Amikor meghallom, hogy egy agyváltó örök élet, meg egy nap, akkor én csak mosolygok, mert tudom, hogy ez a legenda leginkább abból ered, hogy sokkal ritkábban kell őket karban tartani, mint egy normál váltót, ami persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell.

Az apropója ennek a postnak, hogy az S2-es agyváltóm, elkezdett picit "reszelni", úgyhogy gondoltam egyet, szétkapom. Kap friss kenőanyagot, kicserélem a csapágyakat, a kónuszokat, jobb lesz mint új korában. Hozzá is láttam az alkatrészek felkutatásának, amiben a következő robbantott ábra volt segítségemre (képre kattintva pdf-ben elérhető):

Én Angliából rendeltem a cuccokat egy kis közreműködéssel (kösz Gábor), mégpedig ahogy írtam, új csapágyakat, kónuszokat. 2 hét alatt itt is volt a cucc, de nem is siettem, mert úgy voltam vele, hogy spéci bontó szerszámot, az egész szétbontásához, úgyis 2 hétre ígérték idehaza. A cucc megjött, de spanner nem, de mivel baromi bártor voltam (igazából hülye) így is nekikezdtem a szétszerelésnek. 

A kónuszoknál található csapágyak cseréjét, normál szerszámokkal kb. lehetetlen cserélni (ábrán 3.), ugyanis ehhez el kell távolítani a porfogót (ábrán 4.), de ezt úgy kiszedni, hogy ne menjen tönkre, kb. lehetetlen küldetés. Ha mégis nekivágsz, ne feledkezz meg, hogy ilyet is vegyél hozzá és ne járj úgy, mint én! Jól sejted, nálam ez kimaradt.

A másik istenes kihívás, a fentebb említett célszerszám nélkül (ábrán 24-es számmal), az a fenti ábrán látható 6-ossal jelölt Ball Ring kiszedése, kicsavarozása. Próbáltam körmös kulccsal, de felejtős, így maradt a satu, amivel óvatosan le tudtam csavarni. Régebben, az ezermester apósom által készített célszerszámot használtam bontásra, de az valahol eltűnt, a garázsuk mélyén mindent felszippantó fekete lyukban.    

Amikor sikerült lebontani az egészet, meglepődve konstatáltam, hogy bizony rozsda foltok vannak az agyváltóban. WTF?! Bizony bizony... a kónuszoknál a tömítés nem túl profi és a 4 évszakos használat megtette a magáét. Gyorsan darabokra szedtem és lepucoltam mindent, így jöhetett az összerakás. A robbantott ábra ebben is segít, de akinek van egy kis műszaki érzéke nem nagyon tudja elrontani.

Igazán két nagy szívási lehetőség van. Az egyik, hogy az ábrán 19-essel jelölt résznél a racsni kalapácsok rossz irányba néznek összerakáskor. A poén, hogy így is faszán összerakhatod, csak mivel ezeknek a nyitott-zárt állásától függ a 2 sebességi fokozat, egy kőnehéz egysebis agyat fogsz kapni. Röhejesnek hangzik, de baromi könnyű belefutni, mivel a rugó, ami kinyomja, egyben hajlamos átfordítani a kalapácsokat, ha az ábrán 20-assal jelölt részről lehúzod.

A másik hiba lehetőség, szintén összerakásnál, hogy a 16-os számú csavarokat nem húzod meg eléggé, így a 17-es rész el tud fordulni. Ilyenkor hiába fog minden klappolni, de pont a hátratekeréskor, amikor a fokozatok közötti váltás menne, semmi nem fog történni. Az első verziókban itt még csak egy csavar volt a rögzítésre, az újabbakban kettő van, hogy ellen tud húzni és ne lazuljon le. Én összerakásnál odapöttyintek mindig egy kis csavarrögzítőt is, biztos, ami biztos.

Az összerakás nem egy túl bonyolult és az ábrán 7-essel jelölt HSA438 csapágy (igazából golyóskoszorú) és kónuszok cseréjével igazán baráti hangja lett az agyváltónak (megszűnt a "reszelés"). Kenőanyagnak, jobb híján, egy shimano láncolajat  nyomtam a bele, de erősen gondolkodok spéci, agyváltóhoz kapaható kenőolaj beszerzésén. Véletlenül se használj zsírt, maximum, ha valami spéci agyváltóhoz valót találsz (ha jól emlékszem shimano-nak van ilyen). Emlékszem amikor az enyémet visszaküldtem garanciális javításra, akkor a rá következő télen, a szervizben belenyomott zsír annyira beállt, hogy kalapácsok nem reteszeltek, így szinte fixiként működött az hátsóagy.  

Zárásként még annyit, ha valamit nem tudsz itthon beszerezni (elég sok alkatrész kapható itthon is, csak neten keresésre használd a H-s kódokat), akkor ajánlom az angol SJS Cycle-t. A webshopjukban szinte minden kapható és a szállítási költség se túl húzós náluk.   

Szezon van, mindenki teker, csavarog a világban, ahelyett, hogy posztokat nyomná és ez így is van jól. Volt szerencsém a VOLT fesztivál miatt, egy kicsit tekergetni Sopron környéken (pl. a Hanságban is). Ha már úgyis ott voltunk a környéken, családilag megtekertük a Fertő-tó osztrák szakaszát is. A terv a következő volt: Illmitz-ig elkocsikázunk, majd onnan komppal át Mörbisch-be és az északi oldalt bringával megtolva, vissza egészen Illmitz-ig a B10-es bringaúton.

A kompra kicsengettük a 6 eurót és nekivágtunk. Baromira tetszett a kis fedett kiépített pihenőhelyek tömkelege az út mellett és bár többsávos bringasztráda volt beharangozva, maradjunk annyiban, hogy a legtöbb helyen jó minőségű aszfalt van, kivéve a keleti oldal murvás szakaszát.

A nyugati oldal egy picit csalódás abból a tekintetből, hogy a tavat nem igazán látod, ha nem mész le egy-két leágazó, kiépített szakaszon a tóig. Ami nekem furcsa volt, hogy az osztrákok se viszik túlzásba a multikultit. Németül minden korrekten ki volt táblázva, de az angol feliratokat hiányoltam. Jó-jó idehaza sincs... de az ember mindig többet vár a sógoroktól, hehehehe. Sőt az egyedüli bringás söröző helynél, ahol megálltunk a pultos kislány is csak a németet favorizálta. Ami számomra még érdekes volt, hogy nagyon sok helyen nem fogadják el bankkártyát, csak kp-val fizethetsz. Én hülye meg nem vittem eurót, mondván, hogy úgyis lehet kártyával fizetni mindenhol, hiszen nyugaton vagyunk vazze! 

Visszatérve a nyugati oldalra, egyébként jól tekerhető, enyhén dombos (országútisoknak simán sík) szakaszok vannak. Megfelelő sűrűséggel talál az ember kiépített pihenőket, ahol néha még valamilyen látványosságot is meg lehet nézni (kilátó, vízibivaly, mangalica, madárvilág stb...)  Az osztrákok főleg pedelec-kel nyomják (erre van bérlési lehetőség dögivel). Mennek is, mint a meszes.

A keleti oldal a murvás szakaszaival és mert pont ennek a résznek az elején, az  északi csücsöknél kapott el minket a vihar marad igazán emlékezetes számomra. A vihar olyan erővel tombolt, hogy rögtön kiürült a B10-es út. Akik viszont tovább tekertek rajta, ahogy mi is, azzal a cinkos kacsintással néztek és köszöngettek egymásnak, mintha csak azt mondanák: "Jó hülye vagy, de azért respekt, hogy ilyen időben se adod fel". A keleti oldalon is megannyi látnivalót lehet találni szemerkélő esőben is és végre a tó is látható távolságba kerül a csodálatos madárvilágával. Volt ott pluszban a viharban vágtató ménes, az úton fiókáit a legnagyobb forgalomban átvezető libamama stb... A végén beiktattunk egy rövidítést a B20-on és mire visszaértünk a kocsikhoz már nap is kisütött. Tökig elázva, de vigyorogva állapítottuk meg, hogy ez bizony egy igencsak emlékezetes túraként fogjuk felemlegetni.      

Az a nagy büdös helyzet, hogy beszereztem egy akció kamerát (úristen de szarul hangzik így kimondva/leírva magyarul), na nem egy GoPro-t, hanem egy "csóró" változatot , egy ELE Cam Explorer S-t (ha egyszer összeszedem magam, a kameráról is írok egy cikket, de egyenlőre fingom sincs, hogy kéne nekilátni). Persze adtak hozzá rögzítő cuccokat is, bringára is, de bevallom ezek elég bumfordiak, így nekiláttam, hogy netről levadásszak egy pofás kinézetű tartót.

Hosszas keresgélés után rájöttem, hogy a profi, jól kinéző action cam tartók baromi drágák, viszont én, érthető okokból, nem akartam az "óccó, nem cípősz" ELE Cam-hez egy kétszer drágább kiegészítőt. Mivel a Wahoo RFLKT-emhez adtak egy Garmin csatlakozó adaptert, így képbe jöhettek a Garmin-okhoz való tartók és olcsó másolataik. Megvolt az irány, kalandra fel!

Láss csodát szinte rögtön szembe jött a jól ismert márka, a Fouriers! Ez a tajvani cég megannyi kütyüt gyárt bringákhoz, jó minőségben és elfogadható áron. Rövid keresgélés után, meg is találtam a nekem valót Fouriers terméket, a HA-S014 személyében.

Ez a tartó a legtöbb, hagyományos 4 csavaros kormányszárral kompatibilis, tehát nem a kormányra kell rögzíteni, hanem a kormányszárra, mégpedig a felső két csavarral. Természetesen ezekhez hosszabb csavar kell, de a csomag tartalmazza ezeket a hosszabb csavarokat (többféle átmérőben). Felszerelve így néz ki:

Ha kompatibilitásra vagy kíváncsi, akkor ez az ábra sokat segít:

A felszerelés pofonegyszerű és a Garmin mellet kompatibilis még MIO & Bryton kerékpáros komputerekkel. Az ára úgy 5000-6000Ft körül mozog ebay-en, ami elsőre soknak tűnhet, de annak tükrében, hogy a normális, használható, viszonylag jól kinéző tartók, bőven 10Eft felett mozognak, már nem is olyan vészes.

Tegnap egy éve indult a Mária maraton. 
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, igazából viccesnek is tartom hogy ez csak egy évecske volt, annyi minden történt azóta. Nézegetem a fotókat, tegnap a maraton első, ma a maraton második napjáról. A zárt csoportban meg megy a baromkodás, főleg részemről, pl eltűnik valaki egy képről, egy másikra meg odakerül egy űrhajó, ilyenek.
Na de, miért is írok most ide, meg úgy egyáltalán. 
a második napon történt egy olyan, ami miatt akár totális fail is lehetett volna a dologból, de legalább is a mozgékonyságomat jelentősen korlátozta volna: leamortizáltam az első váltómat.
Kb annyi történt hogy letértünk kicsit az útról, mondván hogy ott van egy tökjó vár, előtte egy nagy kaptató, de max toljuk, nézzük már meg.
"lánc elszakad, első váltót begyűri, technikai szünet. hajtás ki, váltó kiegyenget, szerencsére csak megrepedt a keret és nem tört el rendesen, így használható maradt. Patentszem be, hajrá!" ennyit írtam anno.


Nem toltam, ellenben váltottam egy szerencsétlent, eltört egy láncszem.

Ez meg ugye fogta magát, és behajtogatta az első váltót a középtányérra.


Vidám dolog ez, főleg úgy hogy még vagy 1200 kilométer hátra van. Persze egy láncbontós multitool és egy fél marék patentszem azért akadt a táskában. Egyéb szerszám hiányában ezekkel kellett megoldani, nem akartunk a 2. napon telefonos autómentést kérni.

Mikor a hajtás eltűnt az útból, szemügyre vehettem a kis ocsmányságot.


Szerencsére Katyus bicaját is bevonhattam, így az elsőkerekéből kilopott gyorszárral egészen élhetőre sikerült visszahajtogatni az elsőváltót. (Nekem imbuszos van ami rövidebb volt, a hátsó meg váltóvédős, egyszerűbb volt kikapni asszonyét kézzel.:D)


Persze hogy nem lett százas, de tudjátok mit? azóta is ott van a bicajon, bár már van pót darab.
Tanulság? Talán a ne légy barmon kívül annyi, hogy gondolkozz. A cikket meg azért írtam hogy egyrészt eszetekbe jussak, másrészt meg hátha valakinek majd jól jön egyszer az életben némi kreativitás.
Pussz!

Nincs Pinion kompatibilis vázad és elég lenne csak 3 sebesség?! Emlékszel még a Truvativ HammerSchmidt-re? Na, valami hasonlóval jött elő, csak városi cangákra, az Efneo. De ez a videó mindent elmond:

Efneo's GTRO Gearbox - How to install? from efneo on Vimeo.

A legtöbb forgalomban lévő vázhoz kompatibilis és pofonegyszerű felszerelni is:

Efneo Gearbox - How It Works? from efneo on Vimeo.

Bevallom ez a cikk nem született volna meg, ha a fél éve vásárolt Continental Tour Ride külső gummám, nem megy tropára egy Debrecen-Tokaj túrán. Na jó igazából már korábban tönkremehetett, de mivel nem volt vele gond, így szinte észre se vettem. Az első lassú defektnél még nem sejtettem, de céltól 10km-re megálltam és ab belső csere közben napvilágra került minden. Mondtam már mennyire utálom a lassú defektet? A kis genyóval hajlamos kínlódni az ember, megáll rápumpál, reményeket táplálsz magadban, de a végén marad rideg valóság, a csere és/vagy foltozás.

A sárvédő addig jótékonyan eltakarta a szemem elől, de a hátsó gummám szarrá volt repedezve. Fél év alatt?! Na neee... oké akciós volt, de akkor is, 'nehogymárnehogy! A fentebb említett belső cserénél, aztán kiderült kiderült, hogy nem csak kívül, hanem belül is elszomorító a helyzet.

A kicsivel több, mint fél éve vásárolt Continetal Tour Ride

Hallottam már, hogy az eladás előtti rossz tárolás miatt, előfordulhat hasonló, vagy esetleg, ha a külsőt ezeréve gyártották. Na de tényleg, hogy a picsuszba lehet megállapítani egy Conti gummánnál, hogy mikor is gyártották?! Gondolom rá van írva valahova, vagy nem?! Majdnem! De azért nem ilyen egyszerű. Egy kis kutakodás után sikerült megtalálni a Continental oldalán a megoldó kulcsot vagyis ábrát:  

Ezt a fentebb látható, UFO-knak szánt jelölést kell keresni a külső oldalfalán és alkalmazni a következőt: A körcikkekben a pöttyök (minden cikkben max 3 db.) a hónapokat jelölik: egy pötty a januárt, két pötty a februárt és így tovább. A háromszögek pedig azt, hogy 2000-hez, vagy 2010-hez kell e hozzááadni a jobb alsó részen látható számot (Year).  

A fentebbi képen igazán egy pötty van a körcikkekben, a másik pöttynek látszó bizbasz, egy  beékelődött kődarab, ami annyit tesz, hogy januári a külső. A két háromszög miatt, a 2010-hez kell hozzáadni az alig látszó, kopott 4-est, vagyis a gumma születési évszáma 2014 január! Tehát amikor én megvettem 2016-ban, már több mint, 2.5 éve a raktárban csücsült. 

Ez bőven belefér, ha tárolás megfelelő. De hogyan ajánlott tárolni a külsőket? Itt találsz egy jó cikket erről a témáról az ismertebb márkák ajánlásával. Az enyémnél valami kimaradhatott..., viszont, ha te veszel egy vacsiúj papucsot a vasadra, akkor nem árt leellenőrizni, hogy mióta is csücsül a raktárban.

Kezdjük ott, hogy mielőtt tovább folytatod az olvasást, érdemes elolvasnod ezt, az egyébként frankó kis cikket, a bikemag-on is. Itt minden technikai izébizét megtalálsz erről a városi bukóról, olyan kifejezésekkel, mint "Forced Air Cooling Technology", "In-Mold" stb. bármit is jelentsenek ezek. Ha ezzel megvagy, jöjjenek az én kezdeti benyomásaim,  kissé puritánabb verzióban.

A forma számomra a múltat idézi, ezzel az egybetök formával, plusz egy kis aero sisak beütéssel, de egy szó, mint száz a kis sild feldobja az egészet és kölcsönöz neki egy vagány külsőt. Mivel van egy Hyban-em is (jött is az osztás Ritától, egy laza "Hány fejed van?" beszólással), így igazán adta magát, összehasonlítás. Hát nesztek!

Kezdjük a látványos részével. Amíg Hyban-en 18db. szellőzőnyílás található, a Yadd-I-n kemény 5db. Ez esőben a Yadd-I mellett szól, viszont piros lámpánál, 30 fokban a Hyban lesz a nyerő. Menet közben viszont érdekes dolgokat tapasztal az ember. A Yadd-I, tervezésének köszönhetően, egész tűrhetően áramoltatja be a levegőt, vagyis az eddigi zártabb sisakjaimtól jóval jobb a szellőzése (Casco Urbanic-TC, Bell Intersect) és ez, ebben az esetben tényleg nem csak marketing duma, érezhetően faszán hűti a kis buksidat.

A Yadd-I szivacsozása jobb, mint a Hyban-nek, ellenben a méretre állítás nem annyira precíz, hiszen a szokásos tekergetős megoldás helyett egy fix méretű gumiszalaggal oldották meg. Ami kimaradt a bikemag cikkből, az az, hogy ezt a gumiszalagot 3 különböző pozícióban lehet felrakni, így valamennyire befolyásolhatod, hogy mennyire erősen cuppanjon a fejedre. Lehet ezt egy új technológiának nevezni, de iszonyat spórolás szaga van számomra, főleg annak a tükrében, hogy egyáltalán nem olcsó sisakról beszélünk.

Ami nálam a legnyerőbb volt, az a méretek közötti átfedés. M-es siska 59cm-ig jó, az L-es pedig 58-tól kezd. Mivel az én fejem 58,5cm, így általában az M-es már nem jó, az L-es meg bazinagy, de a Yadd-I esetében ez M-es méret tökéletese cuppan a fejemre.

A végére hagytam, a legsz@rabb részt, az árat. Szerintem, a színtől függő 24 000-29 000Ft baromi sok. Emiatt ha ajánlani kéne egy városi bukót valakinek, inkább a Hyban-t ajánlanám. Egyszerűen jobban megéri az árát, még akkor is, ha majdnem 100 grammal nehezebb és kisebb a "menő" faktora is.

Jómagam egy XT hajtókart használok, egy régebbi,3 lántányéros verziót, "lebutítva", de erről már volt szó, az 1X10 "építésről" szóló cikkben. Bevallom nem tervezem lecserélni, mert bevált, jól működik. bár esztétikailag nincs a toppon (használatból eredő karcok és kopások mindig is voltak rajta). A további állagmegóvás érdekében először beszereztem hozzá egy Zefal Crank Armor-t. Majd elkezdtem töprengeni, hogy Gábor mintájára körbeszalagozzam e a hajtókart vászon szigetelőszalaggal, megóvva ezzel a további kopástól. Ekkor jött szembe a a pont erre a célra kitalált Crankskins Crankarm Protectors a Wolf Tooth Components-től. Mivel az ára ~5 dolcsi volt, így rögtön rendeltem is egyet.

Két verzió létezik, az egyik átlátszó, a másik fekete. Én esztétikai okokból a fekete verziónál maradtam. Pár nap után meg is érkezett és egy kis hajszárítós rásegítéssel fel is cuppantottam a hajtókarra, persze egy alapos zsírtalanítás után. Szerintem faszán néz ki, a látványon is dobott egy keveset. A matricának elég vastag az anyaga, hogy jól védjen és ne akarjon leszakadni minden kis karcolás után. Leválás jeleit eddig nem mutatja, pedig már több hónapja van fent és kapott azóta nem kevés mocskot. 

Nem tárcsafékes, 700c-s vázba  650b-s kereket? Lehet! Hátha pár elvakultnak hasznos lesz a Promax BE-1 brake post extender... Mindenesetre nem túl sokan filózhatnak ilyen ötleteken.

Mindenesetre igény, a kép tanulsága szerint, van rá:

kép: groups.google.com

Jópár szombattal ezelőtt, a szokásos kiindulópontunkról, a Vámospércsi úti Gyöngyház Kerékpárbolt elől indulva, túráztunk egy lazát, hogy lepacsizzunk a bagosi földikutyákkal. Igen-igen, ha nem tudtad volna Debrecentől nem is olyan messze, Hajdúbagos mellett található, a magyarországi földikutya populáció egyik utolsó menedéke, a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum. Azt persze nem árt tisztázni, hogy ha arra jársz, nagy valószínűséggel (és itt tényleg értsd úgy, hogy a nagy, az 99.99999%) egy földikutyát se fogsz látni, mivel ennek a kis szőrös állatnak az életmódja, leginkább a vakondokéhoz hasonlít (gy.k.: a föld alatt élnek). Jelenlétükre a vakondtúráshoz hasonló, de annál jóval nagyobb földkupacokból lehet következtetni. Maga a túra útvonalat innen letöltheted, megnézheted, sőt, akár ihatsz rá egy sört is, csak, hogy jó legyen.

Na de a bringák! Az enyémre ugye, egy 2.8-as 27,5+-os gumma van előre felrakva.  Ati egy klasszikus, ha lehet ezt mondani, 29-errel képviselte magát 2.1-es gumákkal, viszont Misi felült a fat vonatra, így egy Felt DD Fat-tel rakta meg a távot. De miért érdekes ez? Hazafelé útba ejtettük a Vekeri úton található és méltán dicsért lángosozót, ahol lőttünk egy jó képet a méretek érzékeltetéséhez:

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy 29-es 2.1-es gummára azt fogom mondani, hogy olyan kis filigrán... és tessék...