forgalomnak van elsőbbsége). Előző héten meglepődve vettem észre, hogy kihelyeztek egy tükröt (képen baloldalt), aminek a segítségével beláthatóvá vált ez a balesetveszélyes kereszteződés. Le a a kalappal, csak így tovább!

Vajon miért éreztem késztetést arra, hogy az első sárvédőmből faragjak egy hátsót és a hátsót átalakítsam elsővé?! Miééééééééért?! Hát nooooooooormáááááááális?!

Azért ahogy a drótkötélen átmegy... döbbbbbbb!