$79.90, kéne, persze ingyibe, hehehe

A korzó helyszíne: Debrecen - Nagyerdő - Békás-tó
A korzó időpontja: 2011. augusztus 20. - 9.00-18.00 óráig

Kerékpáros programok 9.00-18.00 óráig a Magyar Kerékpárosklub szervezésében:

· Egyedi bringák – extra küllősor, látványos festés, különleges design– ereszd el Te is a fantáziádat és álmod meg A BICIKLIDET!

· Kövesd Te is a bringás divatot - Rozi sapkái, és a Polodrom biciklis pólói végre Debrecenben is! www.polodrom.hu

· „Zenés biciklizés”: a Bringaerőmű (áramfejlesztő bicikli) bemutatása és folyamatos működtetése - Gyere tekerj és termelj áramot nekünk környezetbarát módon!

· Örökítsd meg a pillanatot! – fotóparavánnal is kedveskedünk Neked, a fényképezőgépedet ne hagyd otthon!

· Újra forog a Biciklis szerencsekerék!- most megmutathatod, hogy mennyire vagy jártas kerékpáros témában. Lesz itt minden kerékpározáshoz köthető kérdés korhatár nélkül… Készülj!

· A nagy KRESZ-TESZT – Csak biciklizel vagy közlekedni is tudsz? Rávilágítunk!

· Bringázz okosan! – biciklis társasjáték – minden, amit a kerékpározásról tudnod kell, most játékos formában is életre kell! - Érdemes kipróbálni!

· Abroncs hajtás – eleink egyszerű játékát most te is kipróbálhatod. Vigyázat! Nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik! – Játék nemcsak gyerekeknek!

Gyerek programok:

· Robogj Te is fa kereken! – cseréld le a háromkerekű műanyagrobogódat, egy sokkal fejlesztőbb szuper könnyű környezetbarát fabiciklire! A pedál nélküli fabicikli az igazi fejlesztő sportszer! Itt a lehetőség, hogy a család szeme-fénye a Szelídbicajosok által ki is próbálja az ősi pedál nélküli futóbicikli kicsinyített és modernizált mását egy szuper virágos pályán. A pótkerékmentes biciklizés öröméért! - www.szelidbicajosok.hu

· Óriás biciklis puzzle – bicikliző béka, biciklit emelő alak, virágok… hogy is van ez? Ha kirakod, megtudod!

· Bicikliskorzó, ahogy Te látod – sok-sok biciklis, jó hangulat. Ezt meg kell örökíteni! Rajzolj Te is valami szépet a rajzasztalunknál

Időponthoz kötött programok:

· 9.00-14.00 GOLD SPRINT - sprintelés görgős kerékpárokkal - Ha valaha is eljátszottál a gondolattal, hogy belekóstolj az örökhajtós pályakerékpározás világába, akkor eljött az alkalom! Gyönyörű szuperbringákon próbálhatod ki a sprintelés élményét, persze csak egyhelyben egy speciális görgős szerkezet segítségével.

· 11.00-12.00 Kerékpár szépségverseny a „Legvirágosabb bringa” címért -Tavaly lemaradtál a dobogóról, vagy esetleg nem is neveztél, most itt az újabb lehetőség, hogy mindenkit elkápráztass. Borulj virágba és szállj be a ringbe a „Legvirágosabb bringa” címért! - A versenyben csak feldíszített kerékpárok vehetnek részt, mert ezen a szépségversenyen a díszítés ötletességét, kivitelezését, valamint a feldíszített bringa és gazdája összhangját fogjuk kizárólag értékelni. A szépségversenyre nevezni csak a helyszínen lehet 9.00-10.45-ig a Magyar Kerékpárosklub sátránál. Nevezési díj nincs. A megmérettetés 11.00 órától kezdődik majd, a verseny egy fordulós lesz, és 5 tagú zsűri fog dönteni a győztesekről.

· 14.00-16.00 GOLD SPRINT - sprintverseny SELEJTEZŐ – két óra áll rendelkezésedre, hogy kvalifikáld magad a legjobb 16 közé. Tekerd be magad a döntőbe!

· 15.00 –17.00 „Debreceni Biciklis Virágbajnokság” - helyismereti élményvetélkedő bringával - Itt az alkalom, hogy játékos kerékpáros verseny keretében ismerd meg és fedezd fel Debrecen rejtett szépségeit. – Nemcsak turistáknak!
A vetélkedőre nevezni csak a helyszínen lehet 9.00-14.45-ig a Magyar Kerékpárosklub sátránál. Nevezési díj nincs. A versenyt 15.00 órától indítjuk majd.

· 16.00-17.00 GOLD SPRINT - sprintverseny DÖNTŐ – Iszonyatos sprintverseny veszi kezdetét. Már csak a legjobb 16 küzd! A feszültség fokozódik, az izmok megfeszülnek! Elszánt versenyzők, 500 méter …. egy kérdésre keressük a választ - Vajon kié lesz a legjobb idő?

További programok a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesület (Tourinform iroda) szervezésében 9.00-18.00 óráig:

• Veterán bringák, velocipédek „mozgó múzeuma”

• Bringa klinika – Elromlott a biciklid? Segítségre van szükséged? Nemcsak vállaljuk, hogy helyben megjavítjuk az egyszerűbb hibákat, de tippeket is adunk új kerékpár-vásárlási szándékodat segítve.

Időponthoz kötött programok:

· 13.00-17.00 Közlekedj okosan! - KRESZ-ügyességi pálya:Tedd próbára tudásod, teljesítsd az akadályokkal nehezített pályát, s jutalmad sem marad el!Ha még a legújabb KRESZ-változásokkal sem vagy tisztában, abban is segítünk. Játékos formában, TOTÓ kitöltésével sajátíthatod el a legfontosabb kerékpárosokra vonatkozó közlekedési szabályokat. Helyszín: aszfaltos kosárlabdapálya

Bővebb infó az MK honlapján!

Másnap volt vasárnap iszonyat módon, így egy fejfájáscsillapító után elkísértem Rittyet a boltba, hátha egy kis bringázástól kitisztul a fejem. Odaúton az egyébként is zajérzékeny fülemnek (kizárólag Krumpli irányából érkező zajokra) ismét feltűnt a kis fémes "cincegés", ami mindig akkor jött elő, amikor kicsit jobban odaléptem.

Magamban anyáztam egy sor, mert eszembe jutott, hogy az előző napon, Tisza-tó kerülés közben is ezt hallgattam, nem kicsit tolva fel az agyamat a csillagos égig, de a tegnapi sörözés olyan rutinosan nyomta el ezt az emléket, mint a láncdohányos a csikket. Krumplival már annyira össze vagyunk nőve, hogy kapásból tudtam mi a baj. Az új szélesebb lánc (KMC K710), feszítésre hozzáütődik láncvédőnek. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az ideghúrjaimon játsszon egy könnyed "cincegő" melódiát.

Valamit tenni kell! Már sejtettem, sőt tudtam mi okozza a problémát, ugyanis az isoflow hajtókarom kialakítása olyan, hogy vagy láncvédővel rakod fel a lánctányért, vagy sehogy. Miért? Mert a szabvány lánctányér anya magassága túlnyúlik a láncvédő rögzítése miatt, így ha azt kihagyod, bizony nem kicsi fog lötyögni a lánctányérod, ami ugye nem egy életbiztosítás. Megoldás: alátét és/vagy a lánctányér anyákból le kell reszelni pár mm-t. Nekem a kettő kombinációja hozta a sikert (a lánctányér csavarok kialakítása miatt kellett az alátét, ugyanis az anyában nincs végig menet, hozzávaló menetvágóm meg nem volt). A probléma már előre sejthető volt, így a rozsdamentes alátéteket már pénteken beszereztem. Egy kis köszörülés, tisztogatás és enyhe hányingerrel küszködés (másnap) után összeállt a hajtás, ami így olyan halk lett, hogy öröm volt végre nem hallgatni, hehehehe.

A délutánig az időt két fejfájás közötti hányingerrel és ezek számtalan, lehetséges variációjával töltöttem, egészen fél négyig, amikor is erőt vettem magamon és elindultam a Nitr-O által rendezett alleycat-re (Cirellicat).

Most eltekintek a hosszabb beszámolótól, egyrészt mivel a húzós verseny 2. feladatlapjától kezdett normálisan működni az agyam, másrészt, egészen az elején összeálltunk Durcival és Csipisszel vonatozni, úgyhogy onnantól lefedi Csipisz beszámolója. Dani beszámolóját is ajánlom mindenki figyelmébe.

Egy-két érdekesebb momentumot, azért megemlítenék.  Az egyik CP (checkpoint) a Hidas presszóban volt, mégpedig az a feladat, hogy állítsuk abc sorrendben az ott található, falra kitett utcanévtáblákon szereplő utcaneveket. A helyes sorrendbe pakoltak közül a 18. név kiadta egy másik CP helyét. Agyalás, első körben írjuk fel az összes utcanevet... hát elárulom jócskán több mint 18 volt, mert szinte az egész presszó ki volt tapétázva táblákkal, a pulttól kezdve a falakig, mindkét helységben. Aztán az egyik törzsvendég félhangon benyögte, hogy Ő bizony úgy csinálná, hogy elkezdené az abc elejétől, először az A betűseket és így tovább... Osztottam-szoroztam és megállapítottam, hogy mire összeírom az összeset és elkezdeném rendezgetni több idő menne el, mint a törzstag taktikájával. Meg is lett a Hatvan utca.

Ami még szívatós volt, de nagyon tetszett, hogy az utolsó feladatlap, aminek a neve egyszerűen csak Geográfiailag Egyszerűsített Checkpoint Itiner (röviden: G.E.C.I.) volt, hemzsegett az olyan feladatoktól, hogy ha megcsináltad a 2. feladatlapon szereplő CP-t, akkor biztos emlékszel, hogy a közelben/mellett/alatt/felett mi volt kiírva/odaplakátolva stb... , ha mégse emlékeznél, menj és nézd meg újra. Kééééééééééész, szerintem ekkor már Nitr-O összes vér, sőt oldalági rokona is csuklógörcsben fetrengett.

Összességében nagyon élveztem az egészet, még akkor is, ha távra az egyik leghúzósabb alleycat volt, amin eddig részt vettem. A végén a 2. repülőtéri kiruccanásunknál sikerült genyó módon elszökni a Durcitól és Csipisztől, akikkel addig együtt toltuk, így meglovagolva egy szinte célig kitartó zöldhullámot (a végére a tüdőm kiköptem). Nitr-O a végére beszervezett egy bowling házibajnokságot, amiért külön köszönet neki (ez nem számított bele az összetettbe). Csipisz nyerte az egész hacacárét, én pedig az eddigi legjobbammal, egy 4. hellyel térhettem haza.  Hát mit ne mondjak, este nem kellett álomba ringatni.

Szombaton, családi banzai keretében megkerültük a Tisza-tavat. Nem a 102km-es nagy kört, hanem a 62km-es kisebb, kiépített szakaszt toltuk le. Nem igazán akartam kiposztolni, de két dolog miatt is meg kell emlékezzek erről a túráról.

A nyugati oldalon a fizetős strandokon is át lehet menni  kerékpárral, természetesen ingyen (ez egyébként az Eurovelo 11 része), de mindenhol ki van táblázva, hogy ha igénybe akarod venni a strandot, akkor a kasszánál fizetni kell. Ez szerintem teljesen korrekt. Ami kiverte a biztosítékot, hogy keleti oldalon Abádszalóknál az önkormányzat gondolt egyet és lezárta a gáton futó kerékpárutat. A gát ezen része gondolom önkormányzati tulajdon, tehát akár még joga is van hozzá (bár kérdés maga beruházás, anno milyen pénzből készült, mert ha Uniós forrásból, ott nem hiszem, hogy egy lezárt szakasz kiépítésére kapták a pénzt). Kiraktak egy magántulajdon táblát is... hát amennyiben az önkormányzat annak tekinthető, akkor ez is oké (nem vagyok jogász, de vannak kétségeim). Az viszont, hogy ezt, előtte sehol nem közlik a kerékpárosokkal kicsit parasztnak érzem. Tekersz vígan, oppá lezárás, fordulsz vissza, mert persze az egyetlen lejáró pár 100m-rel előtte van. Ha reklamálsz, az odaültetett "biztonsági őr" meg ennyit tud odavakkantani: "A polgármesternél lehet reklamálni".  Fogod magad betekersz Abádszalókra, ahol viszont semmi infót nem kapsz, hogy merre jutsz vissza a gátra. Oké józan paraszti ésszel ki lehet találni, de valahogy ég a pofám az abádszalóki önkormányzat és polgármester helyett a külföldiek előtt (mi már megszoktuk az ilyet)... és az a legszörnyűbb, hogy max. 4 táblával megoldható az egész.

A másik eset a MÁV-hoz köthető... sokat fikáztam már őket, többnyire jogosan. Viszont most meg kell említenem egy konkrét személyt, jelen esetben a Füzesabony - Debrecen vonalon közlekedő vonat vezetőjét, aki amikor berobogtunk bringákkal az állomásra, megállította az elinduló vonatot, amit éppen lekéstünk volna, hogy fel tudjunk szállni a bringáinkkal. Életemben sokat utaztam vonattal, de ilyet még sehol se tapasztaltam... hát ilyen is van! Ezer köszönet neki!

Szombaton vágtunk neki az utolsó szakasznak, vagyis a Káptalanfüred - Balatonvilágos (29,02 km) távnak. Bőven volt időnk, mivel a vonatunk 15:45-kor indult és erre a napra csak ~30km-t terveztünk be.

Reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a előző nap kiöblített mezem még mindig vizes (okosan 2 mezzel meg lehet úszni, ha az idő is kegyes) én hülye ugyanis egy árnyékos részre terítettem ki. Persze ahogy átraktam a napra rögtön száradni kezdett, így csak félig vizesen vettem fel, ami rajtam kb 5 perc után csontszáraz lett a tűző napsütésben.

Eléggé lazulós szakasszal kezdett, néhány csiki-csukis résszel és rögtön az elején Csabit elkapta a versenyszellem és ráállt egy mellettünk elhúzó montis/trekking párnak a hátsó kerekére. Négyen elkezdtünk vonatozni, majd Kristóf is felzárkózott, így 5-en nyomtuk egész jó tempóban, a többieket messze lehagyva. Úccsó nap volt belefért egy kis állatkodás. A lánctalapazást (váltott vezetést) sikerült kissé megpukkantanom, mivel előreállva kicsit meghúztam a sort. Gondoltam felpörgetem a tempót, de nem igazán jöttek velem az emberek, így visszafogtam magam, sőt ki is álltunk, hogy bevárjuk a többieket.

Balatonkenesén nem árt vigyázni, mert egy zúzós lefelé után egy vasúti felüljáró alatt kell elmenni, ami alatt elég szűkös hely, amire egy 20-as tábla is figyelmeztet. konkrétan, ha itt szembe jön egy kocsi és zúzod lefelé, akkor nincs az az isten, hogy ne a rohanj bele. Volt nálunk is kontrás satufék, amit Bélabá olyan könnyedséggel fogott meg, hogy nekem volt halálfélelmem helyette.

Az egész út során, Kristóf kónusz kilazulását eltekintve, műszaki probléma nélkül sikerült megúszni, de itt, a végétől 10km-re, beütött a krach! Verának is sikerült egy combosabbat fékezni az előbb emlegetett lefelén, ami akkorkára sikerült, hogy régi, széles felnin megcsúszott a külső, magával rántva a belsőt és ezzel szétnyírva a szelepet.

Pótbelső a kocsiban, de sebaj, mert van nálam folt! Rekord sebességgel álltam neki a javításnak... potyára, mert lendület ide vagy oda, ez az az eset, amikor a folt semmit nem ér. Telefon Katinak, egy találkozópont kijelölése, Bélabá odagurult és már jöttek is vissza műhelypumpával, pótbelsővel. Innentől kezdve már könnyű dolgom volt a cserével.

Kis nasit is beiktattunk Kati jóvoltából, majd újult lendülettel indultunk tovább. Akarattyán egy egész komoly kis emelkedő nehezítette az utat, a végén egy igencsak szívatós résszel. Ahogy megmászod az emelkedőt rögtön a tetején jobbra egy tábla mutatja a Balatoni körutat, ami bevisz a felüljáró alá.  Ez egy visszafordító Tihanyba, szóval, ha erre mész nem kicsit szívsz. Itt tovább kell menni és egy minimális felfelé kaptatás után már látni is fogod a helyes irányt... amin már nem is csodálkoztam. Taktikusan itt bevártunk mindenkit, hiszen az emelkedő eléggé combgyilkos volt, így mindenki keményen megküzdött vele. Egy idő után vissza is mentem megnézni hol járnak a többiek és Bélabát még sikerült a helyes útra terelnem, de Veráék már lefordultak a Tihanyi visszafordítóra. Kis telefonálás és újra együtt volt a banda.

Balatonvilágosnál sikerült megmászatnom a banda felével egy újabb emelkedőt, mert elnéztem a találkozási pontot (bocs Ritty, Kristóf), így kénytelenek voltunk visszagurulni a Hársfa vendéglőig, ahol Kati már várt minket. Itt megkajáltunk (iszonyat finom halászlevet toltunk), majd kis ejtőzés után irány a vasútállomás. Megmásztuk még egyszer az előbb emlegetett emelkedőt, majd az egyik legszebb Balatoni panoráma tárult elénk.

Ezután már csak egy laza gurulás várt ránk és meg is érkeztünk a kiindulópontra. Szétszedtük a bringákat, bepakoltuk a kocsiba, majd a csomagokkal és maradék kerókkal becuccoltunk a vasútállomásra.

Bevallom, olyan érzésem volt, mintha az egészet csak álmodnám, baromi sok élménnyel gazdagodtunk (én legalábbis tuti, hehehe). Köszönet Bélabának, hogy megszervezte ezt az egészet, mert bevallom nem az én művem volt... én tuti elbénáztam volna, mindenfajta hülye bringás szempontot fölöslegesen belekeverve. Ez pont így volt jó, jutott idő pihenésre, strandolásra, bámészkodásra, kikapcsolódásra!

A vonatút visszafelé egy rettenet volt. Világosnál ugyan a bringákat nyögve-nyelve fel tudtok tenni, de már nem volt ülőhely. Ráadásul beszorultunk a csomagokkal két WC közé, ahol nem volt lehúzható ablak.... Ahogy Kristóf fogalmazta: " A MÁV igazgatójának az orrá alá is nyomatni kéne ezt a szagot, de ne folyamatosan, hanem szakaszosan, éppen annyira, hogy ne tudja megszokni...", azt hiszem ezzel nem csak a mi kívánságunkat fogalmazta meg...

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Láttam már elég sok dizájn bringát és retro gépcsodát, de ez a dupla felnis megoldás az Autum Eitaph-nál nálam kiverte a biztosítékot... bevallom kipróbálnám, főleg a kanyarodási képességeire lennék kíváncsi. Valahogy nem hiszek benne, hogy egy hirtelen, rövid, csikicsukis S-kanyart tolerálna. Ettől függetlenül, nem dobnám vissza, ha ingyen hozzám vágnák, de 2950$-ért inkább mást vennék.

Tessék csak tessék! Izgalmas hacacáré, látványos hebrencskedés! Mi más, ha nem alleycat?!

via skidmark

Szokásos kellék: lakat, térkép (gy.k.:debreceni meglepő módon), toll és egy palack citronyos lónyál Korcsnak (gy.k.:sör).

kép by Matej

Mindezek ezen a linken letölthetők!

(Faszbukon jelent meg Orsinál)

Halál etap, vagyis a leghosszabb táv a legnagyobb szintkülönbségekkel: Balatongyörök - Káptalanfüred (87,42km, ebből kb. ~6km az eltévedés).

Balatongyöröki utolsó éjszakánkon, a legkisebb mozdulatra is nyikorgó ágyak se tudtak megakadályozni, hogy kialudjam magam. 8 körül keltünk, nem úgy mint előző nap, amikor 7 órakor felébredve a többieknek 8 órát mondtam be poénból, amire szépen fel is kelt mindenki, nem kis lincshangulatot okozva ezzel, amikor kiderült a turpisság. Bőséges reggeli, a bringák kihurcolászása a folyosóról és már menet kész is volt a banda.

Balatongyörököt elhagyva a szigligeti vár mellett ment el az út, amit sajnos az előző napi eső miatt, kimaradt a pihenőnapra tervezett programok közül, de még így tisztes távolságból is impozáns látványt nyújtott.

Itt a bringaút minősége egész jónak mondható, bár itt-ott a fák gyökerei erősen kikezdték az aszfaltot.

Badacsonytomajt elérve már jöttek az emelkedő, néhol egész meredekek, de cserébe rövidek, ahol meglepően könnyedén tekert fel a banda. A Balaton kerülésben az a jó, hogy amennyit felfelé kell menni, annyit kell lefelé is, bár Tomajban nem árt vigyázni, hiszen szűk kis közutakon a helyi erők imádnak kocsival száguldozni, nem egyszer frászt hozva a bringásokra. Kristóf elé is kinyomta az orrát egy kis egyterű, majdnem telibe kaszálva őt.

Bevallom nem bírtam ki, hogy ha már Badacsonyba járok ne kóstoljam meg a helyi bort, így egy röpke pihenőre beugrottam az egyik kimérésbe és egy féllityis flakont megtöltettem egy kevéske badacsonyi édes nedűvel, amit aztán a mezem hátsó zsebébe süllyesztettem, betartalékolva az út végére.

Tomajból kifelé jövet aztán beütött a mennykő egy kereszteződés formájában, ahol két irányba is ki volt táblázva Tihany felé a Balatroni körút és mi persze a meggyőzőbb, de rossz irányba indultunk el, Káptalantóti felé. Ezt nem csak mi néztük be, így csak kb 2,5km után, Bélabá kezdett gyanút fogni, hogy lehet rossz irányba megyünk. Térkép egyeztetés, irány vissza a helyes irányba, mintegy 6km-rel megnövelve az aznapi távot.

Balatonrendest külön meg kell említenem, mivel annak határában hirtelen vége szakad a bringa út, ráterelve a 71-esre. Itt ismét kóvályogtunk egy sort lefelé Pálkövére, ahol dühünkben megálltunk az helyi ABC és kocsmánál egy citromos (sörre) izotóniás italra, hogy lenyugtassuk pattanásig feszült idegeinket.

Ezt a részt is több bringás benézte (szerintem az összes), így nagyjából sejthető volt merre kell továbbindulni. egy kis emelkedő után kivergődtünk a 71-es mellé, ahol folytatódott ismét a bringaút. (Egyébként itt kezdtem megérteni azokat, akik nem szaroznak és nagyrészt a 71-esen kerülik meg a Balatont, jó út, kisebb feszkó.)

Balatonszepezd és Zánka között is másztunk egy jót, igaz csak Kristóffal, mivel a többiek taktikusan a 71-es mellett kerülték ki ezt az emelkedőt. Egyébként erre a szakaszra jellemző, hogy egy-egy települést elérve a bringautat beterelik a település kisebb útjaira elkerülve ezzel a 71-est. Útközben kajás lett banda így megálltunk egy kis szeder dézsmálásra a bringaút mellett.

Balatonudvarinál volt megbeszélve Katival a találkozó és frissítő pontot is ide terveztük (zabálással egybekötve) és magam is meglepődtem, amikor célt elérve láttam, hogy az órám 62 megtett kilométert mutat. Többeiknek ez rögtön egyéni rekord volt és én jobbnak láttam hallgatni arról, hogy itt bizony valami el lett csúszva és nem 70km lesz a táv, hanem körülbelül 90. Itt bekajáltunk a helyi gyros tálnak nevezett fűszeres 'perkelthúsból és sültkrumpliból, majd lekísértük egy kis (sörrel) izotóniás üdítővel, majd rápihentünk, de megbeszéltük, hogy Füredre beérve tuti eszünk egy fagyit.

Balatonfüredben az "jó", hogy a bazársor a bringaút egyik, míg a gyalogos sétány a bringaút másik oldalán van. Persze a gyalogosok és a bazártulajdonosok konkrétan leszarják a bringautat, így simán ráparkolnak, rakodnak, sétálnak rajta.

Azért azt el kell mondani, hogy isteni fagyit ettünk itt és külön öröm volt, hogy nagy fahéj imádó révén volt szilvás-fahéjas is. A helyi ivókútnál felfrissítettük magunkat és robogtunk is tovább Káptalanfüred felé.

Káptalanfüredig volt egy-két izmosabb emelkedő, amit már nem mindenki bírt kitekerni, de a településre beérve tudatosult mindenkiben, hogy a szállásra vezető út is egészen comboska. Ezt már csak (mint utólag kiderült, hehehe) Csabi és én vállaltam be, jól megtépve az amúgy is kinyúlt láncomat és érkeztünk meg a Slalom ifjúsági táborba, ahol a szállásunk volt (igen ez az egyik calicivírúsról elhíresült tábor).

Ekkor közel 87km-t mutatott az órám, amit magam is nehezen hittem el és bár annyira nem adtam hangot neki, iszonyat büszke voltam mindenkire. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a táv kényszerből jött össze, mivel közelebb nem sikerült Györökhöz szállást találni és pluszban rátett a fentebb említett eltévedés.

Maga a tábor egyébként ifjúsági táborokhoz képest nagyon pöpec volt és olcsó, nyoma se volt a vírusnak. Az elrendelt fertőtlenítésnek köszönhetően, csillogott-villogott minden, úgyhogy rögtön nekiálltunk csokit falatozni, sőt egy kis pihenő és lemosakodás után még arra is maradt energiája a bandának, hogy lesétáljunk a parti kajáldába, ahol életem egyik legjobb hekkjét sikerült elfogyasztanom és külön örömömre sikerült pár csocsójátszmára is rábeszélnem a társaságot.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!