Van nekem egy Park Tool IB-3 multitool-om és az Őrségben bolyongva szükségem lett volna a láncbontó részére, de mivel sose használtam, így akkor döbbentem rá, hogy az enyémnek hiányzik a lánckinyomó szeme. 

Írtam hát, a Park Tool-nak, megkérdezve, hogyan lehetne ezt a részt működőképessé tenni. Kapható e külön szem, amivel pótolni lehet, vagy mondjak örökre búcsút ennek a funkciónak. A válasz még aznap megérkezett:

Good Morning,

Thank you for choosing our products. Sorry for the missing pin in the chain tool of your IB-3. We will send a replacement #786 Plunger/pin assembly to you at the address below in the mail this week.

Please add some grease to the threads and recycle the other plunger.

Thanks again,

Marc

Magyarul: Ők kérnek elnézést, hogy az enyémben hiányzik ez a rész és küldenek helyette másikat. Még egyszer megjegyezném: nem kértem tőlük cserealkatrészt. 

Rögtön elképzeltem, hogyan játszódott volna le ez egy magyar viszonteladónál. Beviszem a multiszerszámot...

- Csókolom ez itt hiányzik az enyémből.
- Biztos elhagytad, ezzel nem tudok mit kezdeni... jobban kellett volna vigyázni rá. 
- Cserélni lehet?
- A garancia erre nem vonatkozik.
- Nem baj, fizetnék érte.
- Meg tudjuk rendelni, de az kb. 2-3 hónap  és hatmillió űrdollár. Megrendeljük?
- Köszi, az egész tool nem került annyiba.

Végéhez közelít a 2016 os Mária úton végig terepkerékpározós hebrencskedés (via: Korcs) írásainak utólagos feldolgozásának publikálása. Aki még itt van, annak köszönöm a figyelmet, aki csak most csatlakozik be, az bátran olvasson vissza a post valamelyik linkjén, ígérem, a többi nap leírása jóval kisebb terjedelemmel bír mint ez a vér gyenge cliffhangerrel operáló befejezés...

A tegnap esti kis bónusz bicajozásnak hála ma együtt mentünk a többiekkel kb 10 kilométeren át. Van abban valami flash, hogy felvezetéssel, néhányad magaddal mész egy főúton. Nem critical mass andalgás,-topogás, hanem közlekedés céljából. 10km aszfalt után kimanővereztünk egy balos leszakadásra, és irány a jól bevált kavicsos dózer.

Statisztikailag is könnyebb, kb 40 kilométeres biciklizés, ezer alatti szinttel jutott mára. El is döntöttük hogy nem loholunk, megnézünk mindent ami utunkba kerül, ez főleg Marosvásárhelyre vonatkozott. Erősebb mászással kezdtünk, ahol mivel az utóbbi napok során érezni kezdtem a térdemet esténként, egy jó kis kímélős fokozatot tettem oda. A retro 3x9 ből erre is futja.:D

Reggel kikecmeregve az ágyból egy kis villa nekromancia után bekezdtük egy friss köves dózeren, ahol még kicsit kereste az utat néha a 3 barra fújt kerék. A road mezőny útvonalán néztünk rá a terepre, az előző napi eső miatt óvakodva a termőterületekre jellemző ragasztótól.

Indulás után húsz perccel egy erős mászás végén érkeztünk meg a falu fölé, ahol Setivel bicajoztunk egy nyugisat előző este.

Mára az volt a terv, hogy a Zilah.-Mákófalva távot letoljuk az aszfalton, mert várhatóan elázott az egész világ. Ez a képlet addig állt, amíg megláttuk a jelölést, na meg azt hogy remekül járható!

Kedves édesanyák, minden tiszteletem a tiétek, hiszen kevesebb csodálatos dolog van egy gyermeknek életet adni és az szerető gondoskodás mellett felnevelni. DE! Miért kell veszélyeztetni azt a drága csöppséget, azzal hogy elkülönített bringaúton, beláthatatlan szakaszon toljátok a babakocsit?! Tudom a friss kerékpárút sokkal simább még vagy 1-1,5 évig, de kerékpáros nincs felkészülve, hogy a kanyar után szembetalálja magát az egész utat beterítő babakocsival. Nagyon sok helyen megértem, miért használjátok a kerékpárutat, de könyörgöm ésszel már.  

(Bár nem ide tartozik, de zebrára, bátran babakocsit letoló anyukák is megérnek egy misét, akik satufékezésre kényszerítik az autósokat, mert "figyeljen már oda kismama vagyok babakocsival"... igen ezeknek az anyukáknak van elsőbbségük a KRESZ szerint, de én pl. soha az életemben nem tolnám le a gyerekemet a zebrára az előtt, hogy megállna a forgalom.)

How to be a roadie?
Reggel bizakodva, vagy inkább gondolkodást mellőzve belekeveredtünk egy eső utáni termőföldekkel szegélyezett ragasztós sárvölgybe, ahogy elhagytuk Tasnádot. Gyorsan ki kellett találnunk, hogy ez így nem lesz nyerő.

Úgy kezdődött, hogy esett egy jó nagy adagot hajnalban. Ettől még tikkasztó meleg volt a szálláson a tetőtérben, hiába voltak nyitva a lőrések ablakok egész éjjel. Megjött a hidegfront, kicsit nyomott volt a hangulat megint.
Az előző délutáni egyeztetés után suttyomban kilopóztunk, és jöhetett egy kis urbex!